Az olvasmányt úgy hallgassuk, mint egy gyönyörű, virrasztó imádságot,
a szentleckét, mint egy lelkipásztori hálaadást egyházközsége virrasztó életéért,
az evangéliumot pedig, mint virrasztásra való felhívást.
Szentírási részek:
Olvasmány: Iz 63,16b-17.19b; 64,1. 2b-8 – Mégis, Urunk, te vagy a mi atyánk; mi vagyunk az agyag, és te, aki formálsz, a te kezed művei vagyunk mindnyájan.
Szentlecke: 1Kor 1,3-9 – Hűséges az Isten, aki meghívott Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe.
Evangélium: Mk 13,33-37 – Legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor érkezik az Úr!
Kedves Testvérek!
Advent első vasárnapján, az új egyházi év első napján a kegyelem befogadására szeretnénk felkészíteni szívünket, hogy az üdvösségtörténet misztériumainak újabb megünneplésével lelki életünk tovább mélyüljön és megújuljon. Az év utolsó hónapjában, a világban már nagyban folyik a következő pénzügyi év költségvetésének előkészítése és a tárgyi év számadása. A hívő ember lelki kincseinek számadásával és további gyarapításával foglalkozik az egyházi év fordulóján. Minket is erre hívnak most az elhangzott szentírási részek.
Az olvasmányban egy gyönyörű imát hallottunk, amit szinte szó szerint mi, mai keresztények is elmondhatnánk:
„Uram, te magad vagy a mi atyánk, régtől fogva Megváltónk a neved. Miért hagytad Urunk, hogy letérjünk útjaidról, és hogy megkeményítsük szívünket, ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna? Fordulj felénk újra, a te szolgáidért, örökrészed törzseiért.” (Iz 63,16b-17)
Az Istennel mély személyes kapcsolatban lévő próféta fohászkodik így az Istenhez a babiloni fogság után, látva, hogy a választott nép fogságból visszatérő tagjai hűtlenek lettek a Szövetséghez. A mai mélyen hívő keresztény, ha körülnéz, ugyan ezt látja a világban. Hűtlenséget, elfordulást a Megváltótól. Imáinkban mi is felsóhajthatunk: „miért hagytad, Urunk, hogy letérjünk útjaidról?” És kérjük: „fordulj felénk újra”. És ezután hogyan kiált Istenhez a próféta: „Ó, bárcsak széttépnéd az eget és leszállnál!” Abban az időben úgy gondolták, hogy az égbolt az egy szilárd valami, amit az Istennek át kell szakítania ahhoz, hogy elérje az embert. Ma inkább azért kell kiáltanunk, hogy törje át a falat, amelyet magunk köré építettünk, hogy az ember nyissa ki az ajtót, amelyet bezárt Isten előtt, hogy végre megismerje őt. És a próféta lelki szemeivel látja, amit mi már a kinyilatkoztatásból tudhatunk, hogy az Isten leszállt, emberré lett! Nem hallotta soha senki, valóban fül nem hallotta, és szem nem látta, hogy lenne Isten rajtad kívül, aki ilyeneket vinne végbe azok javára, akik benne bíznak. Te elébe sietsz annak, aki az igazsághoz szabja tetteit, és aki útjaidon járva rád emlékezik.
Íme, te megváltottál, és mi mégis tovább vétkeztünk, igaz voltunk, mint a beszennyezett ruha, elfonnyadtunk, mint a falevél, és gonoszságaink, mint a vihar, elsodortak minket. A keresztségkor kapott menyegzős köntösünket beszennyeztük, hitközönyünk meghervasztotta, bűneink vihara messze sodorta életünket Isten útjától.
Talán azt nem mondhatjuk, hogy nincs senki, aki segítségül hívná nevedet, aki fölkelne és beléd kapaszkodna. De igenis, riadót kell fújnunk, mert sokan elcsüggedtek, közömbössé váltak és nem hívnak segítségül, helyetted másba kapaszkodnak. Ébredj katolikus! Ébredj keresztény! Lássa már meg rajtad a világ, hogy az Isten formál téged, mint fazekas az agyagot, hogy az ő keze műve vagy, hogy Isten a te Atyád.
Testvérek! Olyan időket élünk, amikor szükség van ilyen imádkozókra, szükség van olyan közösségekre, egyházközségekre, amelyekért hálát adhat a lelkipásztoruk, mint ahogyan hálát adott Pál apostol a korintusi hívekért, akiket a bűn fogságából kiszabadítva épített olyan közösséggé, amelyben megszilárdult a Krisztus melletti tanúságtétel.
Krisztus is ilyen közösséget, ilyen Egyházat alapított. Mindnyájunknak kijelölte a maga feladatát, és egyeseket kapuőrnek állított. Hallottuk az evangéliumban, mindenkinek mondja: virrasszatok! Éberen teljesítse mindenki a maga feladatát, hogy bármikor érkezik az Úr, abban a tevékenységben találja, amit rábízott. Az új egyházi évben, új lendületet véve legyünk Krisztus hű tanítványai, akik látva a világ romlását, segítségül hívjuk az Úr nevét, beléje kapaszkodunk, és virrasztó lélekkel építjük Isten országát.
Fodor András
Nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
