Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök 2024. március 11-én töltötte be 60. életévét. A főpásztor munkatársai ebből az alkalomból egy nagy családi ünnepet rendeztek.
Püspök atya hálaadó szentmisét mutatott be a debreceni Szent Anna-székesegyházban, ahol mindannyian köszönetünket fejeztük ki a Jóistennek a főpásztor életéért, szolgálatáért. Az ünnepi szentmisén jelen voltak: Michael Wallace Banach, Magyarország apostoli nunciusa, Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek; Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, győri megyéspüspök; az MKPK tagjai, határon túli magyar egyházmegyék főpásztorai, református és evangélikus püspökök, az egyházmegye papjai, papnövendékek, püspök atya családtagjai, rokonai, barátai, közéleti szereplők, az egyházmegyei intézmények vezetői és a püspöki hivatal munkatársai.
A szentmise megkezdése előtt köszöntők hangzottak el.
Michael W. Banach apostoli nuncius többek között azt hangsúlyozta, hogy a születésnapok túlmutatnak az ünnepeken, az ajándékokon. „A születésnapok az élet ünnepei. És ez rendkívül különleges dolog!
A születésnapok különleges pillanatokat jelentenek. Azokkal az emberekkel töltsük el, akiket szeretünk, öleljük magunkhoz a helyzetet, ahol éppen vagyunk, és elmélkedjünk az idáig vezető útról.
Őszintén szólva minden év egy mérföldkő!” – fogalmazott a nuncius, és hozzátette, hogy a mérföldkő, vagyis a püspök atya 60 születésnapja is lehetőséget kínál számunkra, hogy együtt elmélkedjünk azokról a dolgokról, amelyek valóban fontosak az életünkben.
Ferenc pápa személyes képviselője a szolgálatról is beszélt: „Jézus azt mondta, hogy az a legnagyobb az Isten országában, aki mindenkinek a szolgája (Mk 9,35). Vezetésének is a mások szolgálatának vágyából kell fakadnia. A 60 év, melyekben nem szűnt meg tanulni, emlékeztet arra, hogy soha ne hagyjuk abba a tanulást. Valójában minél többet tudunk, annál inkább megértjük, milyen keveset tudunk. Ez az Isten országának egyik paradoxona. A 60 év arra indít, hogy folytassuk az olvasást, a 60 év arra hív, hogy folytassuk a kérdések feltételét. 60 év hűség további hűséget kér. Isten nem arra hívott el minket, hogy híresek, népszerűek, divatosak vagy végtelenül kreatívak legyünk, hanem, hogy hűségesek legyünk az Ő Igéjéhez, az evangéliumhoz, az egyházához. Folytasd azt, amire Isten elhívott, függetlenül a világ véleményétől és értékelésétől. Legyen hited!
Amikor „Boldog születésnapot” kívánunk, azért imádkozunk, hogy az Atya továbbra is hozzon az ünnepelt életébe olyan embereket, akiket a Lélek arra fog használni, hogy segítsen még örömtelibbé, gyümölcsözőbbé és krisztusibbá válni. Sőt, korunktól függetlenül ez legyen mindannyiunk imádsága is” – fogalmazta meg köszöntő gondolatait Michael W. Banach apostoli nuncius.
Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, győri megyéspüspök a konferencia nevében köszöntötte a főpásztort. Bevezető gondolataiban a Bölcsesség könyvét idézte: „Mindenki számára egy az út az életbe” (Bölcs 7,6), és hozzátette, hogy mennyire sokféle ennek az útnak a folytatása. Sokszor a környezetünk elgondol valamit rólunk, mi rejtőzhet bennünk, de az egyénnek soha sem volt könnyű fölkutatni, megérteni, hogy Istennek mi az akarata az életében. Püspök atya rátalált arra az útra, amit hite és meggyőződése szerint a gondviselő Isten jelölt ki számára.
Majd az evangéliumra mutatott Veres András, amelyben Jézus Krisztus azt mondta, azért jött a világba, hogy az igazságról tegyen tanúságot (ld. Jn 18,37). „Akik az ő szolgálatába lépnek, nem elégedhetnek meg kevesebbel. Az igazságról kell tanúságot tenniük! Különösen a zűrzavaros világban, ahol az igazság sokszor nagyon elrejtőzik. Abban Krisztus igazságával jelen lenni, másoknak meggyőzően hirdetni nem kis feladat. Püspök atyát az Úristen megáldotta azokkal a képességekkel, amelyekkel ennek a kihívásnak eleget tud tenni.
