Lezárult a Házasság hetéhez kapcsolódó egyházmegyei rendezvény sorozatunk három estés programja, melyet február 5-én Palánki Ferenc püspök atya nyitott meg a nyíregyházi Krúdy Art Moziban a résztvevő több mint negyven házaspárral. Az est házigazdája Nagy Csaba atya egyházmegyei családreferens volt.
A Leonard Cohen kanadai költő, író, énekestől vett idézetről a kedd esti előadáson hallhattak a házaspárok: „Mindenen van egy repedés. És ott jön be a fény.” Sérülünk, fáj, de utána gyógyulásunk jele a képződött heg, éppen úgy, mint a japán kincugi esetében: az eltört porcelándarabokat arannyal olvasztják össze, és ettől az edények csak még szebbek és még egyedibbek lesznek, mesterük számára pedig a legbecsesebb darabok. Így van ez a házassággal is: szánjunk időt, erőt és „aranyat” a megjavításra, és akkor számunkra is a legértékesebb lesz.
Ezzel a gondolatsorral indult a kedd estére meghirdetett előadás, ami tíz perc után véget ért, és a hallgatóság nagy megrökönyödésére mindenkinek kabátot kellett vennie és követnie Csaba atyát a Szent Imre-kápolna közelében várakozó két autóbuszhoz, hogy a frissen kiképzett kincugi mesterek rögtön gyakorolhassák is az arannyal történő összeillesztés művészetét. Ezzel folytatódott a meglepetések sora, hiszen a házaspárok a Hotel Pagony éttermébe érkeztek, ahol szépen megterített asztalok, élő zene, pezsgő és ízletes vacsora várta őket, na meg persze a menükártyákon található feladatok.
Szerda este a Szent Imre-kápolnában több mint száz mécses fényénél gyönyörű szentségimádáson adtak hálát házasságukért a párok, meghatottságukról egy-egy hallható szipogás, orrfújás és a könnyes szemek tanúskodtak, amikor áldásban részesültek.
A háromnapos programot a csoportképek elkészítésével és a közös tortázással zártuk, hiszen a Család csoport és a Házasság hetéhez kapcsolódó programsorozataink negyedik születésnapját ünnepeltük.
Visszajelzéseikben a résztvevő házaspárok, valamint a több mint harminc gyermek felügyeletét és a háttér munkálatokat ellátó Szent Imre Bébiszitter Osztag tagjai is írtak arról, hogy mit adott számukra ez a három este:
„Senki nem tökéletes, én sem vagyok az, a Jóisten nekem rendelte az igazán hozzám illő társat, aki szintén nem tökéletes. A repedéseken keresztül tud csak beáramlani a fény. Bátorság kell a szikra fellobbantásához, a nagy lángolás viszont nem lehet állandó…”
„A legfontosabb gondolat, ami a három este alatt megfogott, és amit haza is hoztam magammal”, hogy meg kell újulni a házasságban. Nagyon fontos, hogy ne hagyjuk magunkat belefásulni a mindennapos tennivalókba, melyekről azt gondoljuk, hogy ezek a legfontosabbak. Nyilván legyen rendezett az életünk, a környezetünk, de ne az erre való törekvés irányítson, amiben megfeledkezünk a legfontosabbról, egymásról. Ez a három este arra is felhívta a figyelmet, hogy nagyon fontos az egymás iránt érzett szeretetet, szerelmet időről-időre újra felszítani. Ezen a három estén arra is rájöttem, hogy nem kell nagy dolgokban gondolkodni a megújuláshoz. Ahhoz, hogy újra és újra észrevegyük a másikat, elég csak két perc, hogy egymás szemébe nézzünk szótlanul, elég egy jó film, amiről aztán napokig beszélünk, elég csak meghallgatni egy szép dalt, és önfeledten figyelni a szövegére. Elég csak csendben ülni és figyelni a másikat, és hagyni, hogy feltörjenek az érzelmek.”
„Meghatározó volt a további napjainkra minden szó, mondat. A közös vacsorához adott témák nem csak az ottani beszélgetéshez voltak hasznosak, érdemes lesz ezeket többször elővenni. A szentségimádás mindig lélekemelő, de ez most egészen másként érintett meg.”
„A gyerekek nagyon jól érezték magukat. Nem akartak hazajönni, és kérdezték, hogy mikor lesz a következő ilyen.”
