A 30 éves Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye még az alapításának évében létrehozta az egyházmegyei karitász szervezetet. Az egyház egyik legfontosabb feladata a caritas (szeretet) gyakorlása: a szegények, a testileg, lelkileg rászorulók szolgálata, hiszen az egyház igazi kincsei ők, akiket segítve születik meg a szívünkben a szeretet, amelynek „iránya mindig a másik ember felé kell, hogy mutasson” (Palánki Ferenc megyéspüspök).
A karitász mintegy ezer önkéntese megfeszített munkával, odaadással szolgálja a rászorulókat egyházmegyei közösségünkben, mindenki teszi a dolgát a maga lehetőségeit kiaknázva. A napkori csoport munkájának bemutatásával az egyházmegyei karitász önkénteseire is gondolunk, megköszönve nekik azt, hogy szolgálatukkal kapuőrei az Istentől kapott küldetésünknek.
A 36 önkéntesből álló napkori Szent Erzsébet karitászcsoport tagjai a „Krisztus számít rád!” jelmondatuk üzenetével felvértezve ismét elszántan vetették bele magukat az adventi teendőkbe, hogy a tevékeny szeretetük gyümölcseit ajándékozhassák a rászorulóknak. Borné Balogh Erika napkori karitászcsoport vezetővel az egyházmegyei karitász szervezet 30. születésnapján beszélgettünk. Erika 29 éve tagja és néhány éve már vezetője az egyházmegye legnépesebb, napkori csoportjának. Civil munkáját a helyi Családsegítő Szolgálat irányításában végzi, de tagja az önkormányzat képviselőtestületének is, így még nagyobb rálátása van a település életére.
A nagylétszámú napkori karitatív közösség szolgálata vonzó mások számára is, legutóbb, Szent Erzsébet ünnepén öten csatlakoztak a csoporthoz, és azóta már újabb két jelölt kérte a felvételét az önkéntesek közösségébe. Mitől válik vonzóvá az önkéntesség, mi hajtja a munkatársakat erejükön felül nap mint nap? A szeretet, amely mindannyiunk szívében ott van, és várja, hogy kinyissuk ezt az ajtót, hogy még több szeretet töltse be azt.
Innen már nincs visszaút, a szeretet a motor, „és a szeretet, ha beindul, nincs megállás”.
Elmondani, leírni is sok az a feladat, szervező munkát, végeláthatatlan adminisztrációt igénylő kezdeményezés, amelyet a karitászcsoport végez napról-napra egész évben, különösen karácsony idején Napkoron.
A karitászcsoport adventi akciója az András napi futóversenyen való szolgálattal kezdődött, amelyet Serbán András napkori vállalkozó rendez évről évre. A rendezvényen segítenek a főzésben, az ételkiosztásban, a beérkező csomagok átadása is az ő feladatuk lett. A vállalkozó a karitászmunkatársak szolgálatát anyagi támogatással köszöni meg. (Nemkülönben a májusi Akácvirág-futóverseny is meghozza a munkálkodásuk várt eredményét.) A versenyeken befolyt adományból az ünnepek utáni krízisidőszakra is gondolva, meleg ebédet osztanak a nagyon szegény, hajléktalan, beteg, özvegyembereknek. Az a tapasztalatuk, hogy január utolsó két hete sokak életében az év legszegényebb időszaka. Az emberek ugyanis többnyire megkapják a januári fizetésüket már két ünnep között, és az idős szülők – akikhez ilyenkor érkeznek haza a távolban élő gyermekeik, unokáik – nem szeretnék, ha üresen maradna az asztal. A kis pénzüket élelemre költik, így január végére már nem marad pénzük, van, akinek valóban már ételre sem jut. A napkori karitászcsoport immár 12 éve, január második felében, tíz napon keresztül összesen 500 adag – napi 50 adag egy-egy tál – meleg ebéddel gondoskodik a krízisbe került idős emberekről.