Az MKPK elnöke azt kívánta, hogy ezt örömmel, hálaadással tudja megtenni, amelyben a püspöki kar tagjai is örömmel osztoznak.
„A Jóisten segítse továbbra is, hogy azt a szolgálatot, amelyre meghívta és küldetést is adott, jó lélekkel, áldozatos szívvel, odaadó szeretettel tudja végezni!” – fogalmazta meg jókívánságait Veres András.
Soltész Miklós államtitkár a mindannyiunk számára legemlékezetesebb találkozási pontot említette, amikor Palánki Ferenc püspök atya a Szentatyát köszöntötte a fiatalok előtt a következő szavakkal: „Az ifjúság kora a nagy kérdések ideje: Mi az élet értelme? Mi az én utam az életben? Hogyan leszek boldog? … A fiatalság ugyanakkor a nagy válaszok ideje is, amelyeket nem nekünk, felnőtteknek kell megadnunk, hanem az a feladatunk, hogy segítsünk nekik megtalálni azokat. Ezért fontos, hogy melléjük szegődjünk, a hitünket hitelesen éljük meg, és így adjuk tovább, megmutatva, hogy az nem csupán tan, hanem találkozás és kapcsolat az élő Feltámadt Jézussal”. Ferenc püspök ebben kérte a Szentatya segítséget, amely püspök atya mindennapi tevékenységét is jellemzi – tette hozzá az államtitkár, majd a püspöki beiktatás (2015 novemberében) hármas ígéretére emlékeztette a főpásztort:
(1.) Személyesen törődni a papjaival, híveivel, megszólíthatóvá válni. Soltész Miklós ezt a személyes találkozásaikban is megtapasztalta. (2.) Az örömhírt továbbadni a családoknak. Ez megnyilvánul a köznevelési intézmények fejlesztésében, újak indításában. (3.) Az ökumené továbbadása, megélése. Ebben a térségben ezt különösen is megtapasztalhatják a krisztuskövető hívek.
„Ha mindezeket továbbra is megígéred, ha a találkozásokat, kapcsolatokat erősíted az emberek és Jézus Krisztus között, akkor továbbra is sok örömben lesz részünk” – zárta köszöntő gondolatait az államtitkár.
Fekete Károly református püspök, megköszönte a Jóistennek jó barátja, Palánki püspök atya életét, a mindennapokban megtapasztalható kiegyensúlyozottságát, törődését, szeretetteljességét, amely minden találkozásukban jelen van. Köszönetet mondott azért is, hogy a debreceni ökumené él és virágzik.
„Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét” (Jer 17,7-8) – idézte a prófétát Fekete Károly püspök, és egy különleges ostyát, egy művészi alkotást adott át Ferenc püspöknek.
„Az ostya Szent II. János Pál pápát ábrázolja, aki Debrecenben utat tört, hogy nekünk ne kelljen egymáshoz utat törni. Emlékeztessen ez az ostya arra, hogy a »Pax vobis«” – »Békesség nektek!« legyen a mi közös örökségünk” – fogalmazott Fekete Károly.
Rácz Tiborné, a nyírbátori Báthory István köznevelési intézmény vezetője az egyházmegyei intézmények nevében köszönte meg, hogy részesei lehetnek annak az örömnek, amit a főpásztor szolgálata alatt élhetnek meg: a szeretetteljes érdeklődését, közvetlenségét. Hálatelt szívvel gondolnak a közös zarándoklatokra, a Szentatyával való találkozásokra, ahol egyházmegyénk fiataljai is részesültek a találkozás örömében. Szívükben hordozzák az imádságokat követő beszélgetéseket, valamint azt a bizalmat, amit megélhetnek püspök atyával a munkájuk során, megoszthatják vele örömeiket és nehézségeiket is.
