A külsőleg megújult kemecsei római katolikus templomot Palánki Ferenc megyéspüspök áldotta meg november 26-án, Krisztus Király vasárnapján.
Tamás László plébános házigazdaként fogadta a szentmise résztvevőit: Németh István püspöki titkárt, Szováti Tamást, a Nyíregyházi esperesi kerület esperesét, a kerületet képviselő lelkipásztorokat, a testvéregyházak vezetőit, híveit és az egyházközség tagjait.
Az impozáns épített környezetben található a római katolikus templom, a mintegy 6500 lakosú kis város ékköve. Hatalmas, rendezett park veszi körül. Mminden irányból, a városháza és a járási hivatal felől is sétány vezet a templomhoz. A különösen hétvégén elcsöndesedő, fákkal körülölelt park elmélkedésre is alkalmas.
Kemecsén a református felekezet hívei vannak többségben, a köznevelési és szociális intézmények is a református egyház fenntartása alatt működik. Ez viszont nem jelent hátrányt a katolikus közösségeknek. Az itt élő keresztények igazi testvériségben élnek egymással. Részt vesznek egymás istentiszteletein, szentmiséin, liturgiáin, az ünnepi alkalmain, így a templommegáldáson is nemcsak a református és görögkatolikus lelkipásztorok, hanem a közösségük tagjai, a református iskola pedagógusai is osztoztak a katolikusok örömében. Az adventre is együtt készülnek, olyannyira, hogy református gyermekek is kapnak szerepet a pásztorjátékban.
Az egyházközség egyik büszkesége a településről elszármazó Kriston Endre egri segédpüspök, akinek tiszteletére márványtáblát helyeztek el a korábbi években a templomtérben. Az egyházközség folyamatosan fejlődik, épületeiben megújul. Éppen egy éve áldotta meg Palánki Ferenc megyéspüspök a teljes külső és belső felújításon átesett plébánia épületét, és hamarosan sorra kerül a templom belső tere is.
A jelenlegi beruházás – teljes külső festés, tatarozás, ereszcsatornák cseréje – 35 millió Ft-ba került, 24 millió Ft a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyének, 11 millió Ft pedig állami támogatásnak köszönhető.
A szentmisén elhangzott elmélkedésben Palánki Ferenc megyéspüspök arról beszélt, hogyan szolgálhatjuk a másik emberben jelen lévő Krisztust, az ő országát.
Jézus Krisztus valóságos király, de nem földi értelemben. A földi királyok uralkodnak, hatalmaskodnak, élnek, és olykor visszaélnek a hatalmukkal. Urunk, Jézus Krisztus, a szívek királya az örök életet hozta el. Az ő országa nem ebből a világból való, hanem ő maga ez az ország. Amikor eljött erre a világra, azt mondta: térjetek meg, tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett az Isten országa. Azért jött, hogy ebbe az országba, az ő titokzatos testébe, az egyházba meghívjon mindenkit.
Mindenszentek ünnepe, halottak napja az egyház három nagy részének, az egységének az ünnepe. Ünnepeljük a megdicsőült egyházat, imádkozunk a szenvedő, tisztuló egyházért, mi, akik a zarándok egyház tagjai vagyunk. Az utolsó ítélet után már csak a megdicsőült egyház marad meg örökké. Mi szeretnénk ehhez tartozni, eljutni ebbe az országba.
Isten országának a törvényei, szabályai életformáló erővel bírnak, mert hiszen ez az evangélium. A törvényeit nem emberek találták ki, a szeretet parancsára épül, és azok lehetnek a részesei, akik a szeretet cselekedeteit megvalósítják. Erre hívott meg bennünket az Úr, ez a mi hivatásunk. Bárhol is éljünk, bármilyen életállapotban, életkorban, nekünk az a dolgunk, hogy szeressünk, és ez megnyilvánuljon a cselekedeteinkben is. Ezért mondja Jézus, hogy Isten országa nem itt van, vagy amott, Isten országa bennetek van (lásd: Lk 17,21). Bennünk, a szívünkben van. Ha beengedjük őt, akkor odafordít magához bennünket, megtérésre szólít. Van lehetőségem a megtérésre a gyónás által, de nap mint nap megnézhetem az életem irányát, hogy merre vezet. Elindíthatom úgy a napomat, hogy ma jobban odafigyelek az emberi kapcsolataimra, kihasználom azokat a lehetőségeket, adottságokat, amelyekkel megvalósítom a szeretetet.
