Mindannyiunk életét átfogó nagy téma, a MISSZIÓ várta a diákokat a FAVÉT rendezvényen 2023. november 18-án, Nyíregyházán. A találkozón – amelyet 19. alkalommal rendeztek –, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye köznevelési intézményeiből több mint hatszáz 14 éves kor fölötti fiatal vett részt.
A misszióról szólt Palánki Ferenc megyéspüspök elmélkedése a szentmisén, a vendég lelkipásztorok: Takács Tamás ezredes, a Tábori Lelkészi Kar vezetője, Juhos Ferenc SVD verbita tartományfőnök-helyettes és Lourdu Raju Chavvakula dél-indiai származású verbita szerzetes-pap előadásai – amelyekről hamarosan bővebben olvashatunk –, a Katolikus Shalom Közösség misszionáriusainak tanúságtétele és a találkozó rendszeres elemei, a színvonalas, lenyűgöző misztériumjátékok a házigazda intézmény mintegy kétszáz tehetséges diákjának előadásában.
A rendezvényen közreműködött, és a szentmisén énekükkel szolgált a Szent Imre egyházközség kórusa.
„Boldogok, akiket értem üldöznek” – A kis misztériumjáték fiktív történetét írta és rendezte: Véghseő Tamás, a Szent Imre Gimnázium 12. a. osztályos tanulója. Ezúton is gratulálunk Véghseő Tamásnak, valamint a fellépő diákoknak!
Az előadásban az 1951. február 22-én munkatáborba elhurcolt és ott mártírhalált halt Stefano atya életének utolsó szakaszát dolgozták fel.
A börtöncella a fizikai szabadságától megfosztott Stefano atya lelki szabadságát nem korlátozta, nem jelentett akadályt abban, hogy rabtársai körében hirdesse az evangéliumot, az örök életet. A börtönőrök nem nézték ezt jó szemmel, és felbérelték Stefano atya egyik cellatársát, aki a szabadságáért cserébe megölte a katolikus papot. „Szabad vagyok, de a bűntudattól nem szabadulok. Szabad vagyok a földi pokolból, de a végítélettől nem menekülhetek.” – A gyilkosságot elkövető utolsó gondolataival zárult a kis misztériumjáték. A nézőben felmerülhetett a gondolat – látva a nagy misztériumjátékot is –, hogy erre a bűntudatra való feloldozást ––, tulajdonképpen a nagy misztériumjáték utolsó mozzanatának üzenete, a megbocsátás kegyelmének ajándéka adja meg.
„Tegyetek tanítványommá minden népet!” – A Nagy Éva tanárnő és Nagy Csaba iskolalelkész rendezésében bemutatott nagy misztériumjáték Jézus Krisztus misszióparancsát dolgozta fel, Szent István (36/40 körül), az első keresztény vértanú halálától kezdve mutatta be a kereszténység terjedését a világon. A jelenetekben láthattuk a keresztényeket üldöző Sault, majd a megtért Pált, és missziós útjain is követhettük őt egészen életének utolsó állomásáig, Rómáig, ahol hitéért vértanúhalált halt.
A keresztény hitet szóval, cselekedetekkel hirdették, de védelmezték csatamezőn, háborúban is, erre utalt a Nagy Konstantin császár csatajelenete, a kereszt jelében történt győzelme. Keresztény nemzetté válásunkért is folyt a harc. A kereszt jelében Szent István király is megtalálta a győzelmet a Koppány által elképzelt törzsiség és pogányság fölött.
Láthattunk jelenetet Imre herceg halálát követően az ország Szűz Máriának történő felajánlásáról, és a magyar nép kereszténnyé tételéről. A misztériumjáték jeleneteiben felsorakoztak a keresztény hitre megtért nemzetek, a szerzetesrendek, kiemelten a Szeretet Misszionáriusai és a farkast megszelídítő Assisi Szent Ferenc.
A jeleneteket bemutató, összekötő látványos táncelemek, olykor kilépve a színpad-térből a közönség terébe, a valóságba azt üzenték, hogy a misszió, a kereszténység hirdetése nem egy színpadi elem, hanem mindannyiunk keresztény életének a része. Missziós életünk során mi is találkozunk farkasokkal.
A misztériumjáték nagy zárójelenete ismét Rómában, a Katolikus Egyház szívében játszódott, Szent Péter térré változtatva a nézőteret is, ahol pápaválasztáson lehettünk jelen. Szent II. János Pál pápa megválasztásának öröme továbbhömpölygött a nézőtérre, és meglepetésünkre a megválasztott pápa üdvözlésének is tanúi lehettünk, amikor a pápamobil hajtott keresztül a nézőtéren.
Az előadás elgondolkodtató, mély üzenetet közvetítő – Szent II. János Pál pápa életéből vett – jelenettel zárult. A Szentatya meglátogatta az ellene merényletet elkövető Ali Agcsát a börtönben, és megbocsátott neki. Ezzel tulajdonképpen a megoldáshoz, a misszió, a küldetés legfontosabb mozzanatához terelve a nézőt, akiben itt összekapcsolódhatott a két misztériumjáték, mert a megbocsátás feloldja a „Szabad vagyok, de a bűntudattól nem szabadulok” kis misztériumjáték záró gondolatát is.
A megoldás az életre Isten irgalmas, megbocsájtó szeretete, „miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek…”. Ez a keresztény hitünk, a missziónk központi üzenete, a küldetésünk alapja.