Borné Erikának a Családsegítő Szolgálatban végzett munkája, valamint a karitászon belüli szolgálata elválaszthatatlan egymástól, mert belelát a családok életébe, mindenkihez eljut, ismeri az emberek anyagi helyzetét, tudja, hogy ki az, aki rászorul bármilyen segítségre. Szerető jelenlétét az emberek őszinteséggel ajándékozzák meg. Amikor Erika bekopogtat egy-egy családhoz, mindannyian tudják, hogy azért megy, hogy segítsen, nem pedig azért, hogy megfeddje őket. Erika azt mondja, mindent megtesznek, amit kér, amellyel javíthatnak a helyzetükön, így egyre kevesebb azon gyermekek száma is, akik a gondozása alá kerülnek. Tanácsaival ellátja a családokat, a karitász önkéntes munkatársaival pedig kézzelfogható segítséget is nyújtanak számukra, legyen az Béres-csepp, kályha, élelmiszer, játékadomány stb.
Azt mondják jóléti társadalomban élünk, mégis egyre több a szegény ember. A karitászvezető történetei között hallunk olyan héttagú családról is, akik egyetlen szűk helyiségben élnek, ott mosnak, főznek, étkeznek, alszanak. Az ember azt gondolná ilyen körülmények hallatán, hogy ők a kisebbséghez tartoznak, de ez nem így van. A karitászvezető tapasztalata azt igazolja, hogy ma már nincs különbség, magyar családok is kerülnek ennyire nehéz helyzetbe.
Megnyugtatásul azt is megtudtuk, hogy a településen a sok szegény embert igen népes, jó szándékú vállalkozói közösség és tehetősebb magánemberek veszik körül. A karitásztagok már négy éve 93 vállalkozót és adakozót keresnek fel karácsony előtt az „Egymillió Csillag a szegényekért” jelszóval, akik meleg ebéddel, egy-egy láda almával, egyéb szükséges adománnyal támogatják a rászorulókat. Ennek egy részéből a januári meleg ebédre is jut, valamint ebből készül egy nagyobb értékű húsvéti csomag is, benne az összes húsvéti finomság előállításához szükséges alapanyaggal. Jó gazda módjára előre is gondolnak a munkatársak, látva azt, hogy karácsony táján a szívek mindig jobban megnyílnak az adakozásra.
A jócselekedetekkel teli életforma hatással van a közvetlen és tágabb környezetben élők szívére is. Erika közel három évtizedes lelkiismeretes tevékeny szeretetszolgálata a családját is megérinti. Érden élő lányuk és annak férje, baráti körük is rendszeresen segíti a napkori gyermekeket. A kicsik papírra vetett vágya: a szirénázó tűzoltóautó, babák, távirányítós autók a szeretet szárnyán útra kelnek Érd felé, és az ismeretlen fiatalok adakozókedvéből valóságos, kézzel fogható, vadonatúj játékokká változnak.
Idén negyven gyermek papírra vetett vágya vált valóra. A gyermeket név szerint szólítja meg a Mikulás, és a karitászcsoport szorgalmának köszönhetően az elmúlt évben még 25 000 Ft értékű élelmiszercsomag is járt a játékok mellé. A gyermekek arcán felcsillanó öröm, az édesanyák szorító kézfogása, megható tekintete feledteti az önkéntesekkel a fáradtsággal telt időt.
Szent Miklós emléknapján a gyermekek is ajándékoznak. Mikuláscsomagokkal és tehetségük gyümölcsével: hangszeres előadásukkal örvendeztették meg, és adományoztak egy hangulatos délutánt a helyi szociális otthon lakóinak a karitász kezdeményezésére. Az önkéntesek nem feledkeztek meg a vasárnapi szentmiséken részt vevőkről sem, senki nem tért haza otthonába a Mikulással való találkozás élménye nélkül.
És itt van még a karácsony előtti, harmadik éve rendezett napkori Civil Adventi Forgatag is, amelynek lehetőségére is felfigyelt a karitász. Ebben a programban Borné Erika, mint önkormányzati képviselő van segítségére a csoportjának. A rendezvényen elkészült ételből is kapnak felajánlást, valamint a karitásztagok egy-egy tepsi süteményt sütnek, amit az ágyban fekvő betegek kapnak meg. Minden egyes karitász tag felelős egy utcáért, amelyet jól ismer, és meglátogatja abban az utcában az ágyban fekvő betegeket egy tál meleg ebéddel és süteménnyel.
Az egyházmegyei karitász az Alfi élelmiszer áruházláncnál élelmiszergyűjtésre pályázott. A napkori csoport december 7-9-ig, a nyíregyházi vasútállomás mellett található Alfi üzletben tartós élelmiszert gyűjtött. Harmadik éve ugyanebben az áruházban várják az adományokat egész nap az önkéntesek. Ezt karácsony előtt osztják ki az idős, beteg, hajléktalan, özvegy, fogyatékkal élő embereknek. A gyermekes családokról sem feledkeznek meg. Erika családsegítőként kapcsolatban áll a gyermekjóléti szolgálatban a Gyermekétkeztetési Alapítvánnyal, és egy tonna élelmiszert, játékot, ruhát kapnak Budapestről, a Deák térről, amelyeket csak a gyermekes családok kaphatják meg. Az önkormányzat segít az adományok hazaszállításában.
A karitász mintegy tíz éve felvállalta azt is, hogy a karácsony előtti háromnapos lelkigyakorlaton szolgáló papokat, a helyi plébánost, a görögkatolikus parókust és a vendég lelkipásztort minden nap egy-egy család hívja meg vacsorára az asztalához. Ezen kívül karácsony első napján a szentmise után szaloncukorral kívánnak áldott karácsonyt mindenkinek. Az „Egymillió csillag a szegényekért” programban elkészített gyertyákhoz a római és a görögkatolikus templomban egyaránt hozzájuthatnak az adományozók, a befolyt összegből segítve a január végi meleg étkeztetést.
A közösség, mint írtuk, folyamatosan bővül. Tagjai között van fodrász, aki felajánlotta, hogy minden hónap első szerda délutánján rászorulókat, gyermekeket és időseket is fogad. Van, aki Nyíregyházán, a krónikus belgyógyászaton dolgozik, és a munkaidő végén nem hazafelé vezet az útja, hanem minden este egy családhoz megy, és beadja a fogyatékos cukorbeteg fiatalembernek az inzulint. Mindenki hozzáteszi a saját erejét, képességét ehhez a szolgálathoz.
Egyedül semmik vagyunk. Jót tenni jó, de együtt tenni még jobb – tette hozzá Erika.
A napkori karitászcsoport nemcsak karácsonykor, hanem egész évben figyelemmel követi a nehézségekkel küzdő emberek életét a településen. Már harmadik éve részt vesznek a Szép Otthon Programban, amelyben évente áprilistól októberig öt-öt család lakását újítják fel.
A folyamatban lépésről lépésre haladnak. Először is szerszámokat: ásót, kapát, gereblyét kapnak a családok, és ha rendbe rakták a kertet, akkor jöhet az egy évre elegendő vetőmag. Ha termőre fordul a föld, utána a lakás rendbetétele következik, tisztítószereket kapnak a takarításhoz. Ha ezzel is elkészültek a családok, akkor három nagy vödör festékkel és a hozzá szükséges eszközökkel látják el őket, hogy kifesthessék a házukat. Mindezek után vár rájuk egy szabad felhasználású keret 50-60 ezer Ft értékben, amit bármire fordíthatnak. Senkinek nem kerül pénz a kezébe. Természetesen minden egyes mozzanatot fotó és egyéb dokumentációval kell igazolni, és természetesen a szükséges eszközök beszerzése, árajánlatkérés, termékkiválasztás stb. is a karitász feladata.
Ez nagyon sok munkát igényel a karitász részéről, ezért nem mindegyik csoportnak van erre kapacitása.
A tevékeny szeretet gyakorlásával az ember a hitben is növekszik.
Vannak az önkéntesek között olyan elhivatott segítők, akik korábban nem jártak templomba, de a szolgálatuk gyümölcseként megnyílt a szívük Isten felé.
A karitász önkéntesei csöndben, láthatatlan angyalként végzik szolgálatukat, mert már csak akkor látjuk őket, amikor adománnyal teli segítő kezüket nyújtják a rászorulók felé. Honnan van erre erejük? Erika erre a kérdésre így válaszol: A Jóisten ad erőt, ő éltet, eszköz vagyok Isten kezében, és én élek ezzel a lehetőséggel.
Kovács Ágnes
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