Megköszönte, hogy a diákjaik kiváló körülmények között növekedhetnek hitben, szeretetben, és hogy támogatja a nehezebb sorsú családokat is az iskolákban, lehetőséget biztosítva arra, hogy egyre több család élhesse az evangélium tanítása szerinti életet. Végül az intézményvezető így köszöntötte a főpásztort:
„Az Egyházmegye hívő közössége nevében kérem a Jóisten gazdag áldását Püspök Úr életére, főpásztori szolgálatára. Kérjük, hogy még sok-sok éven át vezethesse megyéspüspökként közösségeinket”
Fabiny Tamás evangélikus püspök útja, amikor vidékre megy, gyakran vezet keresztül Püspökhatvan településen. Megígérte, hogy ha arra jár, mindig imádkozni fog Palánki püspökért, aki belépett a hatvanas körbe. Nógrád vármegyében is gyakran jár, ott különösen is fog imádkozni érte.
Az evangélikus püspök a csesztvei evangélikus közösség szeretetteljes köszöntését is magával hozta, mert Ferenc püspök is mindig köszönti őket, amikor otthon tartózkodik.
Madách Imre író, költő közel tíz évet élt (1844 decemberétől 1853 szeptemberéig) püspök atya szülőfalujában, a Nógrád vármegyei Csesztvén. Ennek apropóján Fabiny Tamás Szabó József, a mártír sorsú, elkötelezett keresztény, evangélikus püspök, Madách kutató prédikációs kötetét ajándékozta az ünnepelt püspöknek.
A szentmise elején Palánki Ferenc püspök örömteli szívvel válaszolt a köszöntésekre. Megköszönte a sok szép gondolatot, amelyben feladatkijelölést, útmutatást is talált, hogy merre, hogyan tovább. A szentmisében – az eucharisztiában, a hálaadás ünneplésében – megköszönte Isten kegyelmét a létezés ajándékáért, a gyönyörű szép világért, ahol az a küldetésünk, hogy életre váltsuk Isten szeretetét.
A szentmise homíliáját Krakomperger Zoltán általános helynök, püspöki irodaigazgató, plébános tartotta. Az elmélkedést teljes terjedelemben közzé tesszük.
Főtisztelendő Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök atya a mai napon lett 60 éves. Születésnapján szeretettel köszöntöm.
Az örömteli születésnapi köszöntésnek és az őszinte gratulációknak létezik teológiai olvasata, amelynek értelmében Ferenc püspök atya születésnapján hálát adunk Istennek, hogy élettel ajándékozta meg őt. Nem feledhetjük, hogy hálaadásunkba bele kell foglalnunk Ferenc püspök atya családját és rokonságát, hiszen tőlük nyert beavatást a megváltott emberhez méltó életbe, ők kapcsolták őt — a palóc katolikus hagyomány és jámborság kötelékeivel — Isten népéhez, az egyházhoz.
A születésnap hálás ünneplése méltó módon fejezi ki, hogy Ferenc püspök atyával együtt mindannyian ragaszkodunk a nagyon jó teremtéshez, és újra erőteljes igent mondunk annak ékes rendjére. A teremtésbe mint a nagyobb összefüggésbe ágyazott „élet igenlése az a szellemi cselekedet, amely által az ember abbahagyja azt, hogy csak úgy éljen a világban, tisztelettel kezdi saját életének szentelni magát, hogy ezzel valódi értékszintjére emelje azt” (A. Schweitzer), és ezáltal erre vonzó példát adjon másoknak, hogy ők is tegyék ezt meg.
A teremtés rendjének tudatos és felelősségteljes elfogadásából áradó öröm megszólaltatásához a gyermeki rácsodálkozás hangját ütjük meg, ahogyan erre rávezet minket a 139. Zsoltár 14. verse: „Áldalak, Uram, Istenem, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved.”
Születésnapi hálaadásunkban a mindenható Istennek Ferenc püspök atyáért minket az a felismerés vezet, amelyet Szent Pál így hagyott ránk: „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4,7). Az életünket ajándékba kaptuk. Nem önmagunknak adtunk életet. Az életadó Istennek az élet ajándékáért mondott köszönet Őbenne gazdagít minket. Hogyan fejti ki hatását a hálaadás? Nézőpont változtatást eszközöl az életünkben. Ha hálásak vagyunk, az értékesre tekintünk, és őrködünk, hogy abból semmi ne menjen veszendőbe, sőt még gyarapodjon is.
