A nagyböjti Egyházmegyei Férfi Lelkinapot március 9-én rendezték a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban, amelyet dr. Papp Miklós morálteológus, görögkatolikus lelkipásztor tartott. A találkozón Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök is részt vett és a két előadást követően szentmisét mutatott be. Miklós atya a férfilétről megfogalmazott gondolatait a szentmisén elhangzott elmélkedésével is kiegészítette.
Lelkinapra készülnek az egyházmegyénk nő tagjai is, akik április 13-án szintén Papp Miklós atya tanításában merülhetnek el női létük megéléséről.
Milyen az, ha a férfi megéli férfi létét? Mit jelent a látszatférfiasság, a digitális férfi? A férfi tele van potenciállal, dinamikával, impulzívabb, mint a nő. Mindezen sajátosságok mellett hogyan legyen a férfi vallásos?
Az alábbiakban a férfi lelkinap első előadásában elhangzottakról olvashatunk.
Miklós atya bevezető gondolataiban a látszat férfiasságról beszélt, ez azoknál tapasztalható, akik nem tudnak férfivá válni. A férfiak látszat férfiasságukat autóval, pénzzel, tetoválással, ékszerek viselésével, hatalommal kompenzálják, és azzal is, hogy pl. valakinek sok barátnője van vagy volt. A látszat férfiasság akkor van jelen, amikor a mély férfiasság nincs rendben.
Aki tudja magáról, hogy férfi, megéli a férfi létét, annak azt nem kell mutogatnia.
A digitalizáció világában megjelent a digitális férfi is, aki a virtuális világban felépít magának egy várost, aminek ő a polgármestere, de a valóságban már nem vállal felelősséget. A digitális világban ül a monitor előtt, és azt hiszi, hogy férfivá vált, mert úgy tesz, mintha az lenne, de ez nem a valóság.
A férfi tele van potenciállal, dinamikával. Aki ezzel nem tud mit kezdeni, az alkoholhoz, szerencsejátékhoz nyúl, sokat nézi a televíziót, és nem tud mit kezdeni a benne lévő férfienergiával. Nem tud felelősséget vállalni, dönteni, elköteleződni az évekig tartó párkapcsolatban. Ha a férfi nem tanul meg férfivá válni, abból sok gond lesz.
A férfiak impulzívabbak. Ha a feleségével veszekszik, azt látjuk, hogy a nőnél az indulat lassan emelkedik, tartósan a plafonon van, és lassan is engedi el, lassan tud megbocsátani. A férfi indulata más. Rövid nekifutás után robban, hatalmas energiák jönnek ki belőle, agresszívabb, de két-három perc után a gőz kimegy, és utána nyugodtabb lesz.
Ilyen a férfi szerelme is: egyszer-egyszer nagyon megszeretgeti a feleségét, elviszi nyaralni, ékszert vesz neki, stb. Ilyen a munkája: a férfienergia délelőtt robban, hegyeket tud megmozgatni, de estére elfárad. Ahhoz, hogy boldog legyen, elég jól el kell fáradnia egy nap során. Ilyen a beszéde: a feleség egész nap beszél. Statisztika szerint a nőknek naponta 6-8 ezer szót ki kell mondaniuk, a férfinak csak napi 2 ezret. A férfinak más a beszéde, szereti a csöndet, és ha fáradt, csak bámulja a televíziót.
A férfi munkája, a szerelme, a benne lévő agresszió így alakul, és felmerül a kérdés, hogy a vallásosságukban, imádságukban hogyan alakul ez a görbe az Isten felé? Miklós atya a férfi vallásosságára, hitére irányította a figyelmet.
A templomok nővel és gyermekkel vannak tele, az érzelmek magas szintjét élik át egész szentmise alatt, és még mise után is van lehetőségük beszélgetni. De hogyan legyen a férfi vallásos?
Miklós atya néhány javaslattal élt az imádság, a fogadalom, a férfias gondolkodás, kereszthordozás stb. témáiban.
Istenben nincsenek nemek, férfi és nő. Istenből a gyöngédséget hozzák a nők, a játékosságot a gyermekek és a fiatalok. Mit kell hozni a férfiaknak? A tiszteletet, a tartást. A férfinak ez a dolga, férfivá kell válni.
