A mátészalkai Szent József Plébániatemplom búcsúi ünnepét tartották március 17-én, vasárnap. A szentmisét Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be, aki a következő napokon, március 18-án és 19-én lelkigyakorlatot is tart a templomban.
A lelkigyakorlat része annak az „Emberarcú” péntek esték című programsorozatnak, amellyel az egyházközség a templomai felszentelésének kerek évfordulójára tekint. A Szent József-plébániatemplom 130, a Szeplőtelen Fogantatás-templom pedig 30 éve áll Isten dicsőségére.
Heidelsperger István püspöki helynök, esperes, plébános az előadás-sorozatban arra hívja az érdeklődőket, hogy ismert egyházi és világi vendégekkel találkozva lélekben töltekezzenek, közelebb kerüljenek Istenhez, az Egyházhoz és egymáshoz.
A Szent József-templom búcsúi ünnepén Palánki Ferenc elmélkedésében a templom védőszentjének példáját állította a hívek elé.
Szent József, az „álmok” embere álmodott egy szép családot. Megszeretett egy gyönyörű szép, fiatal leányt, és eltervezte, hogy együtt egy hithű, zsidó családot alapítanak, igent mondva az életre, sok gyermekük lesz, és ő ácsmesterként végzi majd kétkezi munkáját, hogy eltartsa a családját. Megálmodta, eltervezte. De ember tervez, Isten végez. Isten sokkal nagyobbat kért, várt tőle, és nagyobbat akart neki adni, mert mást álmodott meg róla.
József eljegyezte Máriát, és amikor megtudta, hogy gyermeket fogant, akkor ő, mint igaz ember – mivel szerette Máriát, és nem akarta megszégyeníteni őt – arra gondolt, hogy titokban bocsátja el. József azért akarta titokban elbocsátani jegyesét, nehogy megkövezzék. Ugyanis az akkori törvények szerint ezzel büntették azt a lányt, akinek még nem volt férje, és gyermeket várt. Egy másik magyarázat szerint József tudta, hogy Máriának nem lehet semmilyen bűne, és hogy Isten kiválasztotta őt, ezért hogy jön ő ahhoz, hogy a közelébe lehessen, hogy bármit is tegyen érte, egy fedél alatt lakjon vele.
Ebben a magyarázatban benne van az, hogy az ember megalázkodik Isten előtt, és azt mondja: Hogy jövök én ahhoz, hogy engem Isten fölhasználjon valamire, hogy rám tekintsen, hogy velem valamit akarjon kezdeni? Isten valamit megálmodott rólam? Isten gondol rám? Milyen nagy dolog az, hogy Isten mindannyiunkra gondol, hiszen azért vagyunk.
Isten végtelen jóságában eltervezte az életünket, de ez csak akkor valósul meg és akkor lesz gyümölcse az örök élet, ha mi ezt a tervet az ő kegyelmével együttműködve véghezvisszük. Isten erre hívott meg bennünket és hívta meg Józsefet.
József megálmodott valamit, és amikor ott volt a kétség, a bizonytalanság, akkor megint álmodott. Isten mondott neki valamit, és ő azt teljesítette. Benne volt Józsefben a jóra való készség erénye:
amit Isten adni akar, azt elfogadom, amit el akar venni, azt pedig odaadom. Amivel Isten megbíz, azt megteszem.
József ismét álmodott, amikor megszületett a gyermek. Álmában megjelent neki az Úr angyala és azt mondta neki: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba…” (Jn 2,13). Szent József lázadozhatott volna: Miért kell Egyiptomba menni, hiszen Isten Fia van közöttünk, miért kell menekülni, majd visszatérni, miért született Jézus hajléktalanként?
Szent József kialakította magában azt a készséget, hogy amit Isten akar, az legyen, mert úgy a legjobb. Képes volt arra, hogy gondját viselje a családjának. Szokták mondani, ahhoz, hogy valaki jól végezze a feladatait, jó karriert fusson be, szükséges a családi háttér. Ez nem így van, mert
a család soha nem háttér, hanem előtér.
A geszterédi Szent Anna-templom oltárképén látható Szent Anna Máriával és unokájával, Jézussal, a háttérben pedig József építi egy háznak a tetejét. Ő a munkájával biztosítja a hátteret, hogy a gyermek egészségesen, szépen, szeretetben nőjön fel. Mennyi mindent tanulhatunk Szent Józseftől!
Ő példát ad nekünk abban, hogy fogadjuk el Isten akaratát, Isten álmát rólunk, alakítsuk ki magunkban a jóra való készséget, az erényeket, a becsületet, a hűséget, a szorgalmat, kitartást, áldozatvállalást és biztosítsuk a megfelelő hátteret a ránk bízottaknak.
Milyen egyszerű, semmi különleges nincs benne, hacsak az nem, hogy ezt Isten akarta.
Szent József csodálatos élete, példája segít, hogy most a nagyböjti időben elgondolkodjunk azon, hogy mit vár tőlünk az Isten. Döntsünk amellett, amit ő akar, és abban tartsunk ki hűséggel.
A történet szerint egy szépen felöltözött idősebb úr, kezében egy csokor virággal várja a feleségét a vasútállomáson. Mellette áll egy fiatalember, aki beszédbe elegyedett vele és megtudta, hogy az idős ember a feleségére vár, akit az előző nap látott utoljára, és a virággal a szeretetét szeretné kifejezni. „Én is a kedvesemre várok” – szólt a fiatalember –, „és milyen jó lenne, ha ennyi idős koromban így tudnék szeretni. Remélem, hogy így lesz!”
„Ne reméljen fiatalember, hanem döntsön!” – hangzott az idős úr válasza.
Ha megértünk, felfogunk valamit Isten akaratából, tanításából, ha elfogadjuk azt és eldöntjük, hogy megvalósítjuk, akkor csodák fognak történni az életünkben, amelyek megújítják a családokat, közösséget, az egyházat, a várost, az országot, a nemzetet, a világot. Mert Jézus ezért jött el erre a világra, vette föl az emberi természetet, a testet, hogy megváltson bennünket, és képessé tegyen arra, hogy szeretetben éljünk – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
