Istennek mindenki élő – Palánki Ferenc halottak napján a Szent Anna-székesegyházban mutatott be szentmisét

Halottak napján mi, a zarándok egyház tagjai imádkozunk a szenvedő egyházért, azokért, akik a tisztító helyen szenvednek, a tisztulás állapotában vannak és arra várnak, hogy kiszabadulhassanak az élet teljességére. Ezért a szentmisében is imáinkkal kísérjük őket a mennyei Atya elé.  – Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök halottak napja estéjén a debreceni Szent Anna-székesegyházban mutatott be szentmisét, a Szentatya szándékára együtt imádkozott a jelenlévő hívekkel és akolitusokkal a szeretteinkért felajánlott teljes búcsú elnyeréséért.  

A szentmise után a főpásztor a székesegyház altemplomában nyugvó lelkipásztorok, köztük Csáky Imre bíboros (1672-1732) – a debreceni Szent Anna-székesegyház alapítója –, sírja előtt is imádkozott és mécsest gyújtott.

Az olvasmány a Makkabeusok könyvéből hangzott el, amely abban erősít, hogy szent és üdvös dolog imádkozni a halottakért (lásd: Mak 12,43-46). Júdás Makkabeus, a választott nép bátor vezére „jól és hívő lélekkel gondolkodott a feltámadásról”.

„Ha mi is hívő lélekkel imádkozunk az elhunytakért és gondolkodunk a feltámadásról, akkor az áldozatunk, a szentmisénk, az imádságunk nem hiábavaló, hanem valóságosan van értelme. Jól és hívő lélekkel imádkozni azt is jelenti, hogy hiszünk a feltámadásban, abban, hogy

a halál csak egy kapu, egy születés az örök életre.

Ezért ez az ünnep a reménység ünnepe is. Erősödik a hitünk, és bizonyítjuk, hogy a szeretet soha el nem múlik. Amivel az elhunyt szeretteinket szerettük, az most is valóság, csak ők már más létformában vannak. Hiszünk abban, hogy majd találkozni fogunk velük – bátorított a főpásztor a feltámadásba vetett hitre a szentmise elmélkedésében, majd Szent Benedek reguláját idézte:

„a halál naponként ott legyen a szemed előtt”.  

Püspök atya kifejtette, hogy a rendalapító ezzel nem riogatni akarta a szerzeteseket, hanem, hogy jól gondolkodjanak a halálról, és meg akarta tanítani nekik, hogy nem mindegy hogyan élünk, hogyan viszonyulunk embertársainkhoz itt a földi létben. Ferenc püspök azt is hangsúlyozta, hogy a szeretet döntés kérdése. „Szeretni nem érzelmet jelent, hanem amellett való döntést, hogy Isten irgalmas szeretetével kezdjünk szeretni, mert furcsa dolog az, hogy a temetőbe virágot viszünk a holtaknak, mécsest gyújtunk, és közben élő embertársainkra nem tudunk odafigyelni, szeretni, nincs időnk velük találkozni, még telefonálni sem, gyengék, lusták vagyunk arra, hogy segítsünk rajtuk.

A mai napon meg kell tanulnunk azt, hogy a halottak napja után minden nap legyen az élők napja,

hogy jobban odafigyeljünk a szeretetünkre, és akitől ezt megtanulhatjuk: Jézus Krisztusra. Ő örömhírt mondott nekünk, azt tanította, hogy „mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16), és ő feltámasztja az utolsó napon. A mennyei Atya őrá bízott bennünket, odaadott neki, és mindaz, aki hozzá jön, azt nem taszítja el.

Meg fogunk halni, de nem fogunk elveszni, amit megígért nekünk Urunk, Jézus Krisztus. Ezért nem mindegy, hogyan élünk.

Éljünk a hitünk, Jézus tanítása szerint, úgy, ahogyan ő élt, vállalva értünk a keresztáldozatát, amellyel legyőzte a halát. Megtörte a halál uralmát bennünk is, és vele együtt föl fogunk támadni.  

A mai nap értelme, tanítása, hogy erősödjék a hitünk.

A haláltól nem kell rettegnünk, menekülnünk, hiszen Szent Ferenc is azt tanítja, hogy: a halál nővértől senki el nem futhat.

De aki a kegyelem állapotában van, Isten akarata szerint él, megtanult Jézustól szeretni, annak a második halál, vagyis az örök halál már nem fáj, mert hozzákötöttük az életünket az élőhöz. A feltámadás tehát valóság. 

Amikor Jézust kérdezgették a feltámadásról, egy példával válaszolt: „Ami pedig a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok, amit az Isten mondott nektek: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké” (Mt 22,31). Tehát valamilyen módon Ábrahám, Izsák és Jákob is él, mert mindenki érte él. Ezt a mondatot úgy is lehet fordítani, hogy

mindenki neki él, vagyis neki mindenki élő.  Ez a hitünk központja.

Így tekintsünk szeretteink sírjára, a mai napra is, hogy megerősödjön bennünk a reménység, hogy viszontlátjuk egymást, mert az isteni szeretet, amivel összekötöttük az életünket itt a földön, soha el nem múlik.

Ebben a szeretetben kell Jézus tanítása szerint megerősödni, hogy ezután a következő halottak napjáig minden nap az élőké legyen. Tudjuk egymást igaz, tiszta szívvel szeretni, legyenek értékesek a napjaink, amelyeket a szép, az igaz, a jó, az igazi szeretet tesz valóban széppé – zárta halottak napi elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye