Az új év első napján, Mária istenanyaságának ünnepén, a Béke világnapján a béke királynőjének közbenjárását kérték a békéért és elsősorban a szív békéjéért, a háború megszűnéséért Nyíregyházán a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban bemutatott püspöki szentmisén.
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a hagyomány szerint az új év első napján a nyíregyházi társszékesegyházban mutatott be ünnepi szentmisét.
A főpásztor homíliájában a hálaadásról, a reménységről, a Boldogságos Szűzanya példáját követve az új év életprogramjáról, a boldogságról elmélkedett.
„Új év első napján a szívünk tele van hálával és új reménységgel. Hálát adunk az elmúlt év kegyelmeiért, az életünkért, szeretteinkért, szeretetünkért, hogy képesek voltunk szeretni, másokért élni, eredményeket elérni. A társzékesegyház külsőleg megújult, épül a plébánia mellett az Egyházmegyei Rendezvényközpont, és reméljük, hogy a belső építkezéssel is jól halad a közösség. Mert az a legfontosabb, hogy belülről építkezzünk, a szívünkben építsünk lakóhelyet Istennek és tudjunk neki tetsző életet élni.
Tele van a szívünk reménységgel a jövő iránt. Nem csak apró, pici dolgokat remélünk, hanem az életünk nagy reménységét is éljük, hogy reméljük, sikerül megvalósítani az Isten tervét, amit rólunk gondolt. Ilyen remények és vágyak legyenek bennünk az új esztendőben.
Vágyakozzunk arra, hogy minden külső nehézség és körülmény közepette is megtapasztaljuk, tudatosíthassuk magunkban, hogy Isten itt van.
Ezért fontos, hogy a Boldogságos Szűz Máriára tekintsünk az újesztendő első napján, hiszen ő mindannyiunk példaképe, akit boldognak mondunk. Ő valóságosan istenanya.
Szűz Mária istenanyaságának ünnepe tulajdonképpen nem is róla szól, hanem arról a mélységes titokról, hogy az a gyermek, akit Betlehemben a világra hozott, valóságos Isten és valóságos ember.
Mária istenanyasága a görögkatolikusok megfogalmazásában theotokosz: istenanya, istenhordozó, istenszülő, amely azt jelenti, hogy nem egy új istent szül, hanem rajta keresztül jött a világra maga a fölséges Isten.
Mária imádta az Istent a Fiában, de Jézusról, mint emberről, gyermekről a hétköznapok során gondoskodnia kellett. Azért tudott megfelelni ennek az elvárásnak, mert mindig nyitva volt a szíve Isten előtt. Tudott megállni és a szívébe tekinteni, a szívébe vésni a szavakat, amiket Jézusról, majd Jézustól hallott, és tudott el-elgondolkodni rajta.
Talán ez lehetne az újév életprogramja számunkra is. Figyeljünk oda a Jézustól jövő szavakra, és gondolkodjunk el azon, hogy mit üzen számunkra. Álljunk meg egy kicsit, csodálkozzunk rá a betlehemre, a keresztútra, a feltámadott Jézusra, a tanító Jézusra, amikor az évközi időben vagyunk.
A karácsony, az újév elgondolkodtat bennünket, megállásra késztet. Megállni a jászol előtt: csodálat. Megállni a gyermek Jézus előtt: imádat. Megállni egymás előtt, a szeretteink előtt: gyöngédség. Megállni az élet előtt: szeretet.
Ezt tanulhatjuk meg Máriától, aki olyan kapcsolatban volt az Istennel, hogy az ő boldogsága nem függött attól, hogy éppen milyen nehéz körülmények közé kellett szülnie Jézust.
Az életünkben vannak jó dolgok és nehézségek, hullámhegyek és hullámvölgyek. Hogyan kívánunk egymásnak boldog újévet, amikor tudjuk, hogy az életünk ilyen hullámzásokkal teli? Azt mondjuk, hogy nem lehetünk mindig boldogok.
De az Isten bennünket boldogságra teremtett, arra hívott, hogy boldogok legyünk.
Máriát boldognak hirdeti minden nemzedék nemcsak az év egy-egy napján, hanem ő mindig boldog, Boldogasszonynak nevezzük őt. Az ő boldogsága nem a körülményektől, az élete alakulásától függ. Máriának a boldogsága a létezés, hogy itt van az Isten, közös a történetük.
Ezt kellene eltanulnunk Máriától. Ez lehet valóban egy életprogram az újesztendőre.
Máriát az Isten jelenléte tette boldoggá. Figyeljünk mi is arra, hogy Isten jelen akar lenni a mi életünkben. Az evangélium üzenete ugyanis ez.
Létezik boldogság, ami nem a változékonyságban, a hullámzásban van, és nem attól függ, hogy hogyan érzem magam, hanem hogy vagyok, és Isten tud rólam, szeret engem, és én is akarom őt viszontszeretni a testvéreimen, az embertársaimon, a rám bízottakon keresztül.
Amikor boldog újévet kívánunk, gondoljunk arra is, hogy nekünk is mindent meg kell tenni azért, hogy a másik élete boldogabb legyen, boldog lehessen az év minden napján.
Minden nap oda kell erre figyelni, növekedni kell a szeretetben. Az ember akkor lesz mindig boldog, ha érzi Isten jelenlétét, szeretetét. Az Isten jelenlétét úgy is lehet érezni, ha sikerülnek a dolgaink, és ha valaki szeret. Ez feladatot jelent nekünk is, hogy
akik a közelünkbe kerülnek, érezzék, hogy szeretve vagyok.
A szeretet forrása maga az Isten, és abból merítve tudjuk közvetíteni azt a szeretetet, ami a boldogság forrása.
Ugyanez vonatkozik a békére is. A béke akkor kezdődik, ha az ember szívében béke van. A háborúban nincs béke az emberek szívében, nincs megbocsátás, irgalom, szeretet, csak bosszúállás van, amely egy ördögi kör, amit az ördög ültette el az emberek szívében, és nem tudják, hogy kinek van igaza. Nincs benne a nyolc boldogságban az, hogy: boldogok azok, akiknek igazuk van. Mindenki a maga igazát tudja hangsúlyozni és megvédeni, de amikor megszólalnak a fegyverek, akkor nem lehet azt mondani, hogy az a gyermek, az a katona rosszkor volt rossz helyen, mert az élet ellen káromkodás, hogy valaki a másik életére tör.
A béke ott kezdődik, amikor örülök a létezésnek, annak, hogy Isten meglátogatott, közösséget vállalt velem, hogy az életem története közös az Isten történetével. Ezt tanulhatjuk meg Máriától. Legyen bennünk ez a békesség, nagylelkűség, türelem, béketűrés, amely a szeretet.
Akkor leszünk igazán boldogok, ha ez a szeretet valósul meg az újesztendő minden napján. Isten boldogító jelenléttel, végtelen irgalommal és szeretettel van jelen, hogy boldoggá tegyen bennünket egy örökkévalóságon át” – zárta gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.
Fotó: Kardos György
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
