Lelkigyakorlatokon vesznek részt a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fenntartásában működő köznevelési intézmények 9-12 osztályos diákjai nagyböjt heteiben. Az osztályok lelkinapjait az intézmények iskolalelkészei és meghívott lelkipásztorok vezetik. A nyírbátori Báthory István köznevelési intézmény 10. osztályának tanulóit Szabó József miskolc-diósgyőri plébános kísérte február 21-én lelki útjukon, a Nyírbátori Római Katolikus Minorita-templom közösségi termében, majd este szentmisén is imádkozott a diákokért és szeretteikért.
Szabó József atya a szentmisén elhangzott elmélkedésében – mintegy összefoglalva a lelkinapon elhangzottakat – arról beszélt, amit a két nagy misztikus szent: Szent Ignác, és Avilai Nagy Szent Teréz is megfogalmaztak:
Az az ember, aki az Istentől eltávolodott, már nem akar megtérni.
Nincs értelme arról beszélni ennek az embernek, hogy Isten mennyire szereti őt, mézes-mázos szavaknak tartja, ha azt mondjuk neki, hogy Isten irgalmas és jóságos, és kimondják azt is, hogy ehhez nekik semmi közük nincs.
József atya a Szent Ignác-i lelkigyakorlat elmélkedéseiről is beszélt, mely először is megmutatja a poklot az embereknek. El kell képzelni azt, hogy milyen a pokol. József atya szókimondó szavaival mindezt képletesen is megtette: kérte a diákokat, hogy képzeljék el a gonosz vigyorát, aki örül, hogy már az Istentől távol vannak. És ezt ne csak gondolják, hanem egyre jobban érezzék is át, különösen azt, hogy a pokol milyen óriási, örökké tartó nyomorúságot jelentene számukra. Avilai Szent Teréz a látomásában ezt így írja le: „Úgy éreztem, mintha egy nagyon hosszú, keskeny bejárata lenne, mint egy alacsony, hosszú és szűk kemence; a talajt mintha nagyon piszkos és pestises szagú víz borítaná, benne sok kígyóval; a végén egy mélyedés volt a falban, mint egy faliszekrény, s ott láttam magamat beszorítva”.
„Ember, nézz szembe a pokollal, lásd, hogy szenvedsz, megaláznak, kinevetnek, becsapnak, gúnyolódnak rajtad, és gondold el, milyen lehet az, amikor már nem tehetsz semmit, és ebben örökké élsz. Szedd össze magad és indulj el a megtérés útján” – hangzottak József atya kijózanító szavai.
A Szent Ignác-i lelkigyakorlat következő része a Jézussal való ismerkedésről, az Isten szeretetéről, öröméről szól.
József atya az elhangzott ószövetségi szentírási szakaszra, Jónás könyvére is rámutatott (Jón 3,1-10). Az Úr Jónást elküldi Ninive városába, ahová Jónás nem akar menni. Pontosan nem tudjuk, miért nem, de talán azért, mert Ninive egy nagyváros, és arra gondolhatott, hogy őt majd elutasítják, nem fognak foglalkozni azzal, amit mond, nem hisznek neki. Mégis elmegy és hirdetni kezdi: ha nem térnek meg, elpusztul az egész város.
Nem azt mondja, hogy milyen jó az Isten, nagyon szeret benneteket, és ennek örüljetek. Ez nem mond semmit a bűnös embernek. De arra, hogy: „Még negyven nap és Ninive elpusztul” (Jn 3,4), arra az emberek hittek Istennek, zsákruhába öltöztek, hamut szórtak a fejükre, és megtértek.
A hamu a bűn súlyát fejezi ki, azt mutatja meg, hogy elnehezíti a lelket, szó szerint csúnyává, rondává teszi az embert, és milyen csúnya belül az, aki bűnt követ el, bűnben él. Az emberek tehát megtértek, és az egész város megmenekült.
József atya elmondta, hogy a lelkigyakorlat kezdetén a bűn tragédiájáról beszéltek – amibe beletartozik a tudatlanság is – , valamint arról, hogy milyen veszélyek fenyegetnek bennünket. A tudatlanságot mutatja, amikor az ember nincs tisztában azzal, hogy milyen erők veszik körül, ki az Isten, kinek van hatalma az életemben, ki a jó és ki a rossz.
A bűn tragédiájáról nem azért beszélünk, hogy egymást ijesztgessük, hanem, hogy felfogjuk annak súlyos következményeit.
Az ember ennek a fényében tudja meglátni azt, hogy Jézus Krisztus meghalt értünk és feltámadt, ennek fényében látjuk meg az isteni szeretetet.
Sokan vannak, akik nem járnak szentmisére, nem járulnak szentáldozáshoz, azt gondolják magukról, hogy nekik nincs bűnük. Aki azt mondja, hogy nincs bűne, az Szent János apostol szerint is hazudik (ld. 1Jn 2,5), másrészt pedig, azt üzeni Jézusnak: „Jézusom, nagyon kedves és jó szándékú vagy, de kár volt értem meghalnod, én miattam nem kellett volna, mert én nem vagyok bűnös. Nagyon furcsán hangzik ez, de aki azt mondja magáról, hogy nincs bűne, az ezt üzeni Jézus Krisztusnak.
Aki felfogja a bűn súlyát – hogy a gonosz ordító oroszlán módjára körbejár és keresi, hogy kit vegyen el, be akar bennünket csapni, megalázni és a pokolba juttatni –, az kezdi Istent megismerni, és megérteni a megváltást, hogy Jézus a szabadító, legyőzte a sátánt, megnyitotta a mennyország kapuit, és kezdünk rádöbbenni az Isten nagyságára és a jóságára.
Szembe kell nézni a valósággal, a bűn tragédiájával, következményeivel. Legyünk igényesek, nagyvonalúak önmagunkkal szemben,
akarjunk az Istenhez menekülni, engedjük azt, hogy megmentsen, megszabadítson, hogy szeressen már itt a földön, és beengedjen a mennyországba, hogy a színe látását élvezhessük – zárta gondolatait Szabó József plébános.
Kovács Ágnes
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