Miklós atya 17 éves korában látta Helmuth Kohl német kancellárt (hivatali ideje: 1982. október 1.–1998. október 27.) térdelve imádkozni az esztergomi bazilikában. Miklós atya akkor azon gondolkodott, vajon mit mondhat Istennek az a politikus, akinek a vállán van az Európai Unió, a nagyhatalmak, családok sorsa. Látva a nagy politikust imádkozni, elszégyellte magát a saját „gagyi”imájára gondolva, arra, hogy előfordul, hogy ő néha ágyban fekve imádkozik. Amikor látta Helmuth Kohlt imádkozni, megrendült és befejezte a „gagyi” imádkozását. Ha az ember fáradt, akkor bár kevesebbet, de tisztelettel kell imádkoznia.
Abszolút intelligenciát imádunk, az ember húzza ki magát, és a legszebb hangján, tisztelettel szólítsa meg Istent. Férfivá kell válni Isten előtt.
„Be kell fejezni a fekve imádságot! Kivel beszélgetünk fekve!” – figyelmeztette a jelen lévő férfiakat Miklós atya, de hozzátette, hogy a betegeknek természetesen szabad fekve imádkozni.
Sokszor a férfinak nehéz megtalálni a szavakat, ő a racionalitás, a matematika embere. Mit mondjon a férfi Istennek? Szent II. János Pál pápa mondja:
akinek nincs ideje imádkozni, annak nem az ideje kevés, hanem a szeretete.
Napi három zsoltárt el kell tudni mondani. Be kell szerezni a szentek imáit. A férfiagynak szüksége van ilyen jellegű segítségre.
Van, hogy jólesik neki a csönd, csak úgy összenéz az Istennel, letérdel a tabernákulum előtt, és Isten jelenlétében van. Az is imádság.
Az imában mindig küldetést kap az ember. Isten bemutatkozik és küldetést ad. Aki ismeri Istent, annak van dolga, akkor is, ha nagyon beteg.
Az téblábol, aki nem találkozik Istennel, aki nem imádkozik.
A férfierők akkor fognak szétfolyni, ha nem áll Isten elé és nem mondja: „Itt vagyok Uram, küldj engem! Mire küldesz ma?” Aki imádkozik, az küldetést kap.
Ha egy család együtt imádkozik, együtt is marad.
Amikor a feleségemmel elmondom az Miatyánkot kézen fogva, akkor szerelmet is vallunk, megbocsájtunk egymásnak, kibékülünk. Az esti imában örömeink vannak, tervezünk, hálát adunk. Amikor a gyermekeink azt látják, hogy ha napközben kiabálunk is egymással, de este együtt imádkozunk, az nyugalmat jelent számukra. A családi imában sok ragasztó van. Nemcsak Istent dicsőítjük, hanem sok-sok visszahatást is tapasztalunk az életünkre vonatkozóan.
Az imádság egy komplex dolog. Ebben mindig van egyfajta birkózás is az Istennel. Ez azért fontos, mert van, hogy az ember nem érti az Istent. Még Jézus is birkózik az Atyával nagycsütörtökön. Mi is ilyenek vagyunk, amikor birkózunk. Kisírjuk magunkat, nem értjük az Istent.
A hithez hozzátartozik egy birkózás. Ha ezt egy férfi lejátssza, a család könnyebben vészeli át a nehézséget.
Miklós atya példaként említett egy testvérpárt, akiknek az édesapjuk segített valamit a templomban, ezért a családjukat a kommunizmus idején – több száz másik családdal együtt – kitelepítették, elvettek tőlük mindent, és birkaistállókban kellett élniük. A testvérpár a visszaemlékezésében elmondta, hogy édesapjuk az első este kiment az istálló mögé, kisírta magát, és amikor előjött, azt mondta, hogy tilos panaszkodni. Úgy bírták ki a magyar gulágot, hogy az apjuk lejátszotta ezt a meccset Istennel. Ezek a küzdelmek a férfi hithez hozzátartoznak.
Majd az imádság után a fogadalom került terítékre a tanításban.
Fogadalmat tenni a férfiléthez tartozik. Mi a jó ebben?
A katekizmus szerint a fogadalom Istennek tett szabad ígéret, elköteleződés valami nagyobb jóra. A zsoltáros azt mondja: Tegyetek fogadalmat és teljesítsétek a mi Urunknak, istenünknek! (ld. Zsolt 76,12).
