A szentírási részek első hallásra a papokról szólnak, de majd látni fogjuk, hogy mindannyian érintettek vagyunk.
Az olvasmányban Isten hűtlenséggel vádolja Malakiás által a papokat, aminek következtében sokak elbuktak.
A szentleckében Pál apostol krisztusi lelkületű papként az életét is kész odaadni a tesszalonikai hívek üdvösségéért.
Az evangéliumban Jézus a zsidó papok eltévelyedéséről beszél tanítványainak, hogy megóvja őket a képmutatástól.
Ha nyitott szívvel figyelünk, intelmet és példát találhatunk mindnyájan az elhangzó részekben.
Szentírási részek:
Olvasmány: Mal 1,14b-2,2b. 8-10 – Papok! Letértetek az útról, sőt sokan elbuktak tanításotok miatt.
Szentlecke: 1Tessz 2,7b-9. 13 – Életünket is nektek akartuk adni, annyira megszerettünk titeket…
Evangélium: Mt 23,1-12 – Tetteiket ne kövessétek, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik
Kedves Testvérek!
Isten a természetbe és a szívünkbe írt törvényein túl a kinyilatkoztatás által, valamint papjai, szolgái által is vezet bennünket. Az ószövetségi időben az ősatyák, a próféták, az ároni papság és a választott nép által tette ezt. Az újszövetségi időben Jézus Krisztus, az örök főpap, az általa alapított Egyház és a nagycsütörtökön általa alapított újszövetségi papság által teszi ezt.
Az Egyház a Szentlélek vezetésével felismerte – amit Jézus maga is tanított, amikor más 72 tanítványt is apostoli feladattal bízott meg –, hogy az Újszövetségben Krisztus papi, prófétai és királyi hivatalának részese minden megkeresztelt ember. A II. Vatikáni Zsinat ezt nevezi a világban élő krisztushívők általános papságának.
A most elhangzott szentírási részek papoknak szóló intelmei tehát mindnyájunknak szólnak. Nem tompítani akarom ezzel a felszentelt papok felelősségét, sőt kérem is a testvéreket, hogy imádkozzanak felszentelt papjaikért, és személyes kapcsolataik által segítsenek minket, hogy ne térjünk le az útról, nehogy sokan elbukjanak tanításunk miatt. De ugyanakkor mindenki magára vonatkozóan is gondolkodjon el ezeken az intelmeken, hogy az Egyház, a felszentelt papok és az általános papságban részesült hívek közössége papi szolgálatában megújuljon, és sokakat vezessen Krisztushoz, az örök Főpaphoz.
Az olvasmányban Malakiás próféta az ószövetségi istenképnek megfelelően átokkal fenyegeti a papokat, ha nem szívlelik meg Isten intelmeit. Fő bűnükként említi: „nem jártatok útjaimon, hanem a tanításban az emberek személyére voltatok tekintettel”. Milyen nagy ma is a veszélye annak, hogy a pap és a keresztény ember is meghamisítja az evangéliumot! Nem az Isten útján jár, nem az üdvösségre vezető utat keresi és mutatja, hanem az evilági érvényesülést. Nem a világot akarja evangelizálni, hanem az evangéliumot igyekszik a világ szájíze szerint értelmezni. Nekünk nem az átoktól való félelemből, hanem az elmúlt vasárnap megértett főparancs, a szeretet parancsa alapján kell komolyan vennünk az intelmet, hogy ne legyünk személyválogatók, ne viselkedjünk egymással szemben áruló módon, hanem a krisztusi parancs szerint, egy Atya gyermekeiként testvéri közösségben segítsük egymást, és hiteles keresztény közösségként segítsük a világot az üdvösség útján.
Az evangélium is erre sürget minket. Jézus az elhangzott evangéliumban nem az írástudókhoz és farizeusokhoz szólt, hanem a tömeghez és tanítványaihoz. A tömeg is, meg a tanítványok is tudták, hogy az írástudók és a farizeusok milyen terheket raktak rájuk, ezért értették, hogy mitől akarja megóvni őket Jézus. Ma nekünk is ezt kell megértenünk. Ne legyünk olyan Egyház, ne legyünk olyan papok, ne legyünk olyan általános papságban részesült keresztények, akik másokon akarjuk „behajtani” az evangéliumi követelményeket, de mi magunk nem aszerint élünk. Ne az Isten büntetésével, a pokollal fenyegessük gyermekünket, unokánkat, ha nem akar a hit útján járni, miközben mi magunk se azon járunk. A hitre hivatkozva ne zsaroljuk a másikat.
Jézus, a mi főpapunk megmutatta nekünk, hogyan lehetünk jó pásztorok, hogyan lehetünk apostoli lelkületű tanítványai. „Aki a legnagyobb köztetek, legyen a többi szolgája.”
A szentleckében Pál apostol példáját láthattuk, szinte Krisztus „ikonja” rajzolódik ki szavaiból: „Amikor nálatok voltunk, olyan gyengéden viselkedtünk körötökben, mint a gyermekét dajkáló anya. Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. Ennyire megszerettünk benneteket!”
Isten erre hív bennünket mai üzenetében, hogy ilyen lelkületű Egyháza, papjai, mai apostolai legyünk ebben a világban. Minden szentmise ilyen lelkületű közösséggé akar formálni, és ilyen lelkülettel akar misszióba, testvéreink üdvösségének szolgálatára küldeni bennünket.
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
