Kórustalálkozóval ünnepelte megalakulásának 15. évfordulóját az újfehértói Kolping énekkar október 14-én, Újfehértón, a Magyarok Nagyasszonya-templomban. Ez az évforduló nem csupán egy számsor, hanem egy hosszú és gyönyörű zenei utazás emléke, amely tele van örömmel, lelkesedéssel és a hitükkel összefonódott dallal.
Ez a tizenöt év azt mutatja, hogy ez a közösség egy olyan hűséges és elkötelezett csapat, amely képes felülmúlni minden nehézséget és újabb mérföldköveket elérni. Reméljük, hogy az ének és a zene továbbra is erősít majd mindenkit a közös hitben és a közösségekkel való kapcsolatban. Boldog évfordulót kívánunk mindenkinek! Hadd legyen ez az év még szebb és zengőbb, mint az előző 15 év.
Az énekkar megálmodója Juhász Imre atya, aki nagyon szereti a zenét. Öt kérdeztük, mit jelent számára és az egyházközség számára az énekkar.
– Miért érezte fontosnak az egyházközségi énekkar megalapítását?
– Az eddigi szolgálati helyeimen is volt egyházközségi énekkar, így Újfehértón is. Az énekkar egy olyan lelkes, templom és egyházszerető hívekből álló közösség, akik heti rendszerességgel összegyűlnek, 1,5-2 órát áldozva a szabadidejükből, hogy új énekeket megtanuljanak és a régebbieket felfrissítsék, hogy méltóképpen tudjanak ezek a művek a szentmisén megszólalni. Ha jól sikerül a szólisták és a különböző szólamok előadása, akkor az a hallgatóság, a hívek lelki épülésére szolgál. Természetesen sok énekszöveg ihletője a Szentírás, ezért ezen énekek megszólaltatása az evangéliumi üzenetet is közvetíti a hallgatóság számára.
– A zene kifejezőereje a szentmiséken lehetővé teszi az érzelmek kifejezését és átélését?
– Természetesen igen, mert az ember nem csupán racionális lény, hanem emocionális dimenziói is vannak. Akik a zene, a dallam, az énekre érzékenyebb „csápokkal” rendelkeznek, nos, azok tudnak megrendülni, sírni vagy mosolyogni, lelki békére lelni egy mű elhangzása közben.
– A zene lehet-e inspiráló, segíthet-e az embereknek mélyebben kapcsolódni Istenhez?
– Abszolút igen, de még a kevésbé jó énekhanggal vagy zenei hallással rendelkező emberek is megérzik egy-egy szent ének, vagy kórusmű transzcendens felé való irányultságát, és ez őket is közelebb viheti az Istenhez, a minden szépség és harmónia forrásához.
– Az egyházi zene és a koncertek lehetőséget adnak az egyházi közösség szellemi és spirituális fejlődéséhez?
– Igen, ezért szokott lenni újévi orgonakoncert már több mint 20 éve egy-egy vendég orgonista és más zenei közreműködőkkel, vagy pedig decemberben a karácsonyra ráhangoló koncertünk. A mostani kórustalálkozó is ezt a célt szolgálta.
– Az énekkar az egyházközség tagjait mire taníthatja?
– A rendszeres próbák, a fellépések azt jelzik, hogy van egy elkötelezett kis csoport, akik az időjárástól és más egyéb feladatoktól függetlenül összegyűlnek a próbákra, ami az isten- és egyházszeretetből forrásozik. És persze az emberi dimenzió, hogy a tagok beszélgetve, egymást jobban megismerve tudják a szeretetet megélni és jó példát adni a magányos híveknek.
– Hogyan segíthetik az egyházközség tagjai az énekkar munkáját és misszióját?
– Bátorító visszajelzésekkel, amelyben örömüket fejezik ki az énekkar tagjainak azért, amit egy-egy szentmise vagy más fellépés alkalmával hallottak. Ez ösztönzőleg hathat a kórus vezetőjére és tagjaira egyaránt.
– Imre atya, hogyan látja az énekkar jövőjét?
– Minden közösség különböző életszakaszokat él meg. Vannak kérészéletű közösségek, amelyek létrejönnek, fejlődnek egy darabig, majd érdeklődés, kifáradás miatt lassan vagy hirtelen megszűnnek. 15 éves énekkarunknak akkor lesz jövője, ha a meglévő énekkari tagokhoz újabbak is szívesen csatlakoznak, és örömmel jönnek énekelni, mert „aki énekel, az kétszeresen imádkozik.” Adja Isten, hogy így legyen!
Zsirosné Seres Judit
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
