Hosszas tervező és szervező munkát követően, valamint pályázati támogatással Rómába zarándokoltak a Szent Imre Köznevelési Intézmény pedagógusai.
Október 25-től 30-ig öt gyönyörű napot tölthettünk Rómában, Egyházunk szívében. Az 1500 km távolság ellenére igazából hazaérkezünk a Villa Mater Redemptoris Zarándokházban, ahol Faustina nővér és munkatársai a legnagyobb szeretettel fogadtak bennünket.
A reggeli szentmiséken mindig kaptunk útravalót az előttünk álló naphoz, hiszen átlagosan napi tizenhétezer lépés megtétele tömegben, tömegközlekedéssel, idegen nyelvi környezetben, ismeretlen helyen új kihívást jelentett mindannyiunk számára.
Egy-két nap alatt megtanultuk a számunkra támpontot jelentő metrómegállók neveit – Ottaviano, Lepanto és Battistini – és élveztük a folyamatot, ahogy egyre bátrabban tájékozódtunk és ismertünk fel helyszíneket.
A négy nagy bazilika – Szent Péter, Lateráni Keresztelő Szent János, Santa Maria Maggiore és Falakon kívüli Szent Pál – karakterükben egyszerre egyek és különbözőek.
A Szent Péter-bazilikát ellepő tömegben próbáltam arra gondolni, hogy milyen jó, hogy a Szentatya ennyire nyitott, hogy tényleg mindenki előtt nyitva a kapuja és mindenkit szívesen lát. A Lateráni-bazilikában megerősítő volt átérezni a kezdeteket, és újra örülni annak, hogy mi is az Anyaszentegyházunk kis tagjai vagyunk, és az első keresztények közbenjárnak értünk, szurkolnak nekünk. A Santa Maria Maggiore Mária-képe előtt megható volt imádkozni, tudva, hogy a Szentatya is mindig itt ad hálát, amikor visszatér egy-egy apostoli útjáról. A Szent Pál-bazilikában pedig kézzelfogható a Szent Pált átható tűz, az ő éleslátása, elszántsága és az Evangéliumban való ereje és öröme.
Megtapasztalni az első keresztényekkel való egységet, miközben a Katakombákban imádkoztunk, térdelve imádkozni a Szent Lépcső fokain felfelé haladva, és a végén meglátni a nem emberi kéz által festett Krisztus-képet, és majd több tízezer emberrel tapsolni és örülni a Szent Péter téren az Úrangyala imádság végén olyan lelki élmények, amelyek nem pótolhatok a legjobb filmekkel vagy útikalauzokkal sem.
A Colosseumban időzve, a Palatinus domb és a Forum Romanum emlékeit látva még vacsora közben is arról beszélgettünk, hogy az emberek hogyan tudták ezeket megépíteni kétezer évvel ezelőtt úgy, hogy azok a hatalmas oszlopok még most is állnak.
Szent Imré-s tanárokként különösen megható volt számunkra öregdiákjainkkal, Csapó Márton atyával és Véghseő Péter papnövendékkel találkozni, és a Német-Magyar Kollégiumban Marci atya vendégszeretetét élvezve a magyarok rekreációs szobájában egy kicsit megpihenni. Szintén hálásak voltunk, hogy ellátogathattunk a Pápai Magyar Intézetbe is, ahol Csaba atya, Bákonyi János atya és Eiben Tamás atya is tanultak valaha.
Vasárnap este a szentmisén szívünk mélyéből adtunk hálát a túlcsorduló lelki megerősödésért és élményekért, a szép időért, a lehetőségért és az erőért, hogy ennyi mindent láthattunk és ennyi élményben részünk lehetett. Hálánkat fejeztük ki a Zarándokház munkatársainak szeretetükért és jóságukért, Terdik Sebestyén úrnak az idegenvezetésért, Baranyiné Adamovics Zita kolléganőnknek a pályázat megírásáért és minden szervezési feladat elvégzéséért, valamint Nagy Csaba atyának a lelki vezetésért, jókedvért, a tartalmas beszélgetésekért és a római utcákon való „terelgetésért”. Köszönet illeti iskolánk vezetőségét is, akik kezdetektől fogva a zarándoklatunk ügye mellé álltak, és minden rendelkezésükre álló eszközzel támogatták, hogy megvalósuljon ez a feledhetetlen utazás.
Reméljük, hamarosan diákjainknak vagy egyházközségünknek mondhatjuk majd: Lepantónál átszállunk a metróra!
A zarándokcsoport nevében Nagy Éva tanárnő
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