A hálás lelkület megelégedettséghez vezet. Megőriz a kicsinyességtől, a cinizmustól, a lemondó rezignációtól és az elkeseredéstől. Egyszerre visz közelebb Istenhez és a felebaráthoz. Átváltoztatja a légkört az emberek között. Ezért előfeltétele a közösségnek, a jóakaratú, bár világnézetileg különböző emberek egyetértésének az elvitathatatlan értékekben.
A léleknyomorító hálátlanság elembertelenít, ezzel szemben a hála gyarapítja emberségünket. Aki hálás, az szeret, és csak az lehet boldog, aki a szeretetnek helyet biztosít a magán- és a közéletben egyaránt. A boldog ember „teljes és örömteli engedelmességgel működik együtt Isten akaratával abban a feltétlen bizonyosságban, hogy Isten nem akar mást, mint szeretetet és életet mindig és mindenkinek” (XVI. Benedek).
Az élet Istene püspök atyát 1964. március 11-én állította bele ennek a látható, múlandó világnak (vö. 2Kor 4, 18) és javainak szépséges és értelmes összefüggés-hálózatába. Ennek az összefüggés-hálózatnak szemlélődő felfedezése, fürkészése és megismerése táplálja a szűnni nem akaró csodálkozást Istennek azon a tettén, amelyet a VII. Eukarisztikus imádság így fejez ki: „Hálát adunk neked, Atyánk, Istenünk, hogy életre hívtál minket. Te sohasem hagysz magunkra életünk útján, hanem mindig itt vagy mellettünk”. Vezessenek bármerre útjaink, mindegyiken a Szentháromság Egy Isten kísér minket, aki művein keresztül állandóan tanúskodik az embereknek önmagáról, majd kinyilatkoztatásával agapé-szeretetének bőségéből mint barátaihoz szól hozzánk, és társalog velünk, hogy minden embert meghívjon és befogadjon kimondhatatlanul boldog életébe (vö. D Verbum 2).
Megtelt ez a 60 esztendő küzdelemmel Isten szentháromságos életében való részvételre hívó szavának engedelmes meghallásáért, megválaszolásáért és megtételéért. A Szentháromság Egy Isten ezáltal egy közösségbe gyűjt össze minket, hogy szavát mindnyájan halljuk, és kövessük Fiát, Krisztus Urunkat élő hittel (vö. VII. B Eukarisztikus ima). Ferenc Püspök Atya másokat inspiráló és Isten iránti nagylelkűségre bátorító módon élte és éli meg, hogy „a kinyilatkoztató Istennek a hit engedelmességével tartozunk (Róm 16,26; vö. Róm 1,5; 2Kor 10,5-6), mellyel az ember szabadon Istenre bízza egész önmagát, értelmével és akaratával teljesen meghódol a kinyilatkoztató Isten előtt és önként elfogadja a kapott kinyilatkoztatást” (Dei Verbum, 5.).
Püspök atya az idő gyümölcsöző felhasználásának érdekében azzal ébresztgeti a rábízottak felelősségtudatát, hogy tartja magát a bibliai idő- és történelemfelfogáshoz, amelynek értelmében az idő nem pusztán kvantitatív entitás — egyszerűen napok és órák folyamatos és egyenletes egymásutánja —, hanem kvalitatív.
Az időnek van mennyiségi mértéke és minőségi értékmérője. Az idő mennyiségi mértéke szerint csak múlik. Akinek nap-nap után csak múlik az idő, az a múló időfolyamban egymás után mulasztja el élete kegyelmi alkalmait (kairoszait).
Nem lehet számunkra mindegy, hogy az idő csak múlik, vagy telik, megtelik olyan kincsekkel, amelyeket moly meg nem rág, rozsda meg nem emészt, és tolvajok nem lopnak el (vö. Mt 6,19). Ha az időt minőségi értékmérője szerint töltjük, akkor megtelik isten- és embertalálkozások sorozatával, melyekre szükségünk van, hiszen „minden valódi élet találkozás” (Martin Buber).
