Palánki Ferenc megyéspüspök október 21-én újabb templomot, a leveleki Szentháromság-templomot is megáldotta, valamint a templom kertjében található Családok keresztútját és az egyházközség Közösségi házát. Másnap, 22-én pedig a nyíracsádi Szent Kereszt felmagasztalása-templom közössége ünnepelte Isten házának felújítását. Lengyel József leveleki plébános meghívására sokan érkeztek az egyházközség ünnepére.
A hit erősítése a magyarság megőrzését is szolgálja, mert ahol a hit megmarad, ott a közösség is megmarad. Egy felújított templom mindig az Istenbe és jövőbe vetett hitet jelképezi. A leveleki egyházközség hívei minden erejükkel azon vannak, hogy megoldják a különböző feladatokat, összefogásból már többször jelesre vizsgáztak. Az utóbbi időben sokat beszéltek az Egyház megújulásáról is. Fontosak számukra a hagyományok, az értékek megtartása, és mindannyian azt gondolják, hogy vonzóvá kell tenni a kereszténységet, hogy az Istent kereső ember megtalálja ott a helyét. Ezt a célt szolgálja majd a minden korosztályt váró közös programok helyszíne, a megújult Közösségi ház, valamint a Családok keresztútja is, amely szintén a beruházás során készült el.
Az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka Palánki Ferenc megyéspüspök volt. A főpásztor elmélkedésében hálát adott Istennek, hogy a templomfelújítással is beleállhattunk az ő terveibe, eszközei lehettünk annak megvalósításában, akaratának teljesítésében, amely az igazi emberhez méltó cselekedet.
„Akkor emberhez méltó az életünk, ha Istenhez is méltó. Istenhez pedig akkor méltó, ha felül tud emelkedni az evilági dolgokon és meg tudja érteni, érezni, fel tudja fogni azt, hogy többre van hivatva, mint ez a puszta földi lét. Meg tudjuk érezni a hitünk révén, hogy Isten érintkezik ezzel a világgal, megérinti ezt a Földet” – fogalmazott püspök atya, majd Jákob történetére emlékeztetett, akinek álma az ember belső vágyáról szól.
„Jákob neve csalót jelent, mert kicsalta az örökséget, az elsőszülöttnek járó atyai áldást, és elmenekült a bátyja haragja elől. Isten mégis őt választotta ki, áldást kapott, utódaiból nagy nép lett, amelyből származik a Megváltó. Isten képes átformálni, átalakítani az embert, csak az kell hozzá, hogy az ember nyitott legyen Isten érkezésére, érintésére.
Jákob lefeküdt aludni egy kőre, és álmot látott. Azt álmodta, hogy van létra a föld és az ég között. Ez az ember belső vágyáról szólt, arról, hogy összeköttetésben legyen a végtelennel, az éggel, az Istennel. A létra maga Jézus Krisztus. Jákob megálmodta Jézust, azt, hogy Isten találkozik, érintkezik ezzel a világgal, az emberrel.
A bűnbeesés előtt templom volt az egész világ, mert Isten nem teremtett rosszat, csak jót. A teremtett világ az emberrel együtt kimondta Istennek, hogy szeretlek, válaszul az Isten teremtő szeretetére és jóságára. Amikor elszakadt az ember Istentől, akkor Isten keresi őt: „Ádám hol vagy?” Nekünk is szól, mindannyiunkat meg akar keresni. Nem azt akarja, hogy elvesszünk, hanem, hogy érezzük meg, ő elküldte a Fiát, hogy érintkezzen az Isten az emberrel.
Kinyilatkoztatta magát, a szeretetét a Fiában. Hogyan tudunk erre válaszolni? A hitünk által, mint ahogyan Ábrahám, a hit atyja tette, és ahogyan az Ószövetségben oly sokan fogadták hittel Isten üzeneteit, a prófétákat, Isten embereit, majd Jézus Krisztust, aki teljessé tette a kinyilatkoztatást.
Ő azért jött el, mert az ember saját erejéből hiába épít bábeli tornyot, bármit az Istennek, nem juthat el a mennyországba, nem tud felmenni a létrán. Jézus lejött értünk, hogy magával vigyen, feltámadva a halálból emberségünket megdicsőítve, hogy életünk végcélja a menybemenetel lehessen.
Isten rólunk is nagyot álmodik. Fogadjuk be az ő szeretetét, és legyünk hiteles tanúi: „Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt” (Mt 10,32). Ez a vallomás nem csupán szavakkal történik, hanem életformával, viselkedéssel, ahogyan életre váltjuk a szeretetet. Ez mind-mind tanúságtétel. Nem kell azon gondolkodni, hogy hogyan tudok majd tanúságot tenni, mert az élet hozza magával a lehetőségeket, hogy valakit mi is feltétel nélkül szeressünk minden gyöngesége, gyarlósága ellenére. Isten szeretetével szeressük a világot, és mutassuk meg ennek a zűrzavaros, bonyolult világnak, hogy Isten rajtunk keresztül is érintkezik a földdel.
Mire jó a templom? Megerősíti hitünket, benne találkozhatunk Istennel, megrendülhetünk a szeretetén, hogy ő mennyire jó hozzánk, mennyire táplál, erősít, bátorít, hogy mi is képesek legyünk másokat erősíteni, bátorítani, segíteni a hozzá vezető úton.”
A főpásztor megköszönte mindenkinek a munkáját, a felújításban nyújtott támogatását, segítségét. Szép lett a templom – fogalmazott. Vonzza be ez a szépség az isteni szépségbe azokat, akik erre járnak, hogy itt imádkozhassanak, megerősödhessenek, és az életük valóban mennybemenetel lehessen – zárta gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök atya.
Nagyné Korányi Anita
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
