Szentírási részek:
Olvasmány: Sir 24,23-31 A Bölcsesség dicsérete, aki Mária méhében (Bölcsesség széke) trónol
Szentlecke: Gal 4,4-7 Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született
Evangélium: Lk 1,26-28 Angyali üdvözlet
A szentírási részek felolvasása előtt:
A Szűz Anyáról konkrétan kevés említés van a Szentírásban. A mai ünnepre vonatkozóan pedig semmi, hiszen az írott kinyilatkoztatás lezárása után közel ezer évvel történt, hogy Szent István király rábízta országát Jézus édesanyjára. Közvetve azonban megtalálhatjuk ennek az ünnepnek is a bibliai alapját.
Az olvasmány Jézus, Sirák fiának könyvéből való részlet. Hogy értsük ennek a könyvnek az aktualitását Szent István korában és a mi korunkban is, néhány adatot ismertetek róla. Ezt a könyvet a szerző Krisztus előtt 180 körül írta Jeruzsálemben, abban az időben, amikor a zsidó hit, a hellenista kultúrával való találkozás kapcsán válságba jutott. A hellenista világnézet el akarta távolítani az egy Istenben való hitet, a zsidóság legnagyobb értékét. Sirák fia könyvében nem vitát akar nyitni, nem akar mereven elhatárolódni a hellenista kultúrától, ehelyett a követendő példák bemutatásának pozitív útját választja. Támpontokat állít, jelzőfényeket villant fel, hogy azokra figyelve, azokhoz igazodva, a választott nép hűséges maradjon az Istennel kötött szövetséghez. Azt lehet mondani, hogy teljesen keresztény eszmék vannak benne lefektetve, és ezért szerette ezt a könyvet az Egyház annyira, hogy a hitújoncok kezébe adta olvasni. Ez szolgált bevezetőül a kereszténységhez, ezért adták a görögök a könyvnek a „minden erény könyve” címet. A latin fordítás címe pedig: Ecclesiasticus – jelentése: keresztény gyülekezetekben olvasott mű. Javaslom a mi közösségünk tagjainak is a könyv olvasását.
Kedves Testvérek!
Első szent királyunkat a Szentlélek vezette döntésében, és ugyancsak a Szentlélek vezette azokat is, akik a mai ünnep szentírási részeit összeállították. Ugyanazt a Szentlelket kérem, vezessen engem is, hogy helyesen fejtsem ki az írások értelmét, és vezesse a jelenlévőket is, hogy megértve az üzenetet, helyesen tiszteljék és kövessék Nagyasszonyunknak, a Boldogságos Szűz Máriának példáját.
Szent István király is, mint Jézus, Sirák fia attól akarta megóvni népét, hogy a pogány szokások eltávolítsák a keresztény hittől. Ezért bízta országát Máriára. Ezzel elsősorban nem Máriának adott egy feladatot, hogy védje ezt a népet, hanem népének adott egy biztos „tájolási” pontot, hogy kihez igazítsa az életét, kit tekintsen követendő példának.
Napjainkban az a veszély leselkedik ránk, hogy a globalista, liberális nézetek meggyengítik, vagy teljesen lerombolják keresztény kultúránk alapjait. Ezért fontos tudatosítanunk, hogy Máriára bízott nép vagyunk, hogy Máriára, mint pozitív példára, Nagyasszonyunkra figyeljünk. Ő legyen számunkra az a „sarkcsillag”, aki mutatja a biztos irányt, aki a viharos eszmeáramlatok közepette is Jézushoz vezet, aki a biztos Út számunkra.
Hogy miért tekinthetünk úgy Szűz Máriára, mint biztonságos „iránymutatóra”, arra az elhangzott szentírási részek adtak választ.
Az olvasmány elhangzott részlete, a Bölcsesség dicsérete. Azé a Bölcsességé, akinek „széke” a Boldogságos Szűz Mária, akinek édesanyai oltalmat nyújtó méhében, majd később a karján, és a keresztről levéve az ölében trónolt a Megváltó Krisztus. Lehetne ennél biztosabb vezetőnk Jézushoz?
A szentleckében Pál apostol arra hívja fel a figyelmünket, hogy az idők teljességében, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született. Mária által adta nekünk a mennyei Atya az ő Fiát, hogy megszabadítson minket, hogy Isten gyermekeivé legyünk. A szívünkbe elküldte Fiának Lelkét, hogy tudjunk az Atyához fordulni, tudjunk vele élő kapcsolatban maradni. Pál apostol Istennek ezekre a pozitív ajándékaira irányítja a figyelmünket, hogy ezekhez ragaszkodjunk, hogy megmaradjunk Mária és Isten gyermekei. Ha a mennyei Atya Máriára bízta, hogy az örök dicsőségből emberi testet öltsön méhében a Fiú, mi miért ne bízhatnánk abban, hogy embervoltunkból a megdicsőült Krisztushoz vezet minket az ő édesanyja.
Az evangélium pedig világosan mutatja, hogy a mennyei Atya Máriára mint édesanyára bízta Fia megváltó művének szolgálatát. Jézus pedig, mint Szent István az ő népét, megváltó halála előtt édesanyjára bízta Egyházát. Így kerültünk mi, magyar keresztények, Megváltó Jézusunk és első szent királyunk ajánlásával Mária „palástja alá”. Ahogy Szent István, úgy Jézus sem, csupán édesanyjának adott feladatot, amikor rábízta az Egyházat, hanem nekünk is. Jánosnak, aki minket, Krisztus Egyházát képviselte a kereszt alatt, azt mondta: „Íme, a te anyád”. Az a feladatunk, hogy „házunkba fogadjuk”, hogy édesanyaként viszonyuljunk hozzá, hogy engedelmeskedjünk neki, hogy engedjük magunkat Jézushoz vezetni, engedjük, hogy Jézust adja nekünk, és mindig megtegyük, amit mond. Így lehetünk valóban, Mária országa így lesz ő valóban a mi Nagyasszonyunk.
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
