Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök március első csütörtökén, 7-én a nyíregyháza-orosi Szent Kereszt Felmagasztalása-templomban látogatta meg az egyházmegye papjaiért, valamint újabb papi és szerzetesi hivatásokért imádkozó Szent László Imaszövetség tagjait, az egyházközség híveit és szentmisét mutatott be.
A szentségimádást Szováti Tamás plébános vezette, amelyen a hívek énekeltek, litániát végeztek, rózsafüzért imádkoztak a hivatásokért, és felolvasták a Szent László Imaszövetség márciusi rózsafüzér titkáról – „Jézus, akit érettünk megostoroztak” (ld. Mt, 27,26) – szóló elmélkedést.
„A rózsafüzér imádság mindig megmutatja számunkra Isten dicsőséges közeledését és a mi méltó szeretetteljes odafordulásunkat Istenhez a Szűzanyán keresztül. Az ima során az ember gondolatában megjelenik az a jelenet, misztérium, amiről a titok szól, előttünk van az, amit befoglalunk az imába. Előttünk van az utolsó vacsora, ahol: „Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem! Azután vette a poharat, és hálát adva nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére” (Mt 26, 26-28).
Tamás atya kérte, hogy gondoljuk bele magunkat is Jézus szenvedésébe. Vérrel nem verítékeztünk, de verítékeztünk már sok mindenért, mert olyan helyzetbe kerültünk. Megostorozást sem kaptunk még, de a lelki ostor is nagyon tud fájni. Van, hogy olykor magunkat kínozzuk, vagy másoktól kapunk ostorozást, amely bizony sokszor igazságos is.
Ezután Tamás atya az Efezusi levél alapján mondott imádságot a papokért: „Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki Krisztusban minden mennyei, leli áldással megáldott minket! Benne választott ki a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte….” (Ef 1,3-4)
A szentmisén elhangzott szentírási szakaszok látszólag Isten szomorúságáról szólnak. Milyen szomorú az Isten, amikor csalódik az emberben! Mindent odaad neki, saját magát, de az ember hátat fordít – kezdte elmélkedését Palánki Ferenc püspök atya.
A próféta azt mondja: „nem fogadtak szót, és nem figyeltek rám, hanem saját gonosz szívük szándékait követték; a hátukat fordították felém, nem az arcukat. Attól a naptól fogva, hogy atyáitok kijöttek Egyiptom földjéről, mind a mai napig egyfolytában küldtem hozzátok szolgáimat…” (ld. Jer 7,23-28).
Az ember üdvösségének története Ádámtól és Évától kezdve mind a mai napig Istennek sok szomorúságot okozott, mert az Isten mindent nekünk akar adni, mint egy jó szülő a gyermekének. A meglepő és örömteli az, hogy Isten mégsem adja fel.
A szülőktől gyakran halljuk, hogy: „Mindent meg akarok adni a gyermekemnek!”, és közben a mindent veszi el tőle. Mert a minden az csak az Isten. Ha a „mindenem megvan” mondatban nincs benne az Isten, az egy szörnyű mondat. Isten azt akarja, hogy boldogok legyünk, fogadjuk el az ő ajándékát. Ő nem valamit akar nekünk adni, hanem saját magát, a szentmisében odaadja a kenyér és a bor színe alatt, azért, hogy isteni életünket táplálja. Isten végtelen és feltétel nélküli szeretettel szeret minket, és az ember válaszul, sokszor elfeledkezik erről, hátat fordít neki, visszautasítja. Amikor Jézus eljött erre a világra és elkezdett tanítani, hirdette, hogy elközelgett Isten országa, akkor egyesek belekötöttek, mások visszautasították, a végén pedig keresztre feszítették őt. Ez az Isten szomorúsága.
