A szeretetközpontúság minden intézményünkben jelen van – Beszélgetés Kovács István oktatásszervezési igazgatóval

2023. július 24-től változás történt az Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatósága (EKIF) vezetésében. Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke Kovács Istvánt, a nyíregyházi Szent Imre köznevelési intézmény intézményvezető helyettesét az EKIF oktatásszervezési igazgatójává nevezte ki.
Kovács István családjával, építészmérnök feleségével és három gyermekükkel (15, 13 és 4 évesek) Nyíregyházán élnek. Az ajaki származású igazgató keresztény értékrendű családból érkezett, hitük gyakorlásáért nem mindennapi áldozatot is hoztak. Kovács Istvánnal életéről, hivatásáról és szakmai munkáját érintő elképzeléseiről beszélgetünk.

– Elkezdődött az új tanév, ilyenkor nagyon sok a teendő, egyházmegyei oktatásszervezési igazgatóként az első tanév kezdése nagy feladatok, kihívás elé állította.  

– A tanév kezdetén az egyik legfontosabb teendőként állt előttünk a pedagógusok tájékoztatása a törvényi, jogszabályi változásokról, de ezt megelőzően feladatot jelentett az új közösséggel való ismerkedés, beilleszkedés, amely, úgy érzem, jól sikerült. Mindemellett az egyházmegyei oktatási rendszer szerteágazó sokszínűségének, működésének megismerése is elengedhetetlen, amelyet kézben tartani valóban kihívást jelentő, de szép feladat.

– Hogyan fogadta a felkérést?

– Nem számítottam rá. Meglepetésként ért, ugyanakkor óriási megtiszteltetés számomra, hogy Palánki Ferenc püspök atya alkalmasnak tart arra, hogy ellássam ezeket a feladatokat. A munkámmal igyekszem meghálálni a bizalmát.

– Milyen feladatai lesznek ebben a munkakörben?

– A tanév eleje elég sokrétű adminisztratív munka elé állította az EKIF irodát: előkészítettük a fenntartói engedélyeket a jogszabály által megengedett nagyobb létszámú osztályok, csoportok esetében, az új munkavállalók foglalkoztatására vonatkozó lépéseket megtettük, valamint a már intézményeinkben dolgozó kollégák munkaszerződéseit módosítottuk. Emellett a tanévkezdés zökkenőmentes elindítására is nagy súlyt fektettünk, hogy a tanév és a nevelési év megkezdésekor az intézmények szervezeti kultúrájában jelenlévő szereplők nyugodt légkörben kezdhessenek szeptemberben.
De a beindult tanulmányi rendszerre is igyekszünk odafigyelni, valamint arra a közel hatezer gyermekre, akinek neveléséről és oktatásáról gondoskodik az egyházmegye.
Több ezer család élvezi az egyházmegye bizalmát. Az egyházmegye megköszöni, hogy a szülők bíznak az intézményeiben folyó munka jótékony hatásában, ami együtt jár a krisztusi gondolkodással is.

– Ez óriási felelősség, hiszen sok gyermek óvodás, vagy egészen bölcsődés korától az érettségiig az intézményeinkben tölti élete nagy részét, oktató nevelő munkánk hatással van fejlődésükre, amely egyben nagy ajándékot, lehetőséget is jelent az evangélium hirdetésében. Ebben a feladatban mit vár el az egyházmegye a pedagógusoktól?

– Elsősorban példamutatást, hogy olyan mintát adjanak a gyermekeknek, tanulóknak, amely hiteles forrása a krisztusi élet megélésének.

A pedagógus ne csak szakmailag legyen felkészült – amely alapvető elvárás –, hanem emberségben, következetességben is mutasson példát.

Érdemes visszagondolnunk diákkorunkra, hogy ki volt az a pedagógus, akire felnéztünk, vagy akire nem, és miért éppen ő volt az? Emlékszem, amikor nagyapám visszatekintett a régi időkre, anekdotákat mesélt, történeteiben mindig megjelent valahol egy-egy tanár.

Hiteles tanár volt az, akinek a tanítására még 80 évesen is emlékezett.

– Milyen tanárokra emlékeznek szívesen a diákok?

– Nagyon sok tanulmány foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy milyen a jó pedagógus. Az a tapasztalat, hogy a diákok azokra a tanárokra emlékeznek vissza leginkább szívesen, akik ugyan szigorúak voltak, de szigorúságuk mögött következetesség, explicit módon meghatározott értékrend, világos határok húzódtak, személyiségüket mégis a kedvesség, a rájuk bízottak iránt érzékelhető szeretet jellemezte. Megismerhető volt a gondolkodásuk, az, hogy milyen értékek mellett élik az életüket, és azt várták el tőlünk is. Ez egyben biztonságot is ad egy fiatal gyermek számára.

– Egy új iskola indulásakor, mint a Debrecen-Józsa városrészen épülő Szent György Katolikus Általános Iskolában – amely remélhetőleg 2024 őszén nyitja meg kapuit –, az egyházmegye maga választhatja ki a leendő pedagógusokat. Milyen szempontok szerint dönt a vezetőség?

