Szentírási részek:
Olvasmány: Iz 55,6-9 Isten bőkezű a megbocsátásban
Szentlecke: Fil 1,20a-24. 27a Éljetek ti is Krisztus evangéliumához méltóan
Evangélium: Mt 20,1-16a Rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?
Kedves Testvérek!
A mai szentírási részek feladják nekünk a leckét. Olyan emberi gyengeségünkre (bűnünkre) mutatnak rá, amelyet lépten-nyomon nyakon csíphetünk magunkban, és amely fertőzi, bomlasztja társadalmi és egyházi közösségi életünket. Ezt a bűnt az evangéliumban elhangzott példabeszéd így fogalmazza meg: „rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” Az olvasmány pedig így: „az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr.” A szentlecke pedig a probléma megoldását kínálja: „éljetek Krisztus evangéliumához méltóan!”
Mielőtt a szentírási részek nekünk szóló üzenetét keressük, tisztáznunk kell néhány fogalmat:
Mi a szőlőskert? Isten országa, amelynek első földi kezdeménye az ószövetségi választott nép, tovább bontakozó földi valósága a Krisztus által alapított Egyház, beteljesedése pedig, „ahol” mindenki megkapja „bérét”, az örök élet.
Mit jelent, valamit rossz szemmel nézni? A Bibliában a szem és a szív szavak az ember bensőjét jelölik, ma úgy mondanánk, az ember személyes hozzáállását. Ma is használjuk a magyarban ezeket a kifejezéseket: nem jó szemmel néz, nem jó szívvel tesz valamit.
Mi az Isten útja, mi az ő gondolata? Az Ő útja Jézus, akin eljött hozzánk, és akin mi Istenhez érhetünk. Jézus közölte velünk az Atya gondolatát, hogy ő jó hozzánk, mindenkihez jó, mindenkit üdvözíteni akar, mindenkit az ő országába hív.
Ennek fényében tekintsünk most vissza az olvasmányra. Izajás által azt üzeni az Isten a választott népnek: „Keressétek az Urat… hagyja el útját a gonosz, és gondolatait a bűnös, térjen vissza az Úrhoz, mert megkönyörül rajta, Istenünkhöz, mert bőkezű a megbocsátásban.” Isten közel ment népéhez, de nem azért, hogy a nép kisajátítsa, hanem azért, hogy megismerje, hogy folyamatosan keresse a vele való mélyebb kapcsolatot. Hogy megismerje az Úr gondolatait és útjait. Igen, a gonosz útjánál, a bűnös gondolatainál magasabbak az Úr útjai és gondolatai, Ő kész a megbocsátásra, hogy a gonosz visszatérjen az Ő útjára és a bűnös az Ő gondolataihoz, és az Ő népe valóban az Ő szőlőskertje legyen.
Ha az evangéliummal kapcsolatban most feltenném a kérdést, hogy igazságos volt-e a gazda, amikor ugyanannyi bért fizetett az egész nap dolgozóknak, mint azoknak, akik csak egy órát dolgoztak, valószínű, hogy sokan azt mondanák, hogy nem volt igazságos. Igazuk is lenne, ha a példabeszéd az elvégzett munka és annak bére arányáról szólna, de nem arról szól, hanem a mennyek országáról, Istennek az emberre, népekre vonatkozó üdvözítő tervéről. Arról a tervről, amely felülmúlja az emberek gondolatait, amelyet Jézus Krisztus bemutatott nekünk, és meghívott minket, hogy már itt a földön ennek a „szőlőskertnek” a munkásai legyünk.
Az evangéliumi példabeszédben Jézus a zsidókat szembesíti „rossz szemmel nézésükkel”. Isten őket választotta ki, hívta meg, hogy „szőlőskertjének” munkásai legyenek. Az ő közösségükben akart jelen lenni a népek között, ott akarta kinyilatkoztatni magát, köztük kezdte megvetni a mennyek országának alapjait.
De a választott nép útjainál és gondolatainál is magasabbak az Úr útjai és gondolatai. Nem sajátíthatják ki maguknak az Istent. Ő másokhoz is jó, minden népet meghív „szőlőjébe”, amit ők rossz szemmel néznek. Méltatlankodnak, hogy a pogányok és a bűnösök is ugyanazt a „bért” kapják, hogy ők is Isten „szőlőskertjének” munkásai lehetnek. Ők is ott vannak Isten üdvtervében, Isten gyermekei, a mennyek országának örökösei lehetnek.
A szentleckében Pál apostol, aki korábban zsidó rabbi volt és rossz szemmel nézte Jézus követőit, nyíltan megvallja, hogy Krisztus a mindene. Teljesen befogadja Krisztus evangéliumát és annak hirdetője lesz a pogányok között. Sorra hívja meg a pogányokat Isten szőlőskertjébe. Nem akarja kisajátítani Krisztust, azon fáradozik, hogy mindenkit megnyerjen Krisztusnak. Minket is arra bíztat, hogy éljünk Krisztus evangéliumához méltóan. Azaz, ne akarjuk kisajátítani Krisztust, ne nézzük rossz szemmel, hogy Krisztus másokhoz is jó, hogy másoknak is megbocsát, hogy minden embert üdvözíteni akar. Ne irigykedjünk, féltékenykedjünk másokra, hogy ők „többet kaptak”. Inkább Krisztus túláradó jóságának közvetítőiként látsszon meg rajtunk, hogy Isten országának, szőlőskertjének munkásai vagyunk.
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
