Az 1948. június 3-i eseményekre, a kommunizmus áldozataira emlékeztek február 24-én Pócspetriben. Ez a dátum örökre beíródott a település életébe is. A lakosok egy emberként védték az egyházat, szót emeltek a katolikus iskola államosítása ellen. A bátor kiállást véres megtorlás követte, a kommunista hatalom az egész országot figyelmeztetve példát statuált.
A megemlékezésen Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök szentmisét mutatott be a Szent Kereszt Felmagasztalása-templomban, és megáldotta az áldozatok emlékére a templom melletti területen létrehozott keresztutat.
Az ünnepi szentmisén és a megemlékezésen továbbá részt vettek: Németh István püspöki titkár, Szenes István, Pócspetri plébánosa, valamint közéleti szereplők, többek között: dr. Simon Miklós országgyűlési képviselő, Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlés elnöke, Kiss András, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlés tagja, Tamás György, Pócspetri polgármestere és Bíró Lajos Munkácsy-díjas szobrászművész.
„A falu történelme arra kötelezi a lakosságot, hogy őrizzék meg a múltat az utókor számára is. A település ma is emlékezik és viszi tovább a szilárd hitben, kitartásban példát mutató elődei áldozatának emlékét. Az évtizedekig félelemben élő településnek fontos a közös ima és a legszentebb áldozat, a szentmise bemutatása ezeken a megemlékezéseken” – fogalmazott Májer Zoltán, a pócspetri egyházközség képviselőtestületének világi elnöke a megyéspüspököt köszöntő gondolataiban. A főpásztor minden évben ezen a napon együtt imádkozik Pócspetri lakosaival, szentmisét mutat be, majd részt vesz az ünnepi megemlékezésen.
Február 24-én az Anyaszentegyház Szent Mátyás apostolt ünnepli. A főpásztor a szentmise elején a Mátyás név jelentésére mutatott, amely: Isten ajándéka. „Isten ajándéka az, aki Isten küldetésében jár, a szeretet küldetését teljesíti, és ehhez mindig hozzátartozik az áldozat is. Erre az áldozatra emlékezünk a szentmisén is, amikor Pócspetriben helytálltak az egész Magyarországot képviselve. Ez a helytállás Isten kegyelméből valósulhatott meg. Példájuk mutatja, hogy a gonosz nem győzhet. A szeretet mindent legyőz, és aki a szeretethez ragaszkodik, az áldozatokkal együtt elnyeri a győzelmet” – fogalmazott püspök atya, majd az elmélkedésében ezt a gondolatmenetet követve kifejtette, hogy a szeretet áldozattal jár. Ha valaki ezt nem veszi tudomásul, akkor nem tud szeretni.
Jézus azt mondja: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást!” Hogy lehet a szeretetet megparancsolni? Azt meg lehet parancsolni, hogy hozz áldozatot a szeretteidért, de hogy érzelmileg hogyan viszonyulj a másikhoz, azt nem.
Vannak olyan emberek, akik pl. a viselkedésük miatt nem lesznek a barátaink, de ettől függetlenül nekik Isten a barátjuk. Ezért nekem szeretnem kell őket. Jézus azt mondja, hogy tulajdonképpen az ellenségszeretet a legmagasabb szintű szeretet. Jézus a kereszten az ellenségeiért is meghalt. Vagyis neki ilyen értelemben az ellenségei is barátai voltak, mert „nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13).
Mindenki ragaszkodik a földi életéhez, és jól is van ez így. A Jóisten ajándéka az élet, ő hívott létre bennünket, és mégis vannak, akik odaadták az életüket az üldözések közepette. Ebben a kicsiny közösségben is tanúságot tettek a hitükről, arról, hogy van örök élet, érdemes az örök életért, az örök gyümölcsért minden áldozatot meghozni. Ez az áldozat a következő meggyőződésből fakad: „Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt” (Lk 9,24). Aki meri odaadni az életét másokért, megnyeri az örök életet. Ez az alapigazság. Azt ünnepeljük az elődök helytállásában, hogy ők nem akartak egy Isten nélküli világban élni.