A fogadalom sokféle lehet. Lehet egy hónapig tartó imádság valakiért, szentmisére járás hétköznap nagyböjtben, pénteki böjt megtartása, aszkézis. Legyen nehéz a fogadalom! A fogadalomban sok erény van, az embert mindig összekaparja, összeszedi. Van benne nagyvonalúság, segítőkészség, férfitartást ad.
Mi értelme van a fogadalomnak? Legalább annyira érthetetlen, mint az imádság. Sokszor feltesszük a kérdést, miért kell imádkozni, hiszen Isten tudja, mire van szükségem. Az beszél így, aki nem imádkozik. Aki imádkozik, az tudja, hogy jó dolog imádkozni.
A fogadalom is ilyen, tenni kell, és rájön az ember, hogy milyen szép tartást ad az életének.
Férfiasnak kell lenni a gondolkodásmódban. Ki mint gondolkodik, úgy is él. A gondolatvilágunk tele van mindennel. Amikor kertészkedünk, felmerül a kérdés: hogy van az, hogy a gyomokat nem ültetjük, mégis burjánzanak minden évben. A nemes növényt pedig körül kell udvarolni, kapálni, kikarózni, védeni, öntözni stb., hogy szépen nőjön.
A fejünk ugyanilyen. A gyom, a harag, bűn, az önsajnálat, az ítélkezés, a depresszió, paráznaság, pénz, politika ugyanígy burjánzik a fejünkben.
Akinek a feje tele van kaotikus gondolatokkal, annak az élete is olyan lesz. A jó élet ott kezdődik, hogy a fejünkbe elkezdünk igényes gondolatokat ültetni.
Rá kellene csodálkozni arra, hogy Krisztus fejben milyen erős volt. A római katolikus szertartásban a keresztút egy zseniális imádság. A keresztutat nem egyedül járjuk, hanem mindig ketten járjuk Jézussal.
„Uram, most veled járom, és ha nekem kell hordoznom a keresztet, akkor te is jössz velem.”
A keresztúton nem annyira a vérre figyelünk, hanem arra, hogy Krisztus mire gondolt. Ő szeretett! Amikor megostorozták, megfeszítették, leköpdösték, megfosztották ruháitól, akkor is szeretett. A szeretettel váltott meg.
A gondolati bűneinket sokkal komolyabban kellene vennünk a gyónásokban! Nem a bevillanó rossz gondolatokról van szó, hanem amiket tartósan ápolunk. A rossz gondolatok az egész viselkedésemet mérgezni fogják. „Győzd le a rosszat jóval!” (Róm 12,21)
Nem egyszerűen a rossz gondolatok ellen, hanem a jó gondolatokért kell küzdeni.
Pl. vegyük elő a Szentírást! Isten abban már elmondta nekünk, mit kell tenni. A férfiaknak olvasniuk kell a Szentírást, az Újszövetséget többször is. A férfinak legyen saját Bibliája, írja bele a saját gondolatát, húzza alá, ami megérintette stb.
„Ha szétesik a Bibliád, akkor nem esik szét az életed!” (Luther Márton) Ha rongyosra olvasod a Bibliád, nem esik szét az életed.
A fejünkbe vigyünk be szent gondolatokat. Nagy Szent Bazil mondta, hogy a Szentírás olyan, mint a friss folyóvíz, amelynek a partján a fűzfa mindig kap friss vizet.
Legyenek kedvenc igéid, történeteid, gondolkodj, töprengj rajta. Ha nem teszünk igét a szemünk elé, majd tesz a világ reklámokat, híreket, háborúkat stb.
Krisztus egyik példabeszédében arról beszél, hogy a házban hét ördög van, azokat kisöprik, és ha az a ház üresen marad – ez a fejünk –, akkor visszajön az ördög hetedmagával. Ha nem viszünk be a fejünkbe jó gondolatokat, akkor jön a gyom.
Miklós atya beszélt a szentély, az oltárszolgálat fontosságáról. A templomon túl otthon is pap mindenki a keresztség alapján. Kérte a jelenlévőket, valósítsanak meg családi szentélyt,
adjanak otthont az Istennek családjaikban, hogy Istennél, az örök üdvösségben ők is otthon érezzék majd magukat. Az otthonunk az üdvösség helye legyen.
Továbbá kiemelte, legyenek kegytárgyak az életünkben, házainkban, amiket unokáinkra is hagyhatunk. Vegyünk igényeset, drágát, ikonokat a gyermekeinknek. Kegytárgyak kísérjék az életünket. Ha a kegytárgyak öröklődnek, a hit, az erkölcs is öröklődik.
Az előadó a szentségek közös családi vételét is hangsúlyozta. Az a baj, hogy a szentségekhez járulás nagyon individuális lett. A szentségek nem egyszemélyesek, be kell vonni a családi dimenziót is. Pl. a keresztség kegyelmében az egész család kap kegyelmet. A bérmálás szentségében az egész család kap karizmát a Szentlélektől. A szentgyónásra is jó együtt menni, a gyerekek nemcsak azt látják, hogy veszekszünk, hanem azt is, hogy gyónunk. Az örök eskü, a házasság, a papszentelés szentségének kiszolgáltatásánál jó, ha mi is jelen vagyunk, mert az örök eskü visszahat a mi életünkre is. A betegek szentségének felvétele is jó, ha a család jelenlétében történik.
A legszebb ragasztó az Eucharisztia. Ha lehet, a család együtt áldozzon.
A férfias vallásossághoz a zarándoklat is hozzátartozik. Az életünkben folyton költözünk, de a kegyhely mindig a helyén marad, oda mindig visszatérhet az ember. A férfi kötődjön egy kegyhelyhez.
Tartsunk ünnepeket! A vasárnap nem a pihenés napja. Ünnep az, amikor fölnézünk a csillagokra, ránézünk, hol vagyunk, mik az értékeink, merre tartunk. Az ünnepek jó dolgok.
Tartsd meg az ünnepeket és az ünnepek megtartanak téged!
Tudni kell ünnepelni. Az ember lehet cseléd hétköznap, de vasárnap ünneplőbe öltözhet. Ma egy férfi képes cseléddé válni. Arisztotelész azt mondta: kétfajta rabszolga van. Az egyik, aki annak születik, a másik, aki azzá teszi magát. Nem annyi az élet, hogy rabszolgává tegyük magunkat. Az az ember, aki mindig csak fölfelé néz.
A férfivá érésben 20 évenként van egy váltás. Az első 20 évben még csak eljátsszák a férfit. A következő 20 évben a férfi családot alapít, babakocsit tol, béleli a fészkét, házat épít. Itt van a legnehezebb váltópont. Aki itt elszáll, az élete végéig barkácsol a fészkén. Ezután a király korszak következik, amikor már nemcsak az ő kis fészke a fontos. Az érett férfilét kereszteket, sorsokat is felvállal, a testvérem gyerekei, a kárpátaljai gyerekek, elesettek segítése stb. Érett férfivá nem lehet válni, ha az ember nem tágítja a kört. Ez alapszabály,
mindig fészekbélelő fiú marad az, aki csak a saját kis fészkével foglalkozik.
Az érett férfiak kitágítják a kört és fölvesznek elesetteket, szegényeket, szerencsétleneket még akkor is, ha az illető tehet róla. De itt is el lehet szállni, amikor az ember nem tudja abbahagyni, nem tudja elengedni a hatalmat, a pénzt, nem tud szépen megöregedni.
A kereszten mindenkinek át kell menni. Miklós atya a férfiszenvedésről is beszélt, arról, ahogyan férfiként kell vinni a keresztet. A keresztre készítjük magunkat.
Aki készületlenül esik a kereszt drámájába, az szét fog esni, kapkod, öngyilkos lesz, szidja Istent.
Hogyan lehet erre készülni? Pl. imádkozom a keresztutat. Ebben megtanulom, hogyan kell fölállni, gondoskodni másokról még akkor is, ha keresztet hordozok. Nézem, ahogyan Jézus gondoskodik az anyjáról. Krisztus akkor is imádkozik, amikor megfeszítik. Krisztustól viselkedést tanulunk. A keresztutat önfegyelemmel kell végigjárni. Fegyelmezem a gondolataimat, indulataimat és a testemet is.
A keresztet nem csak ki kell bírni, hanem úgy kell vinni, hogy az üdvösségünkre váljon. Nem bántok közben másokat, nem keseredek el, nem leszek hitetlen. „Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” (Lk 24,26)
Kovács Ágnes – Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
