Boldog Brenner János áldozópap, vértanúhoz imádkoztak kérve az ő közbenjárását december 15-én, az emléknapján a debreceni Megtestesülés-templomban bemutatott hajnali szentmisén a templomban elhelyezett ereklyéje előtt.
A szentmisét bemutatta és Boldog Brenner János közbenjárását kérő imát vezette dr. Törő András, az egyházközség plébániai kormányzója.
Törő András atya elmélkedésében az evangéliumon keresztül (Mt 11,16-19) Brenner János tanúságtevő hitéről, vértanúságáról és a mai kor emberének Istenhez való viszonyulásáról beszélt.
Jézus föltett kérdése felénk is irányul: „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket?” Milyen a mi nemzedékünk, hogyan élünk azzal a tanítással, amit Jézustól kapunk? Az ember újra és újra hasonló módon elköveti ugyanazokat a bűnöket, hibákat. Brenner János atya Szombathelyen született, abban a városban, ahonnan a IV. században elindult Szent Vigilius püspöknek is az élete, aki szintén vértanúhalált halt.
A nemzedékek sora nem tud teljesen megváltozni, hordozzuk magunkban a bűnre való hajlandóságunkat.
Az embernek szüksége van a megváltásra, arra, hogy a Megváltó belépjen az életébe.
Amikor az ember saját magát akarja megváltani, saját kezébe akarja venni életének az irányítását, akkor újra és újra katasztrófák sorozatát tudja előidézni. Szükségünk van arra, hogy Isten megtanítson bennünket, hogyan tudunk emberhez méltó életet élni. Az az Isten, aki megtestesült, nem ebből a világból akar kihívni bennünket, hanem ennek a világnak az életét akarja tartalommal megtölteni.
Az evangéliumban Jézus elmondja, hogy mit mondanak Jánosról, és mit mondanak róla. Mit mondunk mi Jézusról? – tette föl a kérdést András atya. Mi az, amit állítunk róla, ami az életünkben, a környezetünkben megjelenik Jézusról? Ma is sok mindent lehet róla hallani, sokan egy mesének tartják a történetét, régebben azt mondták, hogy a nép ópiuma, Jézus korában pedig bolondnak, őrültnek, csalónak, hamis tanítónak is tartották, és még sok minden mást állíthattak azok, akik ott voltak körülötte.
Brenner Jánost 1955-ben áldozópappá szentelik. Abban a korban nem a legnépszerűbb hivatást választja, mert mindenki arra számított, hogy néhány év, és véget ér az Egyház jelenléte. Senki nem tudta értelmezni – de igazából ma sem – az Egyházhoz való elköteleződést. János atya szívében mégis volt valami, ami felül tudott kerekedni azon, hogy mit szól hozzá a körülötte lévő világ.
Ez a valami tulajdonképpen az a valaki volt, az az Isten, aki meghívta őt erre a szolgálatra.
Ahol Istennek a jelenléte valóságos az életünkben – ahogyan János atya életében is az volt –, ott teljesen mindegy, hogy mit szól a körülöttünk lévő világ, mert tudjuk azt, hogy ki a viszonyítási pontunk.
„Az Isten bölcsességét azonban művei igazolták” – olvassuk az evangéliumi szakasznak a záró gondolatát. 1957-ben János atya életét kioltották, amikor egy beteghez elhívták. Ez egy álhívás volt. Az akkori hatalom végrehajtói csalták ki a plébániáról, és úgy oltották ki az életét. Isten bölcsessége viszont hatalmasabb volt. Akik megölték őt, azokra már nem emlékezünk, de János atyát a boldogok, szentek társaságában ünnepeljük.
Megdicsőült az élete és példaképül ragyog előttünk.
Jó azt látni, és abban mindig megtaláljuk az iránymutatást, hogy a végső harcot Jézus nyerte el azáltal, hogy föltámadt a halálból. Az életünkben is a végső győzelem a feltámadt üdvözítőnél van, aki legyőzte a halált.
Kérjük Boldog Brenner János közbenjárását, hogy ahogyan ő tudott harcolni, kiállni hitéért, bátran vállalni mindazt, ami ezzel jár – mert valóságos volt az Isten az életében –, a mi életünket is a valóságos Istenhez való ragaszkodásunk alakítsa napról napra – zárta gondolatait Törő András atya.
Boldog Brenner János áldozópap, vértanú életéről bővebben ITT olvashatunk.
Kovács Ágnes
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