Nem véletlen, hogy minden alkalommal szentmisével ünneplünk. A szentmise, az Eucharisztia hálaadást jelent. Hálát adunk azokért az áldozatokért, amelyeket az itt élők hoztak, és azért, hogy az Isten meghívott bennünket, hogy képesek legyünk meghozni mi is az életünk áldozatát nap mint nap.
Barsi Balázs atya ezt így fogalmazza meg: Csak vértanúk üdvözülhetnek, akik vérükkel tanúsítják, hogy van örök élet. Kétféle vértanúság van: a történelemben, az idő egy pontján valaki odaadja az életét, és meghal, valamint van fehér vértanúság is, a mindennapok meghozott áldozata.
Ehhez kérjük Isten kegyelmét, Szent Mátyás apostol közbenjáró imádságát, hogy minket is soroljanak az Isten szeretetének küldöttei közé, hogy hiteles keresztény életünkkel tanúságot tegyünk az Isten végtelen jóságáról – zárta elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.
A szentmise után az ünnepi megemlékezés következett. Beszédek hangzottak el, Palánki Ferenc megyéspüspök megáldotta a keresztutat, és elhelyezték az emlékezés virágait a templom bejáratánál található Asztalos János plébános emléktáblájánál, valamint a Pócspetri Hivatal falán található emléktáblánál.
Az elmúlt években ehhez az emléknaphoz kapcsolódóan kezdte el a pócspetri egyházközség és a helyi önkormányzat építtetni a Pócspetri Keresztút Golgotai Keresztekkel elnevezésű keresztutat. A keresztút évről évre egyre több és több stációval bővült, mígnem az idei megemlékezésre már minden stáció a helyére került. A Golgotai kereszteken és a 14 stáción látható domborműveket Bíró Lajos Munkácsy-díjas szobrászművész készítette.
A tereprendezésben, kőműves munkákban nagy odaadással és lelkesedéssel vett részt: Kremper Ferenc kőműves mester is, akinek az édesapja a 18 elítélt egyike volt, és a nagybátyja volt Királyfalvi Miklós, a település jegyzője, akit az eset után pár nappal kivégeztek. A munkálatokban Miterli András és Májer András kőműves mesterek is segédkeztek.
A település lakosai már készülnek a virágvasárnapra, amikor együtt fogják átelmélkedni a stációk állomásait.
***
1948. június 3-a örökre beíródott nemcsak Pócspetri életébe, de a magyar történelembe is. Az összefogásáról, hitéről, kitartásáról ismert Pócspetri nagy árat fizetett azért, hogy kiállt a római katolikus iskolájának államosítása ellen. A település a kommunista egyházüldözés szimbolikus helyszíne lett.
Az iskola államosítása elleni tiltakozás közben egy rendőr meghalt, és az esetet gyilkosságnak minősítették. A falut megbélyegezték, Asztalos János plébánost halálra, másodfokon életfogytiglan börtönre ítélték, a fiatal Királyfalvi Miklós jegyzőt nyolc napon belül kivégezték, és több lakost bebörtönöztek. Ettől kezdve a megbélyegzett település mély hallgatásba, saját fájdalmába burkolózott.
Pócspetri a meghurcoltatásokra mégis szeretettel válaszolt. A történelem során ezt az is igazolja, hogy az eltelt évtizedekben nyolc papot adott az Egyháznak. A település lakosai küldetésüknek érzik, hogy minden évben, február 25-én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján együtt idézzék fel az 1948-as eseményeket. Tekintetükben már nem szégyenkezéssel, hanem az igazság melletti bátor kiállás büszkeségével és a szeretet példájával állnak a fiatal generáció előtt.
Kovács Ágnes – Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