– A beérkezett pályázatok után személyes beszélgetésre hívjuk meg a jelölteket, hogy elsősorban

az embert lássuk, aki nap mint nap gondoskodik a gyermekek, tanulók neveléséről, oktatásáról. Fontosnak tartjuk a személyes benyomást, hogy alkalmas-e a hiteles példamutatásra. Továbbá fontos számunkra, hogy egyházi intézmény lévén, az itt dolgozó pedagógus a mindennapjaiban is megélje a keresztény hitet, és akkor nem lesz számára teher, hogy ezt közvetítse a diákoknak, a családoknak.

– Ajaki származása révén elmondhatjuk, hogy egy erősen hagyománytisztelő és egyben a vallásos hagyományokat ma is élő közösségben, pedagógus családban nőtt fel, ahol nemcsak a szülők nevelik gyermekeiket, hanem adott esetben a közösség is ellátja tanácsaival a viselkedést, vagy akár a megfelelő öltözködést illetően. Pl. ha egy fiatal nem megfelelő öltözékben érkezik a szentmisére, a jelenlévők kötelességüknek érzik, hogy figyelmeztessék őt.

– Számomra nagyon meghatározó volt a közös értékrend szerint élő ajaki közösség. Megtartó ereje van, a családoknak sokat jelent egy ilyen közösséghez tartozni. Erről midig eszembe jut, hogy gyerekkoromban, amikor édesanyám tanárként dolgozott, a rendszer nem nézte jó szemmel, ha mint pedagógus, ő és családja gyakorolja a vallását. A családomnak viszont annyira fontos volt a hit megélése, hogy vállalva az áldozatot együtt vasárnaponként Ajakon túli településekre – többek között Debrecenbe – utaztunk, és ott vettünk részt a szentmiséken. De említhetném azt is, hogy hittanórákra sem járhattam rendes időben, hanem az éjszaka leple alatt szinte osonva mentünk a plébániára Békési Sanyi bácsihoz, az akkori plébános atyához, aki bevezetett engem a hit világába, és felkészített a szentségek vételére.
Nagyszüleimtől két útravalót is kaptam, amely azóta is a mindennapjaim része. Nagymamám mindig azt mondta:

„Kisfiam, minden nap legalább egy jó cselekedeted legyen, és akkor biztos nem leszel rossz ember.”

Minden napomat ezzel zárom, hogy végiggondolom, tudtam-e aznap érdemben segíteni valakinek. Szintén a nagyszüleimtől tanultam azt, hogy soha ne feküdjünk le haraggal a szívünkben. A megbocsátás az egyik legnagyobb erény, amit az ember megélhet.

– Pedagógus dinasztiából származik?

– Édesanyám pedagógus volt, nővérem most is tanárként dolgozik, de ezen túl több unokatestvérem, nagynéném is ezt a hivatást választotta, valamint a bővebb értelemben vett családban sok nyugdíjas vagy jelenlegi pedagógus is van, így nyugodt szívvel állíthatom, hogy pedagógus családból származom. A családban megélt élmények már kisgyermekkorban hatással lehetnek a későbbi hivatásválasztásra. Édesanyám például sokszor megengedte, hogy nézzem, ahogyan javítja a dolgozatokat, de még az is előfordult, hogy az ötös érdemjegyeket én írhattam rá egy-egy dolgozatra, ő pedig aláírta. Néha egy-egy nyári élményről szóló fogalmazást is elolvashattam, ilyenkor mindig jó érzés fogott el, érezve a bizalmat. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy később én is a katedrát válasszam.

– Frissdiplomásként a katolikus Szent Imre köznevelési intézményben kezdett el tanítani, majd elszakadt a katedrától, és egy nagy váltás következett be az életében: 2015-2019-ig oktatási referensként dolgozott a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatalban. Más perspektívából látta az iskolákat.

– Itt teljesen más metódussal, eljárásokkal találkoztam, mint ami egy intézményben folyik, más oldalról, kívülről ismerkedtem az oktatási rendszerrel. Meghatározó időszaknak tartom a hivatalban eltöltött éveket is, ahol nemcsak remek kollégákkal ismerkedtem meg, de szakmailag is sokat fejlődtem a jogszabályok és különféle eljárások, ellenőrzések terén.

– Újból visszatért a tanításhoz, 2019 júliusától a Szent Imre köznevelési intézmény igazgatóhelyetteseként, majd ettől a tanévtől ismét távolabbról, „kívülről” látja immár az egyházmegye köznevelési intézményrendszerét. Nem fognak hiányozni a gyermekek a vérbeli pedagógusnak?

– A kormányhivatalban szerzett tudást, gyakorlatot kamatoztathatom itt az EKIF oktatásszervezési vezetőjeként.
Nagyon szeretek az emberek, kollégák között lenni, és terveim szerint sokat leszek jelen a gyermekek és a pedagógusok között a különböző intézményekben is. A hivatalos látogatásokon túl saját elképzeléseim szerinti találkozásokat tervezek, amikor lehetőségem lesz meghallgatni a pedagógusokat, a tanulókat, hogy segíthessünk, valamint az ésszerű, kivitelezhető, teljesíthető kéréseiknek eleget tudjunk tenni. Sokat jelentenek a személyes találkozások, ha meghallgatjuk egymást.