A FAVÉT egy mission impossible, egy lehetetlen küldtetés. A lehetségest megoldjuk, a lehetetlenért pedig küzdünk, és ehhez kérjük Jézus segítségét. A mai nap küldetése ez volt. – Nagy Csaba atya elmondta, szinte lehetetlennek tűnt, hogy a közel kétszáz diák a rendelkezésére álló két hét alatt, csak két nap főpróbával a rengeteg kellékkel, csúcsminőségű színpadtechnikával színpadra hozza a két misztériumjátékot. Az utolsó próbán bebizonyosodott, hogy nem lehetetlen, mert Isten hisz bennünk, akar velünk kezdeni valamit, vagyis szépet ad nekünk.
A misszió is erről szól, amelyet láthattunk az előadásokban is. Az első misszionárius István meghalt hitéért, és Pálból, a keresztényeket üldözőből üldözött lett Krisztusért…, és a sornak az előadással nincs vége, mert a misszió bennünk folytatódik. „Ti vagytok a 20. század szentjei – lelkesítette a fiatalokat Nagy Csaba iskolalelkész.
Lángoló szívvel tegyünk tanúságot arról, hogy van örök élet
A találkozó csúcsa a püspöki szentmise volt. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök atya megköszönte a jelenlévő atyák előadásait. Nagyon örült annak, hogy a fiatalokat megérintették az elhangzottak.
A főpásztor elmélkedésének bevezető gondolataiban beszélt az első és egyetlen igazi nagy küldetésről, arról, hogy a mennyei Atya elküldte a Fiát hozzánk. A megtestesült Ige megjelent a földön és meghívott bennünket, hogy kezdjük el végre azt az életet élni, amire minden embert szán a mennyei Atya, vagyis az isteni életet, amely szeretetben eltöltött élet, Jézus Krisztus élete. Megismerni az igazságot, Jézus Krisztust, ez az üdvösség. Ő azt akarta, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére jusson.
A szentmisén az emmauszi tanítványokról (Lk 24,13-35) szóló evangéliumi szakasz hangzott el. A főpásztor azért választotta ezt az igeszakaszt, mert Ferenc pápa az emmauszi tanítványokról elmélkedve küldte el üzenetét a missziós vasárnapra.
„Ez az evangéliumi szakasz húsvétvasárnap estéjén hangzik el a szentmisén, mert az emmauszi tanítványok a feltámadás estéjén hagyták el szomorúan Jeruzsálemet, a közösséget, a tanítványokat, mert elvesztették a reménységüket. A Szentatya azt mondja, hogy amikor szomorúak vagyunk, elveszítjük a reményünket, Jézus mellénk szegődik, és visszaadja azt.
Nem elég ehhez a tudás. Persze kell, hogy megismerjük a Szentírást, a kinyilatkoztatást. Az emmauszi tanítványok tökéletesen elmondják Jézus életét, aki nagyhatású próféta volt Isten és az emberek előtt, de a nép vezetői halálra ítélték, keresztre feszítették és meghalt. Arról is tudtak, hogy az asszonyok, akik a sírnál jártak, azt mondták, hogy Jézus él. Tulajdonképpen végigmondták a Hitvallást, de reménység nélkül.
Milyen a mi hitünk? Van e benne reménység? Tudunk-e úgy reménykedni, hogy minden rosszon, szomorúságon átsegít bennünket az Isten, hiszen ezért jött el.
Jézus a Szentírásból magyarázza meg az emmauszi tanítványoknak, hogy benne minden beteljesült. Ez nyitja meg az örök kaput az ember számára.
Jézus „úgy tett, mintha tovább akarna menni”. Ez nem csak egy kedves játék a részéről, hanem nagyon is komoly, mert ha nem mondják neki, hogy: maradj velünk, akkor továbbmegy.
Jézus azt akarja, hogy a szívünk lángra lobbanjon, ismerjük meg őt, reménységgel olvassuk a Szentírást, gondoljunk a hit igazságaira, és ebben mélyedjünk el.
A Szentatya azt mondja, hogy hideg szívvel nem lehet tanúságot tenni Jézusról, csak amikor valakinek lobog a szíve, benne ég a reménység lángja.
Egyetlen gyertya is megtöri a sötétséget. Nem vagyunk sokan hívők, de nem a mennyiség számít, hanem a minőség.
Tizenkét egyszerű ember elterjesztette az evangéliumot az egész, akkor ismert világon. Balás Béla nyugalmazott kaposvári püspök mondta: egyetlen sókristály a nyelvünkön, és tudjuk milyen a sós íz. Elmegyünk egy nyitott ablak előtt, kihallatszik egy hangfoszlány a himnuszból, és tudjuk, hogy győztünk az Olimpián. Ilyen sókristályok, hangfoszlányok legyünk, lángoló szívvel tegyünk tanúságot hitünk alapigazságairól, arról, hogy az ember örök életre van hivatva és a halállal nem ér véget az emberi élet.
Jézus ezért jött el, és teljesítette küldetését, amit a mennyei Atyától kapott. Ezt kéri tőlünk is.
Menjünk el mi is misszióba, segítsük azokat, akik velünk élnek! Legyünk kedvesebbek, jobbak, ismertessük meg velük, hogy Isten végtelenül szeret minket!
A tanítványoknak megnyílt a szeme, fölismerték Jézust, a feltámadás igazságát és valóságát, és útra keltek, hogy elvigyék a jó hírt testvéreiknek.
Találkoztok Jézussal az Oltáriszentségben, a kenyértörésben, és a másik emberben is megláthatjátok őt. Ez a találkozás akkor lesz igazán ünnep, ha hatással lesz a következő napjaitokra, vagy egész életetekre. Akkor tudtok tanúságot tenni arról, hogy Jézus él, és nekünk akarja adni az élet teljességét.
Küldetésetek van.
Ite, missa est – „Menjetek, küldetéstek van!”
– zárta gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.
A FAVÉT rendezvényen elhangzott érdekes előadásokról hamarosan részletesebben is olvashatunk.
Szöveg és fotó: Kovács Ágnes
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
