A demecseri római katolikus plébánia 210. évfordulóját püspöki szentmisével és emléktábla megáldásával ünnepelték november 12-én, a Sarlós Boldogasszony-templomban.
A hálaadó szentmisét bemutatta és az emléktáblát megáldotta Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.
Az emléktáblával a demecseri egyházközség és a Demecser Öröksége Egyesület állít emléket a városban harminchat évig szolgáló Bartók János (1913-2000) plébánosnak, Demecser egykori díszpolgárának.
Az ünnepi alkalmon Varga Lóránt plébános köszöntötte Palánki Ferenc megyéspüspököt, Németh István püspöki titkárt, a korábbi évtizedekben a településen káplánként szolgáló lelkipásztorokat, Bartók János atya jelen lévő rokonait, Rátkai Sándort, Demecser polgármesterét, dr. Seszták Miklós országgyűlési képviselőt, Vitális Zsombort, a Demecser Öröksége Egyesület elnökét, Balogh Józsefet, az egyházközség képviselő-testületének világi elnökét, további meghívott vendégeket, a település és a fília egyházközség híveit.
A szentmisén elhangzott elmélkedés bevezetőjében püspök atya a Bölcsesség könyvéről, ezen belül a bölcsességről beszélt, aki maga Krisztus. Ha úgy olvassuk a bölcsességirodalmat, hogy Jézus Krisztus nevét mindig behelyettesítjük, láthatjuk, hogy Jézusban beteljesedett ez az ószövetségi könyv. Vágyakozni a bölcsességre olyan erény, amelyet a Szentlélektől kaptunk. Vágyakozunk a bölcsességre, hogy eligazodjunk a világ dolgaiban, meghozzuk életünk nagy döntéseit.
Püspök atya ezután rámutatva az evangéliumra (Példabeszéd a tíz szűzről, Mt 25,1-13) kifejtette, hogy a bölcsesség könyve folytatódik, konkretizálódik az evangéliumban, amikor már a konkrét dolgokra vonatkozó okosságról (a sarkalatos erények közül az első) van szó. Az okosság szóban az ok önmagában a dolgoknak az okára utal. Mindennek van oka, amely maga a létezés. Az Isten bennünket életre hívott, megalkotott, és ez az oka annak, hogy igyekszünk megállni a helyünket, eligazodni életünkben, örök távlataink szerint élni.
Ezért van szükségünk a bölcsességre, hogy az élethivatásunkat fölfedezzük, hűségesen teljesítsük, és szükségünk van az okosságra, hogy a hétköznapokban ennek az alapdöntésnek megfelelően jó döntéseket tudjunk hozni.
A keresztény ember a remény embere, amelynek az alapja a feltámadás. Ezért nem mindegy, hogyan élünk. Püspök atya a tíz szűz példáját említve többek között kifejtette: az okosak vittek magukkal tartalék olajat. Az olaj maga a szeretet, amivel Isten összeköt bennünket egymással és saját magával. Isten maga a szeretet. Amikor életre váltjuk Isten tanítását, üzenetét, meghívására válaszolunk, ez az a szeretet, amire mindannyian hivatottak vagyunk…
A szentmise végén az emléktábla megáldása következett, melynek során köszöntők és beszéd hangzott el:
Rátkai Sándor, Demecser polgármestere többek között arról beszélt, hogy Demecser lakosságát a szilárd, erős hit jellemzi. Méltatta többek között az egyházközségben szolgáló lelkipásztorokat, Bartók János kanonok, esperes-plébánost, Csintalan József apát-plébános, szentszéki tanácsost, megköszönte az elmúlt évtizedekben itt szolgáló papok munkáját, valamint a jelenlegi plébános szolgálatát, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Demecserben mindig is aktív hitélet legyen.
Balogh József, az egyházközség képviselő-testületének világi elnöke nemcsak a szomszédja, ministránsa, hanem kántora is volt Bartók János atyának, így a mindennapi találkozások, beszélgetések emlékeit is a szívében őrzi. A jelenlévőkkel személyes, vidám élményeit is megosztotta.
Dr. Seszták Miklós országgyűlési képviselő ferences gimnáziumi éveire tekintett vissza. Az ünnepségen jelen lévők között volt Bodnár Imre mándoki plébános is, akivel osztálytársak voltak a gimnáziumban, valamint szobatársak a kollégium 80 fős hálójában, és bár a ferenceseknél nem volt kötelező a napi szentmisére járás – kivéve a vasárnapi szentmisét -, Imre atya minden reggel részt vett a kora reggeli liturgiákon. Néhány hónap elteltével ő is csatlakozott hozzá, és ez így ment négy éven keresztül. Első érettségi találkozójuk után kaptak egy levelet a ferences elöljáró atyától, amelyben azt írta nekik, hogy a legjobban az a félóra, 45 perc fog hiányozni a mindennapi életükből, amit nap mint nap a szentmisén töltöttek. Istent lehet dicsérni, imádni bárhol, de a templomban eltöltött idő csak az Úrral való találkozásról szól.