Olyan vezető szeretnék lenni, aki elérhető mindenki számára, és azt is fontosnak tartom, hogy tudjunk odafigyelni egymásra. Véleményem szerint ez úgy működik, mint egy házasságban, ahol nem mindegy, hogy egymással vagy egymás mellett élünk. A kettő között óriási különbség van. Nem szeretném, ha a köznevelési intézményekkel egymás mellett élnénk.

A fejlődés és az előretekintés jegyében alapvetésnek tartom, hogy egymást segítve lépkedjünk a kitűzött, közös célok felé.

Az együttgondolkodás egyik alapfeltétele annak, hogy valami jól és olajozottan működjön. Mi egy óriási nagy családhoz tartozunk, ahol a cél nem lehet más, mint a tapasztalatainkat megosztva segítsük egymást.

– Ebben a tanévben milyen fejlesztések elé néz az egyházmegye a köznevelési intézmények terén?

– A közelmúltban volt a mátészalkai bölcsőde alapkőletételi ünnepsége, elkezdődött a Debrecen-józsai általános iskola építése, Geszteréden új óvodát létesítünk, a munkálatok már az idén elkezdődnek, és Kisvárdán is hamarosan elindul a bölcsőde. Emellett számos egyéb tervünk van még a köznevelési intézményekkel karöltve, amelyeket igyekszünk megvalósítani.

– Van bizalom az egyházi intézmények iránt, a katolikus neveltetés egyre népszerűbb, túljelentkezés tapasztalható. Mi az, ami vonzza a szülőket, családokat?

– A szülők nagyon sokat dolgoznak, szinte több időt töltenek a gyermekek az intézményeinkben, mint otthon a családban. Meggyőződésem, hogy

a szülő szívesebben választ egy olyan intézményt, ahol gyermekét biztonságban tudja. Nem lehet kérdés, hogy a keresztény nevelésben biztonságban van-e a gyermek. Aki a krisztusi úton jár, az egy megbízható értéket képvisel.

Ezt megtapasztalja az is, aki nyitott a kereszténység befogadására, a közösség részévé tud és akar válni. A legfontosabb pedig a szeretet jelenléte az intézményeinkben. A pedagógusaink nemcsak kiváló szaktudással rendelkező, hiteles emberek, hanem érezhetően szeretik a gyermekeket, emberi kapcsolatot alakítanak ki, nem mennek el szó nélkül a szomorú vagy bajban lévő gyermek mellett, ugyanakkor együtt örülnek és részesei az apró vagy nagyobb sikereknek. Az elmúlt években láttam tanárokat és gyerekeket együtt futballozni, énekelni, táncolni, imádkozni, farsangolni, kirándulni, sütni-főzni és még számtalan egyéb tevékenységet folytatni. Ez a szeretetközpontúság minden intézményünkben jelen van.

– Egyházmegyénk többcélú köznevelési intézményeiben a bölcsődétől a gimnáziumig széles a paletta. Ha valaki már pl. óvodás, vagy általános iskolás korában bekerül a rendszerbe, ez előnyt jelent-e számára pl. a középiskolai felvételinél a más intézményekből érkezőkkel szemben?

Nagyon figyelünk azokra a gyerekekre, tanulókra, akiket már megismertünk az évek alatt. Arra biztatok mindenkit, hogy érdemes minél fiatalabban becsatlakozni a katolikus intézményeinkbe, mert akkor biztosan jó helyen lesz a gyermek.

***

Kovács István középiskolai tanulmányait Kisvárdán, a Bessenyei György Gimnáziumban, angol tagozaton végezte el.

Majd a Debreceni Egyetemen (akkor még Kossuth Lajos Tudományegyetem) és az akkor még nyíregyházi tanárképző főiskola angol nyelvtanári szakán szerzett főiskolai diplomát.
Már a hallgatói jogviszony utolsó évében Berettyóújfaluban vállalt tanári munkát, majd ezt követően kezdett el tanítani Nyíregyházán, az egyházmegyei Szent Imre Katolikus Gimnáziumban. Közben folytatta tanulmányait a Debreceni Egyetemen, ahol angol nyelv és irodalom szakos bölcsész és tanári egyetemi diplomát szerzett. Ezután, mint szakvizsgázott pedagógus mentori és vezetőtanári feladatokra való felkészítés ismeretkörében szerzett újabb oklevelet.
2015-től oktatási referensként a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Hatósági Főosztálya Oktatási és Hatósági Osztályán dolgozott, ahol lehetősége nyílt bepillantani számos oktatási-nevelési intézmény mindennapjába.
2019 júliusától az egyházmegyei Szent Imre köznevelési intézményben intézményvezető-helyettesi feladatokat látott el egészen 2023 júliusáig. Ebben az időszakban szerezte meg második szakvizsgás szakképzettségét, így lett közoktatási vezető és szakvizsgázott pedagógus.
2023. július 24-től a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye EKIF irodájának oktatásszervezési igazgatójaként folytatja munkáját.

Kovács Ágnes – Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye