A következő szentírási részek Krisztus, a Világmindenség Királya elé állítanak bennünket, aki összegyűjt, gyógyít, őrködik felettünk, megítél, és szeretetünk, tetteink szerint örök életre vezet, vagy kárhozatra ítél.
Szentírási részek:
Olvasmány: Ez 34,11-12. 15-17 – Visszahozom őket mindenünnen…
Szentlecke: 1Kor 15,20-26. 28. – Krisztusban mindenki életre kel. Mindenki akkor, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd amikor ő eljön, azok is mindannyian, akik Krisztushoz tartoznak.
Evangélium: Mt 25,31-46 – Akkor a király ezt mondja a jobbján állóknak: Bizony, mondom nektek: amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!
Kedves Testvérek!
Az olvasmányban Ezekiel próféta Isten nevében szól, de mi Jézusnak a Jó Pásztornak, Pásztor Királyunknak a hangját hallhatjuk. Mert ő az, akiben eljött hozzánk az Isten, összegyűjtött bennünket, meghirdette köztünk Isten országát, és azt ígérte, hogy igazságot szolgáltat, üdvösségre vezet minket.
A szentleckében Krisztus feltámadásáról hallottunk, akiben mindenki életre kel, mert Krisztus utolsó ellenségként a halált is megsemmisítette. Helyreállítja Isten egyetemes uralmát, hogy Isten legyen minden mindenben.
Az evangéliumban Jézus erről az egyetemes uralom helyreállításról vetít tanítványai elé egy nagy jelenetet, amelyet most mi is visszaforgatunk lelki szemeink előtt. Láthatjuk, amint az Emberfia eljön az ő dicsőségében, összes angyalainak kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán. Akkor minden nemzet összesereglik előtte. Nyilvánvaló, hogy Jézus második eljöveteléről, az utolsó ítéletről van szó. Ekkor Jézus nem a zsidókhoz, Isten választott népéhez, és nem is a keresztényekhez, Krisztus Egyházának tagjaihoz jön, hanem minden néphez, minden emberhez. Az olvasmányban látott képet idézve mondja, hogy úgy tesz az összegyűltekkel, mint a pásztor a juhokkal, szétválasztja őket, a bárányokat a jobbjára állítja, a kosokat a baljára.
Változik a kép, a dicsőséges trónon most már a Király ül és ítéletet hirdet, így szól azokhoz, akiket a jobbjára állított: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam, és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok! … Amit e (körültekint az összegyűlt minden nemzeten) legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” A balján állókhoz ugyanígy szól, csak negatív előjellel. A nagy jelenet képét most bezárhatjuk. Gondolkodjunk el, mi is történt?
Jézus az utolsó ítéleten az összes nemzetet, minden embert megítél, nem bőrszíne és nem vallási hovatartozása, hanem szeretetből fakadó tettei szerint. Ebből nem azt a következtetést kell levonnunk, hogy akkor nem fontos ragaszkodnunk a katolikus egyházhoz, hanem azt kell felismernünk, hogy Jézus éppen azért alapította Egyházát, hogy itt a földön felismerhető legyen az ő legkisebbekben való jelenléte, és az ő bennük való szolgálata által minél többeket jobbjára állíthasson. Jézusnak ez a tanítása arra sürget bennünket az ő egyetemes uralmának ünnepén, hogy megújuljunk az Egyházzal való kapcsolatunkban. Ne mentsük fel magunkat az ő legkisebbekben való szolgálata alól azzal, hogy én kicsi vagyok ehhez, egyedül nem tudok mit kezdeni ennyi rászorulóval. Ha engedjük magunkat Jézus által egybegyűjteni, ha az ő élő Egyházának tagjaként, a többiekkel összefogva, egymást lelkesítve figyeljük, hogy Jézus kiben várja a szolgálatunkat, sokakat, köztük magunkat is a Jézus jobbjára kerülők közé segíthetünk, és sokakat megmenthetünk attól, hogy az örök büntetésre menjenek. Krisztus, a Világmindenség Királya erre a misszióra toboroz, mert ő nem azért jött, hogy elpusztítsa a világot, hanem, hogy üdvözítse azt. Amíg be nem következik az ő egyetemes ítéletre történő visszatérése, addig lehetőséget kínál nekünk, hogy a magunk és sokak lelkét megmentsük, a benne való élet, és az ő legkisebbekben való szolgálata által.
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
