Ebben a hónapban se feledkezzünk meg reggeli imánkról:
Ó, Uram! Szeretnék ma is egész nap a Te jelenlétedben élni, ezért arra kérlek, tisztítsd meg a szívemet, hogy be tudjam fogadni a Te békédet és segítségeddel meg is őrizzem azt egész nap. Szent Lelkeddel indíts arra, hogy felszítsam lelkemben a szentségeid által kapott kegyelmeket, és ma is, legalább lélekben jelen legyek a Te legszentebb áldozatodban. Veled egyesülve a szentáldozásban, erőt merítsek a rólad való hiteles tanúságtételhez. Ámen.
December hónapban új egyházi évet kezdünk. Adventi várakozásunkban azonban jelen van nemcsak Jézus első eljövetelére való várakozásunk, hanem a dicsőséges második eljövetel várása is. Az e havi titkunk abba a mennyei dicsőségbe akar beavatni, amelyről Jézus első eljövetelekor az angyali kórus zengett, amelyből Jézus megtestesülésekor hozzánk érkezett, és amelybe szenvedése, kereszthalála, feltámadása és mennybemenetele útján visszatért, dicsőséges eljövetelekor pedig minden szentet részesít.
Ebben az elmélkedésben a Szent László Imaszövetség tagjait most én is felhívom a Tábor hegyre, hogy szemléljük és szemléltessük a megdicsőült Krisztust. Jó lenne most ott a Tábor hegyen együtt imádkozni ezt a tizedet. Imaszövetségünk néhány tagja készült is erre, de az ottani háborús helyzet ezt most megakadályozta. De talán éppen ezért is kell most mindnyájunknak felmenni Isten hegyére. Jézus azért indult Galileából Jeruzsálembe, hogy ott irántunk való szeretetből elviselje az emberi gonoszság okozta szenvedéseket, és a szeretetből vállalt szenvedésekkel legyőzze a gonoszt. Erre a gonosszal való végső összecsapásra készülve ment fel a kiválasztott tanítványokkal a Tábor hegyére, hogy ott megmutassa nekik isteni dicsőségét, azt a dicsőséget, amelyben nekik is részük lehet, ha vele lesznek a gonosz elleni küzdelemmel járó szenvedésekben.
Napjainkban különös erővel támad a gonosz Jézusra és az ő Egyházára. Jeruzsálemben a gonosz elsősorban nem az idegen hatalmat, hanem Isten választott népének közömbös, Isten törvényének csak látszat szerint megtartóit használta fel a Jézus elleni támadásban. Észre kell vennünk, hogy a gonosz stratégiája nem változott. Ma is a közömbössé vált keresztényeket és a látszat vallásosságban tetszelgő egyházi személyeket használja fel a Jézus elleni támadásban.
Az Imaszövetség világi és egyházi személy tagjainak először is azt kell tisztázniuk magukban, hogy ők annak a Jézusnak a tanítványai, akit a gonosz a közömbösök és látszat keresztények hadával támad. Készek-e ebben a küzdelemben Jézussal szeretetből szenvedést és akár halált is vállalni, hogy legyőzve a gonoszt, megmentsék közömbös és látszat keresztény testvéreiket. Készek vagyunk-e – papként, szerzetesként, világi hívőként – hiteles keresztény életünkkel, egyéni és közös imáinkkal, főleg a Szent Liturgiában való részvételünkkel, Jézusban való egységünkkel úgy megmutatni az Isten dicsőségét, hogy az ellenállhatatlan meghívást jelentsen Jézus szolgálatára?
A színeváltozás hegyén olyan papokért imádkozunk, akik szentmiséről szentmisére felvezetnek minket Isten hegyére, ahol szemlélhetjük Isten dicsőségét.
Képek: Siluva (Lettország), Mária kegyhely, Világosság útja 4. állomás (titok);
A Tábor hegyi templom apszisának mozaik képe
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
