A fülöpi római katolikus templomban az idei tanév első napján adták át, a Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskola pedagógusának, Boros Viktorné Antal Sárának, kimagasló szakmai munkája elismeréseként a Miniszteri Elismerő Oklevelet. Arról beszélgettem vele, hogyan indult a pályája, hol végezte a tanulmányait, hogyan fogadta az elismerést, jelenleg hogyan telnek a mindennapjai, valamint mivel tölti a szabadidejét.
– Hogyan indult a pályája, hol végezte a tanulmányait?
– Szerencsésnek mondhatom magam, mert szerető családba születtem. Szüleim mindent biztosítottak számomra a sikeres tanulmányaim elvégzéséhez. A tanulás mellett a művészeti vonal érdekelt igazán, azon belül a zene és a tánc. A gyermekkoromat Hajdúdorogon töltöttem. A gimnáziumi tanulmányaimat Hajdúnánáson végeztem el, majd Nyíregyházára kerültem, ahol a Tanárképző Főiskolán 1975-ben szereztem meg a diplomámat matematika-fizika szakon. Ezt követően indult el számomra az a pedagógus pálya, amely még a mai napig tart. Tanítottam Mátészalkán, voltam Általános Tanulmányi Felügyelő a Mátészalkai Járásban, majd tizenhárom évig voltam Budapesten, Csepelen. Kedves emlékként tekintek vissza arra az időszakra, mert a tanítványaimmal számos országos versenyen vettünk részt, ahol kimagasló eredményeket értünk el. Dolgos évek voltak, hiszen a kerület huszonhárom általános iskolájának voltam matematikából a kerületi munkaközösség vezetője és a huszonhárom iskola és a huszonkilenc óvoda szakszervezeti titkára.1994-ben Közoktatási Szakértő lettem matematika tantárgyból. 1995-ben változás következett be a pályámba, mert Nyírábrányba költöztünk, hogy szüleimet segítsük. Akkor kerültem Fülöpre, ahol a szaktantárgyaimat oktathattam megfűszerezve a feladataimat, hiszen a Diákönkormányzat segítő pedagógusaként is tevékenykedtem. Egy olyan közösségbe kerültem akkor – ahol mind a mai napig taníthatok –, amely egy szerető, egymást mindenben segítő közösség.
– Miért lett pedagógus?
– Gyermekkori álmom vált valóra azzal, hogy a jövő nemzedékét oktathattam és tehetem ezt, mind a mai napig. Édesanyám mindig azt mondta, hogy már a babáimmal is „tanárosdit” játszottam. Szerettem a központban lenni. Szeretem a gyerekeket és igényem, hogy minél több tudást adhassak át nekik. Örülök a sikereiknek, igyekszem segíteni a problémáik megoldását és a továbbtanulásban terelgetni őket.
– Számos élmény, megannyi emlék, amely ennyi, a szakmában eltöltött év után felgyűlik az emberben. Van-e olyan, amelyre örökké emlékezni fog?
– Nagyon sok kedves emlék, kedves osztály maradandó élménye él a szívemben a negyvenkilenc éves tanári pályafutásom során. Szeretném jövőre az ötvenedik tanítási évemet elkezdeni és megélni a tanítványaim körében. A sok verseny, a sok kirándulás öröm volt és emlékezetes, de ugyanolyan siker egy nehezebben tanuló gyermek továbbtanuláshoz segítése is. Mindig hálás szívvel gondolok a fülöpi énekkaromra. Óriási lelkesedéssel jöttek a próbákra, pedig nulladik órában tudtunk csak gyakorolni. Emlékezetes számomra, amikor a volt tanítványaim akár Budapestről, akár Fülöpről jelzik, hogy rengeteget gondolnak az óráimra, hogy a középiskolás éveik alatt is hasznos volt a matematika és a fizika szabályfüzetük, sőt van, aki a gyerekét is azokból tanítja. Ez az elismerés mindennél többet ér és megfizethetetlen.
– Hogyan fogadta az elismerést?
– Meglepődtem és meghatódtam, mert teljesen váratlanul ért. Jólesett, hogy gondoltak rám és nagyon kellemes érzés volt, hogy a becsülettel végzett, lelkiismeretes munka jutalmat nyer. Örömet és boldogságot éreztem, amikor átvettem a Miniszteri Elismerő Oklevelet a kimagasló szakmai tevékenységemért. A kitüntetés mindig motivációs tényező, mérföldkő, amely megerősít a célok megvalósításában. Megerősített hittel folytatom a munkámat. Hálás szívvel köszönöm az igazgatónak, Popovics Ferencnének a felterjesztést és az adományozónak, hogy méltónak ítélt erre az oklevélre. Viszont úgy gondolom, hogy az elismerés nemcsak nekem szól, hanem annak a közösségnek is, ahol dolgozom és tanítok. Isten éltesse és adjon a többi kollégámnak is annyi sikerélményt, örömet és szeretetet, amit én kaptam és kapok Fülöpön a Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskolában a pályatársaktól, a szülőktől és természetesen a tanítványaimtól egyaránt. Mindemellett a családom támogató jelenlétét is maradéktalanul élvezem és ezúton is köszönöm nekik.
– Mivel telnek jelenleg a mindennapjai?
– A mai napig tanítok; negyvenkilenc éve vagyok a katedrán. Két iskolában vagyok részmunkaidős, Fülöpön és Nyírábrányban. Tizenkilenc éve vagyok polgárőr. Tavaly részesültem a Polgárőr-pedagógus kitüntetésben, amit dr. Túrós András Országos Polgárőr Szövetség (OPSZ) elnök és Rétvári Bence államtitkár adott át. Ebben is örömöm lelem.
– Hogyan tölti a szabadidejét?
– A tanítás mellett sokat olvasok, kirándulok a családommal, rejtvényt fejtek, baráti kapcsolataimat ápolom. Jóérzés a gyerekeinkkel és az öt unokánkkal programot szervezni, együtt lenni, egymásnak örülni.
– Mik a jövőbeli tervei?
– Ha a Jóisten egészséget ad, szeretném még jövőre az ötvenedik tanévemet gyerekek közt tanítással tölteni, a tőlem megszokott aktivitással és jó kedvvel.
Utószó: Kedves Sári! Egykori kollégádként köszönöm és hálás vagyok érte, hogy nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy bemutathattam az életutad főbb állomásait. Gratulálok a méltán megérdemelt díjhoz és a továbbiakban is a Jóisten gazdag áldásával aktív, hatékony és egészségben gazdag éveket kívánok neked! Baráti üdvözlettel:
Brehó Mónika
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