Ferenc püspök atya megnyilatkozásaiban, sokrétű lelkipásztori kezdeményezésével, egyházmegyénk köznevelési és szociális intézményhálózatát bővítő tevékenységével, ökumenikus elkötelezettségével és közéletiségével ad hangot annak a meggyőződésének, hogy életünk csak szeretetben lehet teljes. Isten a lét teljessége és egyben a szeretet (vö. 1Jn 4,18). A Szentháromság egy Isten önmagát ajándékozza nekünk a kegyelemben. „Ő arra hívja az embert, hogy részesedjék isteni életében, éljen vele bensőséges, személyes közösségben.
A bűnben az ember útja homlokegyenest ellenkező, a szeretet elutasítása, … » ezzel megtagadja létének végső célra irányulását« (GS 13), azt a teljességet, amit kizárólag Istennel, az élet, a szeretet, a kegyelem egyetlen forrásával való közösségben tud megvalósítani” (P. Gabriele di S.M. Maddalena OCD, Benső végtelen, SZIT, Budapest 2006, 175).
Életünknek az elnyűhetetlen agapé-szeretetben történő teljessé válása előmozdításában örömmel tapasztalhattuk és tapasztalhatjuk, hogy Ferenc püspök atya szüntelenül fáradozik azon, hogy a rá bízott részegyháznak katolikus és nem katolikus hívei és minden jóakaratú ember Krisztus húsvéti misztériumát egyre jobban megismerje, szeresse és élje „az Eucharisztia által úgy, hogy egy nagyon szorosan összetartozó testet képezzenek Krisztus szeretetének egységében, … a szentségek vételével növekedjenek a kegyelemben” (ChD, 15); és alkotó találékonysággal tegyenek tanúságot mindenki előtt arról, hogy Jézus a föltámadás és az élet. Ővele van életünk elrejtve az Istenben (vö. Kol 3,3).
Minden születésnap, így Ferenc püspök atya 60. születésnapja is ösztönöz minket arra, hogy életünk teljen meg a másokkal szolidáris agapé-szeretettel, miközben Istentől kapott önmagunkat és életünket, annak minden napját és óráját felelősséggel felhasználva gyermeki bizalommal adjuk oda Istennek, és értékgyarapító helytállásban ajándékozzuk el felebarátainknak. Ezt az életformát Krisztustól sajátíthatjuk el, és őbenne valósíthatjuk meg, hogy „Isten legyen minden mindenben” (1Kor 15,28).
A szentmise végén Palánki Ferenc megyéspüspök atya megköszönte a munkatársainak, hogy megszervezték ezt az ünnepet, akik bátorították a közös, nagy családi ünneplésre a kerek évfordulón. A szentmisét, mint mondta, valóban a nagy családjával: vér szerinti családjával, rokonaival, püspök- és paptestvéreivel, munkatársaival ünnepelte.
A szentmisét követően Erdő Péter bíboros mondott pohárköszöntőt: „Az ember élete 70 év, talán 80, ha erősek vagyunk, de az is nagyrészt baj és vesződség, így mondja ezt a Szentírás. Ebből három tanulság adódik. Az első, hogy a 60 éves ember még nem öreg. Ez azt jelenti, hogy ez a legszebb férfikor, előtted az élet. A második tanulság a sok baj és vesződség. A köszöntőkben sok-sok sikerről, értékről hallottunk, de a szenvedés és a baj is kíséri mindannyiunk életét. A harmadik tanulság pedig, hogy nagyrészt sok a baj és vesződség, de nem csak ebből áll az élet, hanem egyszerre van ott az érték, az öröm, már itt a földön a boldogság és azok az eredmények, gyümölcsök, amelyek végigkísérik az ember pályáját.
Hálát adunk Istennek a 30 éves papi szolgálatodért és a püspöki pályafutásodért, és azt kívánom, hogy minden nehézség ellenére gyümölcsökben, örömökben, áldásban gazdag legyen végig a munkálkodásod!
Ad multos annos! Ad multos labores! Ad multas coronas! – Éljen soká! Jó munkálkodást! Szép eredményeket! – zárta pohárköszöntő gondolatait Erdő Péter bíboros.
Kedves Püspök Atya! Isten éltesse örökké!
Kovács Ágnes
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