„Ismét megerősítette a kapcsolatunkat, és megértettük, hogy félszárnyú angyalok vagyunk, és csak együtt tudunk repülni.”
„Ritkán van lehetőségünk csak egymásra figyelni és beszélgetni egy jót, hosszasan egymás szemébe nézni, átgondolni és kimondani, hogy min kellene esetleg változtatni. Lelkesen várom, hogy amiket megbeszéltünk, azokat megvalósítsuk a gyakorlatban.”
„A csúcspont számomra a meglepi vacsora volt. Ebben az estében minden benne volt. Csaba atya aznapi előadása nagyon tetszett. Majd a meglepő fordulat, hogy nem az előadás fog folytatódni, nagyon izgalmas volt. A vacsora hangulata romantikus volt, és minden arról szólt, hogy csak egymásra figyeljünk, és minden adott volt ehhez, hiába sokan voltunk. Amikor csak néztük egymást, mindketten sírtunk. Sokszor láttam már olyan videókat, amiben a hallás-, vagy látássérült kisbaba reakcióját mutatják be, amikor a gyógyulása után először hallja vagy látja az édesanyját. Valahogy ezt éreztem. Néztük egymást, és az járt a fejemben, hogy jééé, te vagy az, tényleg te vagy, eddig hol voltál, jaa, hogy minden nap mellettem, és én eddig miért nem láttalak, hallottalak? Mert nem figyeltem rád.”
„Számunkra Csaba atya áldása koronázta meg ezt a programsorozatot, amit a gyönyörű zenés szentségimádás előzött meg, könnyekig meghatódtam és még most is a hatása alatt vagyok és leszek is jó darabig.”
„A csúcspont a szentségimádás. Az énekek a kísérettel, a gyerekek bevonásával felemelő volt. A könyörgések minden egyes szava elgondolkodtató, megszívlelendő, reményt sugárzó, kapaszkodót adó volt. Minden szentségimádás mélyen érint, de ez most egészen másként hatott, mint bármely másik. Igazán személyes volt. Helyettem, de az én gondolataimat, érzéseimet vitte az Úr elé Csaba atya.”
„Az Osztag tagjaként vettem részt. Természetesen megérte! Mindig jó látni a hálás embereket, és mindig jó érzés, hogy én is hozzátettem egy keveset a boldogságukhoz.”
„Nagyon jó bevállalni az osztagos feladatokat: megtanulunk bánni a kisgyerekekkel, sok mindent tanulunk tőlük, ők pedig tőlünk.”
„Csodálatos évről-évre látni az Osztag fejlődését és annak a sok embernek az összefogását, akik számára fontos a házaspárok megörvendeztetése, bíztatása, vagyis fontos számukra a házasság szentségének és magának a házasságnak a megőrzése, megerősítése. Segítő munkatársként látni a kulisszatitkokat: a virágkötő mester, a mozi üzemeltető, a buszsofőr, az étterem tulajdonos, a pincér, a zenész, a diák, a nyomdász, a grafikus, a pék, a cukrász, a szakács és még megannyi ember jóindulatát és tevékenységét és örömét, amikor elmondom nekik, hogy mekkora örömet szereztek másoknak. Tegnap este az Osztaggal arról is beszélgettünk, hogy milyen szép lesz majd tíz év múlva, amikor a mostani kis elsősök középiskolásként talán éppen a mostani Osztag gyermekeire fognak majd vigyázni egy-egy ilyen rendezvénysorozat közben.”
Várva a vasárnapi programokat, és bátorítva mindenkit, hogy vegyen részt a 15 órakor kezdődő imádságon a Házaspárok útján Sóstón, és ünnepeljen együtt egyházmegyénk jubiláns házaspárjaival, Palánki Ferenc püspök atyával és papjainkkal 18 órakor a társszékesegyházban, az egyik visszajelzéssel zárom beszámolónkat: „Hála, hála, hála, hogy Isten megalkotta a házasságot!” A mottónk pedig négyévesen sem változott: „Az Egyház a Családban kezdődik.”
Szeretettel köszöntünk minden házaspárt és jegyespárt a Nyíregyháza-Jósavárosi Szent Imre Plébániáról és a Szent Imre Katolikus Köznevelési Intézményből.
Nagy Csaba egyházmegyei családreferens és munkatársai
Fotó: Sárközi Tamás 12. c. osztályos tanuló, Szent Imre Gimnázium
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
