Szentírási részek:
Olvasmány: Jób 7,1-4. 6-7 – Isten nélkül értelmetlen küszködés az élet
Szentlecke: 1 Kor 9,16-19. 22-23 – Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot… Mindenkinek mindene lettem…
Evangélium: Mk 1,29-39 – Menjünk el máshová…
Kedves Testvérek!
Az istenfélő, feddhetetlen életű Jóbot kikérte a sátán, hogy próbára tegye. E próbatételek folytán Jób a lélek sötét éjszakáját éli át, ebben a lelki állapotban mondja azokat, amiket az olvasmányban hallottunk. Távol érzi magát Istentől, értelmetlenné válik számára az élet. Ez a háttere a mai szentmise tanító részének. A sátán a káoszba, a reménytelenségbe visz, az Isten pedig a szolgáló szeretetre hív.
A mai evangélium is csak nagyon kevés szavát közölte Jézusnak. A tetteit mutatta be, hogy ő hogyan szolgált, és szolgálata által hogyan indított el másokat a szolgáló szeretet útján. Hogy milyen zsúfolt volt Jézusnak ez a szombati napja, abból is láthatjuk, hogy az előző vasárnapi evangélium is erről a napról szólt. A zsinagógai szolgálat után (talán pihenni) Péter házába megy, ahol annak anyósa lázas betegen fekszik. Jézus semmit sem mond, megfogja a beteg kezét és felsegíti, mire elmúlik a láza, és szolgál nekik.
Közben lemegy a nap, és mivel már eltelt a szombat, odavitték a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott tolong Péter házának ajtaja előtt. Jézus sok beteget meggyógyít, és sok ördögöt kiűz. Minden valószínűség szerint késő éjszakáig tart ez a szolgálat. Az evangélista megjegyzi, hogy Jézus hajnalban nagyon korán kel, és egy elhagyatott helyre megy imádkozni. A fáradhatatlanul tanító, és sokakkal jót tevő Jézus nem csak a szolgálatra, hanem a töltekezésre is példát mutat.
Amikor tanítványai utána mennek és vissza akarják hívni az őt keresőkhöz, csak ekkor szólal meg: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen ezért jöttem.” Így adja értésére tanítványainak, hogy az evangélium hirdetése, nem csak szavakkal történik, hanem elsősorban szolgáló szeretettel, és ahol elfogadták, ott hagyni kell működni azt, viszont tovább kell menni, hogy sokakhoz eljusson.
Szent Pál apostol Jézushoz hasonló lelkülettel hirdeti az evangéliumot. Ő maga írja le a korintusiaknak, és azért olvastuk ma, hogy mi is tanuljunk belőle, hogy hogyan szolgáljuk az evangélium terjedésének ügyét. Ha eljutott hozzánk, ha befogadtuk Jézus evangéliumát, akkor jaj nekünk, ha nem hirdetjük! Az örömhírnek ez a természete: tovább kell adni. Nem megbízott hivatalnokként, hanem az evangélium belső tüzétől hajtva, fáradhatatlanul.
Elsősorban nem szavakkal, hanem életté váltott valóságával.
Amikor egy keresztény édesanya betegápolóként az intenzív osztályon egész nap a szeretet találékonyságával ápolja a betegeket, majd hazatérve, ugyanolyan szeretettel gondoskodik a családjáról, és készen áll arra, hogy (jó betegápoló hírében lévén) meghallgassa a telefonon segítségért hozzá fordulókat, evangéliumot hirdet. És ugyanígy mindenki más, aki a saját hívatását krisztusi lelkülettel látja el, mindenkinek mindene lesz. Ehhez a fáradhatatlan szolgálathoz szüksége lesz a szeretet forrásából való töltekezésre, szüksége lesz benső imára.
Testvérek! A szentlecke utolsó mondata így hangzott Szent Pál apostoltól: „Mindezt az evangéliumért teszem, hogy nekem is részem legyen benne.” Aki életté váltva hirdeti az evangéliumot, megtapasztalja azt, hogy miközben mások életet merítenek az általa „hirdetett” evangéliumból, ő maga is gazdagodik abban. Ilyen szolgálatra hív bennünket az Isten, hogy ne értelmetlen küszködés, hanem másokat és önmagunkat gazdagító, örök életre, örök boldogságra tartó legyen az életünk.
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