Mindig legyen az életünkben olyan félóra, ahol Istennel találkozhatunk! – bátorította a jelenlévőket Seszták Miklós.
Vitális Zsombor egyesületi elnök a település vallási közösségének több száz éves múltjáról beszélt, és egyházközségének egykori plébánosát, Bartók Jánost méltatta.
Elmondta, hogy szeptemberben rendeztek egy Demecseri Helytörténeti Konferenciát, ott két nagyszerű előadást is hallhattak az érdeklődők az egyházközség múltjával kapcsolatban. Vitális Zsombor beszédében ebből emelt ki részleteket, kezdve az egészen korai évektől, 1333-tól, amikor már templom állt a településen.
1813 októberében az egri érsek dekrétumot adott ki a demecseri plébánia felállításáról. 1891-ben a hívek száma annyira megnövekedett, hogy új templom építését kezdeményezték, amelynek felszentelésére 1897-ben került sor.
Vitális Zsombor szólt a demecseri római katolikus közösség kiemelkedő egyházi elöljáróiról: Bertóthy Benjámin óvodaalapító plébánosról, Deér Gyula, Kovács Miklós, Csintalan József és Bartók János plébánosok életéről.
Bartók János 1913. augusztus 18-án, Ostoroson született. 1938-ban szentelték fel áldozópappá. 1956. december 23-án helyezték Demecserbe.
Bartók atya így emlékezett vissza a megérkezésére a Demecseri Életképek című helyi újság 1991. decemberében megjelent számában: „A dátum eredetileg 1956. október 23. lett volna, de a történtek meggátolt abban, hogy ideköltözzek. Leállt a forgalom az országban. Elődöm, Kovács Miklós esperes előző este elköltözött, én pedig vártam Egerben az autóbuszt, de nem jött. December 23-án, karácsony vigíliája előtt egy nappal jött el a lehetőség. Örömmel jöttem saját falumból, Ostorosról. /…/ Az éjféli misén tele volt a templom. Mikor vége volt a misének, kérdeztem a káplántól, Móró Sándortól: Te, Sanyi, mi ez itt? Mindenki, még az első padban ülők is egyszerű, hétköznapi ruhában voltak. Én senkin sem láttam ünneplőruhát. Még talán a suba is ki volt fordítva. Tüntetés ez? Szokás ez, hogy karácsony éjfélén a templomot betlehemi szegénységűvé kell tenni? – Jani bátyám! Nincs nekik más ruhájuk, ez az ünneplő! – mondta a káplán.”
Eger környékén ekkor már másként, jobban éltek az emberek, ez a szegénység nagy meglepetést okozott Bartók Jánosnak.
Bartók atya levelet írt a Szabad Európának a Demecserben uralkodó szegénységről. Segítséget kért, azonban a levelet elfogta az ÁVO. Hat hónap rendőri felügyelet lett az ára. Ez volt a kezdet Demecserben.
Bartók atya így folytatta visszaemlékezését: „Szegénység volt, de hitük az nagy volt. A templomot nem hagyták. Úgy szoktuk mondani, telt kezet nehéz összetenni, csak a szegények kezét nem. Az fogott meg legjobban, hogy csodálatosan tisztelték a papot. Szinte féltem a hatalmas bizalomtól. Aztán, ahogy a világ fejlődött, ahogy gyarapodni kezdtek anyagiakban, úgy gyengültek meg hitükben az emberek…”
Bartók atya 30 évig váltakozó káplánok segítségével, közös teherviseléssel szolgálta a híveket. Az évtizedek alatt összesen 17 káplánnal szolgált együtt Demecserben.
Aranymiséje Ostoroson volt, amelyen több százan vettek részt. Bosák Nándor, az akkori egri szemináriumi rektor prédikált. Demecserben tartott aranymiséjén mintegy ezren jelentek meg.
1992. augusztus 1-jén idős korára, illetve a megsokszorozódott munkára való tekintettel főpásztora a Borsod megyei Sály községbe küldte plébánosnak, ahol az egyik gyémántmiséjét is tartotta. Ostoroson és Demecserben gyémántmiséje után elköszönt a hívektől.
Bartók atya több mint három és fél évtizedes demecseri pályája során 2828 gyermeket keresztelt meg, 2144 fiatalt esketett és 1121 elhunytnak adta meg a végső tisztességet. Demecser Nagyközség Önkormányzatának képviselő-testülete 1993. augusztus 9-i határozatában, 80. születésnapjának tiszteletére Demecser díszpolgárává választotta.
Nyugdíjazása után szülőfalujába költözött unokahúgához, Bartók Katalinhoz. 2000 szeptemberében visszaadta lelkét Teremtőjének. Temetésén 72 lelkipásztor jelent meg. Földi maradványait Ostoroson helyezték örök nyugalomra.
Kovács Ágnes
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye
