Felújították a nyírmadai Szent Imre-templomot, amelynek megáldását november 5-én, templombúcsún ünnepelték. A plébánia egyházközségének és társegyházközségének képviselő-testülete is megújult, új tagokkal bővült. Ünnepélyes eskütételük a szentmisén hangzott el, így immár főpásztori áldással végzik az egyházközségért feladataikat. Az ünnepi szentmisét Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be.
A jelenlévőket Mák Zsolt plébános köszöntötte, és a templom megáldása előtt röviden ismertette a felújítás mozzanatait, amely közel hét évvel ezelőtt, még Fülöp Sándor plébános idején kezdődött. Akkor a templom lábazatának külső belső felújítása történt meg, a legutóbbi munkálatok során pedig a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye 18 millió forintos támogatásának köszönhetően a tetőt is kicserélték. A belső munkálatok során teljes festés történt, ezen kívül restaurálták az oltárképet, a Leader-es kistérségi pályázat közel 3 millió Ft-s támogatásából pedig a templom világítását, hangtechnikáját, a szentély fűtését is korszerűsítették, kivetítő berendezést helyeztek el, a hívek adományából pedig ajtóval látták el a gyóntatófülkét.
Palánki Ferenc megyéspüspök megköszönte az egyházközségnek a templomfelújításban végzett munkáját, és reményeit fejezte ki, hogy ez lelki megújuláshoz is segíti az ott imádkozókat, mint ahogyan az ifjúság is a megújulás lehetőségét hordozza magában – utalt ezzel a mindannyiunknak példát adó Szent Imre hercegre, a templom és az ifjúság védőszentjére.
„Ti is álljatok készen, mert az Emberfia abban az órában jön, amikor nem is gondoljátok.” (Lk 12,35-40) – püspök atya elmélkedésében az evangéliumra utalva, Szent Imre példáján keresztül arra bátorított, hogy mindig legyünk készen.
„Éljünk úgy, hogy bármikor átléphessünk abba az országba, azon a kapun, ahová a szívünk legmélyén vágyakozunk. Vagy ha nem vágyakozunk oda, akkor nagyon gondolkodjunk el az életünkről, hiszen tetszik, nem tetszik, véget fog érni itt a földön.
A lényeg az, hogy el ne vesszünk, hogy örökké élhessünk Istennél, hiszen az örök élet már megkezdődött, amikor a keresztségkor befogadtuk a szívünkbe Isten kegyelmét, igent mondtunk rá. De tudjuk azt is – ismerve gyarlóságunkat –, hogy ezt az igent újra és újra ki kell mondani, és meg kell ismernünk Isten életünkre vonatkozó akaratát, hogy azt megvalósítsuk.
Kevés az, ha egyszer kimondjuk, de aztán elfordulunk, vagy elfeledkezünk róla. Az, hogy éberen várjátok az ember Fiát, arra tanít bennünket, hogy tanuljunk meg jól élni, legyünk mindig készen az Istennel való találkozásra, mert vele bárhol találkozhatunk, hiszen mindenütt jelen van. Ebben példakép számunkra Szent Imre herceg. Hogyan?
Szent Imre herceg fiatalkorában halt meg, de
a teljesség nem azt jelenti, hogy valaki hosszú életet él (lásd: Bölcs 4,7-15).
Ha valaki fiatalon hal meg, attól még élhet teljes életet. Jézus Krisztus 33 évet élt itt a földön, amely számunkra elég kevésnek tűnik, mi ennél többet szeretnénk élni. 30 év csendesség, 3 év nyilvános működés, 3 óra agónia, 3 nap a sírban és harmadnapra történt a feltámadás, ez egyfajta beszűkülésnek látszik, de közben a megváltás teljesedik ki. Jézus Krisztus nem hosszú, hanem teljes életet élt.
Erre a teljességre hív meg bennünket, hogy az életünkről úgy gondolkodjunk, hogy ez a földi élet valaminek a kezdete, ami nem véget fog érni tragikusan, vagy hirtelen, hanem beteljesedik, a teljességre jut.
Megkezdett örök életünk van, ezért nem mindegy hogyan élünk.
Ezért kell megfontolnunk Jézus tanítását és Szent Imre herceg élete példáját. Milyen nevelést kapott ő?
Panaszkodunk a fiatalokra, hogy nem járnak templomba, de el kell azon gondolkodnunk, hogy hitelesen adtuk-e át az életünket, a hitünket, az Istennel való kapcsolatunkat.
Szent Imre Szent Gellért nevelését kapta, aki itáliai bencés szerzetesként jött el Magyarországra, és a Szentírás ismeretét, szeretetét tanította Imrének, az isteni kinyilatkoztatásra nyitotta föl a szemét, az értelmét, a szívét. Szent Imre édesapjától az Intelmeket kapta, az aszerinti gondolkodásmódot, életvezetést, ami az erényekre épül. Szent István király erényes életével példát is adott.
Talán ez a legnagyobb problémánk, hogy tudunk-e jó példát mutatni, azzal segíteni a fiatalokon. Nem igaz, hogy nincsenek bennük kérdések és nem érdeklődnek Isten iránt. Lehet, hogy azután a vallásosság után nem érdeklődnek, ahogyan mi megéljük azt.
Boldog Gizella, Imre herceg édesanyja erre a vallásosságra nevelte fiát. Mi lett ennek a következménye?
Szent Imre nem valamit akart adni Istennek, hanem azt, amit Isten kért tőle: a tisztaságot, a szűzi életet.
Szent Imrét sokszor ábrázolják nőies vonásokkal, de ő abszolút nem ilyen volt, hiszen csatákban vett részt, és pontosan a férfiassága mutatja meg, hogy képes mindenről lemondani Istenért. Isten nem hatódik meg, ha nagyon sokat adunk neki, csak ha mindent odaadunk.
Miután kimondjuk az igent hivatásunkra, utána hogyan éljük meg Isten szolgálatát? Ez nemcsak a papokra van bízva, hanem minden keresztény ember kötelessége, hogy tiszta lelkiismerettel, odaadottan, Istennek odaszántan élje az életét. Akkor van baj, ha valamit már nem tudunk odaadni.
Az életünk akkor lesz igazán teljes, ha teljesen Isten kezébe tesszük. Szent Imre erre is példát adott. Oda kell figyelnünk arra, hogy mit kér tőlünk az Isten.
Lehet, hogy családapai, családanyai, papi hivatást, amelynek elfogadása nagy döntést jelent, de azt újra meg újra meg kell újítani, erősíteni, nap mint nap meghalni saját magunknak, az önzésünknek, mert ebben a nap mint nap meghozott áldozatban van az a tanúságtétel, vértanúság, ami minden szentnek a sajátossága. Mert szentté csak vértanú válhat,
az, aki a történelem egyik pillanatában odaadja az életét, vagyis meghal Krisztusért, vagy aki nap mint nap a mindennapok szolgálatában áldozatokat hozva hal meg saját magának, és él másokért.
Szent Imre képes volt arra, hogy mindig azt tegye, amit Isten kért, azt adja, amit Isten tőle vár és így jutott el fiatalon az élet teljességére.
Mit kell tennünk? Kérjük az ő közbenjárását, hogy hitelesen tudjuk nevelni, jó példákkal Isten felé fordítani a fiatalokat, és nap mint nap meghozva azt az áldozatot, amit Isten kér tőlünk, odaadni egész valónkat Urunknak, Istenünknek, aki cserébe saját magát fogja majd adni örökké.
Mert az ember, ha oda is adja magát, nem tud nagylelkűbb lenni Istennél, hiszen az ember semmi, de az Isten a végtelen. Ez a semmi, az ember képes befogadni a végtelenséget, a végtelenre tágul a szíve, és erre Isten kegyelme teszi képessé.
Kérjük Szent Imrét, segítsen bennünket, hogy eljussunk mindannyian az élet teljességére” – zárta homíliáját Palánki Ferenc megyéspüspök.
A búcsúi szentmisén részt vettek továbbá: Heidelsperger István püspöki helynök, esperes, plébános, Németh István püspöki titkár, a Szatmári esperesi kerület papjai, Nyírmada és Pusztadobos polgármesterei, a testvéregyházak képviselői, a plébánia hívei és mindazok, akik fontosnak tartották, hogy az egyházközséggel együtt adjanak hálát a templom megújulásáért.
A szentmise végén Palánki Ferenc püspök atya meghívta a híveket és a papokat Nyírcsaholyba, a november 9-én, csütörtökön délután 5 órakor kezdődő Szent László Imaszövetség következő közös imaalkalmára, hogy együtt imádkozzanak az egyházmegye papjaiért és új papi és szerzetesi hivatásokért.
Kovács Ágnes
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-nyíregyházi Egyházmegye