De Isten nem mond le az ember üdvözítésének szándékáról. Tanít, kegyelmet ad, hátha valakit mégis szíven talál a szavaival, és az ember megérzi, hogy szeretve van, a létezése egy nagy ajándék, több mint a test anyaga, több mint az evilági élet. Mi isteni életre vagyunk meghívva, ami bennünk a kegyelem által növekszik. A gonosz pedig mindent megtesz azért, hogy ezt lerombolja, visszahúzzon. Azon az úton, amelyen Istennel együtt járva elindultunk életünk végcélja, teljessége, az örökélet felé, a gonosz kísért bennünket és piszkálja az embert.
Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt (ld. Lk 11,14-23). Mondhatjuk úgy is, egy néma ördögöt űzött ki, hogy az az ember meg tudjon szólalni a szeretet nyelvén.
Tulajdonképpen sokszor bennünk is ott van a néma ördög, a visszahúzó erő, amikor ki kellene mondani, hogy: bocsánat, szeretlek, jó, hogy vagy. De nem mondjuk ki, mert bennünk is ott van a néma ördög, azt akarva, hogy ne beszéljünk a szeretet nyelvén, fordítsunk hátat az Istennek és embertársainknak.
A Nagyböjt kegyelmi időszak. Átgondolhatjuk, hogyan szoktunk beszélni, másokat megszólítani, vagy a háta mögött megszólni és minden rosszat elmondani róla, hogy bebizonyosodjék, ő sem különb, mint én, és ezért aztán én is lehetek akármilyen.
A néma ördög másik fele a beszélő ördög. Sokszor olyanokat mondunk, amiket nem lenne szabad. Mi a megtérés, a nagyböjt lehetősége? Hogy alakítsuk, formáljuk magunkat Jézushoz hasonlóvá: hogy amit ő mondana, azt nekünk is mondanunk kell, amit nem mondana, azt nekünk sem szabad, amit ő tenne, azt nekünk is tennünk kell, amit nem tenne, azt nekünk sem szabad. Tulajdonképpen ilyen egyszerű, mint az evangélium, amely nagyon is egyszerű, de nem könnyű megélni. Isten kegyelmével viszont nagyon is megvalósítható.
Bennünket is megérint Isten ujja, vagyis a Szentlélek, aki képessé tesz arra, hogy Istennek tetsző életet éljünk, egyre inkább hasonlítsunk Szent Fiához. Mi is az ő gyermekei vagyunk, nekünk is az a hivatásunk, hogy Isten szeretetéről tegyünk tanúságot, és ne csak sopánkodjunk, szomorkodjunk, hogy minden rossz, nehéz az életünk, hanem mutassuk meg a világnak, hogy az élet mégis szép és túlmutat ezeken a földi kereteken, vagyis bennünk is elkezdett növekedni a Jézusban „elérkezett Isten országa”.
A Szentlélek bennünket is meggyógyít, kiűzi belőlünk a néma és a gonoszul beszélő ördögöt, és lehetőséget ad arra, hogy nap mint nap megszólaljunk a szeretet nyelvén. Ő valóban megszólított bennünket, és azt akarja, hogy a mi nyelvünk legyen az ő nyelve, a kezünk az ő keze, a lábunk az ő örömének, szeretetének hordozója ebben a világban.
Vannak papok, akik erre még felszentelést, küldetést is kapnak, akikért ma is imádkozunk. A Szent László Imaszövetségben nemcsak új papi és szerzetesi hivatásokért fohászkodunk, hanem a már meglévőkért is, azokért, akik teljesítik Isten küldetését, hűségesen végzik a szolgálatukat az egyre nehezebb körülmények között is.
Egyre kevesebb a fiatal pap az egyházmegyénkben is, de nem adjuk föl, mert fontosnak tartjuk – hogy teljesítve hivatásunkat –, Isten szeretetének örömhíre, jelenlétének boldogító valósága rajtunk keresztül is átmenjen az emberek szívéhez.
Imádkozzatok értünk, hogy hűségesek legyünk, és a példánkon egyre több fiatal elgondolkodjon, hogy mégis érdemes az egész életet odaszentelni Istennek, mert akkor kapjuk meg a mindent, vagyis magát az Istent! – zárta elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
