2023. október 15-én, vasárnap a Szent István-templom felszentelésének 85. évfordulóján ünnepi szentmisére került sor, amelyet P. Papp Tihamér O.F. M. celebrált.
„Pax et Bonum” „Béke és Jóság”. – Mint ahogyan arról korábban már beszámoltunk, a 85 éves plébánia homlokzatán olvasható ferences jelmondattal az egyházközség a ferences szerzetesrend egykori debreceni jelenlétére is emlékezik. A pasztorációs munkát 1942-től a ferences szerzetesek végezték 1950-ig, a szerzetesrendek feloszlatásáig. Ettől kezdve a plébániát egyházmegyés papok vezetik. Erre emlékezve hívta Papp László plébános P. Papp Tihamér O.F. M ferences szerzetes atyát. Az elhangzott elmélkedésről Bajiné Takács Margit írását olvashatjuk.
P. Papp Tihamérhomíliájában arról beszélt, hogy az életet akkor érezzük biztonságosnak, ha az Isten közelségében élünk. Ez abban az esetben lehetséges, ha imádságos lélekkel éljük a mindennapjainkat.
Az ünnepi szentmise olvasmánya Izajás próféta könyvéből hangzott el, a próféta látomásában a Seregek Ura bőséges lakomát rendez a Sion hegyén, hogy minden nemzettel találkozzon. „A mi Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön.” Ez ékes bizonyítéka Isten szeretetének.
Az evangélium üzenete egy megdöbbentő igazságot tartalmaz. Az király menyegzőre készül, de akiket meghív, ilyen-olyan indokkal elutasítják őt. Miért is olyan nehéz elfogadni ezt a meghívást? Miért vagyunk megelégedve a kicsinyes biztonságunkkal? Miért utasítjuk vissza mi is ilyen könnyen a meghívást?
A meghívottak körét ezután a király kibővíti, meghívja a szegényeket, akik többségében örömmel fogadják ezt a gesztust, de vannak kivételek, akik csak látszatból tartanak a többiekkel.
Az Isten meghív minket magához, de ha elutasítjuk szeretetét, nem a tiszta szívünkkel lépünk be az egyház kötelékébe, hamisak, álságosok vagyunk. Mi itt, Európában egy kicsit elbizakodottak vagyunk, azt gondoljuk, hogy a mi hitünk más vallások fölé emel minket. Ez azonban nincs így: világunkban eluralkodott az ocsmány beszéd kultusza, még a kultúrát közvetítő színházban, moziban is.
Nem vesszük észre, hogy a mi világunk már nem tükrözi a tiszteletet, az erényeket, sokan csak „formálisan” vagyunk keresztények, eljárunk a templomba, kötelezően „letudjuk” az Istennel való találkozásunkat.
A templom az Istennel való találkozás helye, ahol imáinkban rátalálhatunk, ahol kérhetünk, ahol megköszönhetjük mindazt a jót, amit bőséges szeretetével ránk áraszt.
Az igemagyarázat után Tihamér atya felidézte a templom építésének körülményeit: a Szent István templom háromnegyed év alatt készült el 1938-ban, a második világháború idején. 1942-1950 között a ferencesek vállalták a templom gondozását. Azért eddig, mert a ferences rendet ekkor oszlatták fel.
Több atya is megfordult ezen a helyen, többek között P Kiss Szaléz, egyike a hét ferences vértanúnak, aki elsősorban az ifjúságot fogta össze. Az itt szolgálatot végző ferencesek sokat tettek a közösség építéséért, a lelki gondozásért.
A prédikáció végén Tihamér atya több kérdést is feltett a híveknek: Készek vagyunk-e meghallani a hívást, odatalálunk-e az Isten házába, az Isten családjába, az Isten közösségébe? Készek vagyunk-e imádságos és hálatelt szívvel minden nap az Úr elé állni? Csak egy válasz lehetséges: igen, hiszen úgy leszünk boldogok, ha lelkünkben ott él az Isten kegyelme és mi továbbadjuk ezt másoknak is, hogy ez a világ visszataláljon Istenhez!
Az ünnepi szentmise után a Debrecenből elhurcolt ferencesekre emlékeztünk, majd a plébánia falára elhelyezett tábla koszorúzására került sor. A kulturális műsorban közreműködött Visztra Bernadett Egyeken élő klarinétművész.
Ezután Tihamér atya előadását hallhatták az érdeklődők a plébánia közösségi termében „Ferences lelkiség a plébániai közösségben” címmel. Itt elsősorban Assisi Szent Ferenc életével, korával ismerkedhettünk meg, hallhattunk a ferences rend és a klarissza rend alapításáról. Ferenc laikusként és nem papként akarta megreformálni az egyházat. Annak ellenére, hogy gazdag családban született, az evangéliumi szegénység követője lett, tisztelte a természetet, gyönyörködött az Isten által teremtett világban.
A testvériség gondolatának jelentős kiterjesztője Szent Ferenc, amelynek példáját, tetteit ma is méltán követhetjük. Tihamér atya előadása végén különös hangsúllyal hívta a családokat arra, hogy fedezzék fel újra a közös családi ima erejét. Közös Isten-felé fordulás kell ahhoz, hogy a keresztény családok ismét világító példák legyenek, és maguk is ellenállók legyenek minden szellemi és lelki viharral szemben.
Az előadás végén egy kedves testvérünk tanulságtételének lehettünk tanúi: ő éppen egyidős a Szent István templommal, születése óta a templom szomszédságában él. A családjáról és az itt szolgáló papokról osztott meg a hallgatósággal személyes történeteket, elsőáldozásról, keresztelőről fotókat.
Így születhetett meg az a gondolat Papp László atyában, hogy felhívást tegyen közzé: próbáljunk meg minél több, a templommal kapcsolatos korabeli fotót összegyűjteni.
A megemlékezést imádságos szívvel és agapéval zárták a megjelent hívek.
Hálás szívvel köszönjük mindazoknak, akik közreműködtek a mai nap ünnepélyessé tételében, a megemlékezésben és ünneplésben, reméljük, sok éven keresztül sokan sietnek a harang hívó szavára a templomba!
Ezen a napon nyitotta meg Papp László plébános az Eucharisztikus Csodák a világ minden táján – kiállítást, mely boldog Carlo Acutis lelki öröksége. A kiállítás a templomban kapott helyet és megtekinthető november végéig a szentmisék előtt és után, illetve előre egyeztetett időpontban.
Bajiné Takács Margit
Fotó: Király Anna
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