Isten országa bennünk van, Isten országa – mondja Jézus – közöttetek van. Vagyis bennünk is van, és ez azon múlik, hogy közöttünk, az emberi kapcsolatainkban hogyan van jelen ez az ország. Jelen van, ha szeretetben vagyunk együtt, nagylelkűek vagyunk egymás iránt, ha tudunk megbocsátani, irgalmazni, szeretni tiszta, feltétel nélküli szeretettel. Akkor megjelenik a mennyország. De sajnos a pokol is megjelenik, ha az emberek gyűlölködnek, gyilkolják egymást, ha bűnben, Isten nélkül élnek. Akkor nem érdekli mások baja, szóba sem kerül, hogy megetesse az éhezőt, megitassa a szomjazót, betakarja ruhával a szegényt, meglátogassa a betegeket… Sokan közömbösek embertársaikhoz és így közömbösek az Istenhez is.
Van értelme felújítani a templomot, mert ide fognak járni azok az emberek, akik a szeretet forrásával akarnak találkozni, és tudják azt, hogy az evangéliumot megvalósítani, tettekre váltani nem könnyű, nem egyszerű feladat. Oda kell figyelnünk. Ha valakin tudok segíteni, azt tegyem meg. Legyen bennem a jóra való készség, az az erény, ami képes másokon segíteni. Az evangélium odafordít embertársainkhoz, hogy észrevegyem a másikban élő Krisztust.
Az elmúlt héten Bátor Botond pálos szerzetes tartott lelkigyakorlatot a római katolikus püspököknek. Egyik mondatában így fogalmazott: Vegyük észre a másikban Krisztust, és őrizzük meg benne. Hogyan tudjuk megőrizni egymásban Krisztust? Nagyon könnyen azt mondjuk: hogyan szeressem a másik embert, aki engem nem szeret, megbántott, megsértett, keresztbe tett, áthúzta a számításaimat. Csak úgy tudom szeretni, ha megőrzöm benne Krisztust, meglátom benne ennek lehetőségét. „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek”(Mt 25,40) mondja Jézus. Ő azonosította magát minden emberrel. Nem vagyunk felmentve a szeretet parancsa alól, nem mondhatjuk azt, hogy a másik nem érdemli meg, hogy segítsek neki, magának köszönheti, hogy ilyen helyzetbe került.
Amikor majd eljön Jézus az ő dicsőségében, akkor a szeretetünket fogja számon kérni, azt, hogy képesek voltunk-e szeretni. Isten országának alaptörvényében, a nyolc boldogságban (Lásd: Mt 5,1-12) nem szerepel, hogy boldogok azok, akiknek igazuk van. Nem azt fogja kérdezni az Úr, hogy hányszor volt igazad, hanem, hogy hányszor szerettél, tudtál-e jól szeretni, másokat érdemtelenül segíteni, irgalmazni, megláttad-e a másikban Krisztust.
Az Adoremus eheti elmélkedésben egy érdekes történetet olvashatunk: A kolostorban az apát összehívja a szerzeteseket és egyenként mindenkinek a fülébe súgott valamit, amit nem mondhattak el egymásnak. Azt súgta, hogy az egyikük a Messiás. A szerzetesek elgondolkodtak ezen, vajon ki lehet a Messiás, és azt követően úgy viselkedtek egymással, mintha ő lenne a Messiás. Mindenkivel jóban voltak, nehogy valamelyik társukban megbántsák Jézust. Ettől kezdve egészen megváltozott a kolostor élete.
Olyan jó lenne, ha ezt a tanmesét magunk előtt tartanánk, és úgy viselkednénk egymással, hogy tudjuk, Krisztus benne él. Mindenkiben szolgálnom kell Krisztust, mert ez építi Isten országát számomra és azok számára, akiket a Jóisten kegyelme rám bízott.
Isten országa bennetek, közöttetek van, Isten országa jelen van. Ezzel az örömmel térünk vissza otthonunkba, a hétköznapokba, hordozva a mindennapok terheit, Isten országát hordozzuk a szívünkben, az ő uralmát, amely nem megterhelő dolog, hanem boldogító, örökké tartó valóság.
Krisztus Király segítsen bennünket kegyelmével, hogy mindig az ő országához tartozhassunk!
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye