Szentírási részek:
Olvasmány: Ez 33,7-10 – Őrnek állítottalak, hogy halld és közvetítsd szavaimat
Szentlecke: Róm 13,8-10 – Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel
Evangélium: Mt 18,15-20 – Ha testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt
Kedves Testvérek!
A 23 évközi vasárnap elhangzott szentírási részei egy nagyon lényeges kötelességgel szembesítik a hívő embert, a testvéri figyelmeztetés, és a figyelmeztetés elfogadásának kötelezettségével.
Mostanában sokat hallunk szélsőséges időjárási jelenségekről. Az áldozatok hozzátartozói részéről pedig méltatlankodásról, hogy az illetékesek nem figyelmeztettek időben a közelgő veszélyre. Ha egy útszakasz beszakad, le kell zárni az utat és ki kell rakni a figyelmeztető táblákat, hogy ne következzen be súlyos baleset.
Hitünk tanítása szerint a súlyos bűnöket úgy is szoktuk nevezni, hogy halálos bűnök.
Aki ilyen bűn elkövetésére készül, az nagyobb veszélyben van, mint aki előtt beszakad az út és belerohan a szakadékba. A szakadékba zuhant ember a földi életét-, míg a súlyos bűnt elkövető, az örök életet veszítheti el.
Ma sokkal több embertestvérünk rohan a lelki katasztrófa felé, mint a testi halált okozó balesetek felé. Egyházunk, ma ezért hívja fel figyelmünket, a testvéri figyelmeztetés kötelezettségére és módjára, valamint benne foglaltan a figyelmeztetés megszívlelésére.
Az olvasmányban hallottuk: „Az Úr ezt a szózatot intézte Ezekiel prófétához: Emberfia, őrnek állítottalak Izrael háza mellé, hogy halld számból szavaimat, és közvetítsd üzeneteimet.” Fontos, hogy az Úr állítja őrnek Ezekielt, akinek első feladata: hallani az úr szavait. Második feladata: közvetíteni a meghallott szavakba foglalt üzenetet. Ha nem teljesíti feladatát, és emiatt elvész az, akit őriznie kell, megbízója az őrön kéri számon. Ha a figyelmeztetés ellenére is elvész, akkor ez a saját bűnének következménye, az őr nem felelős érte.
Megértettük ugye, hogy a testvéri figyelmeztetés nem a saját indulatunkból forrásozik, hanem az Isten irgalmas szívéből.
Az evangéliumban az a Jézus tanít a testvéri figyelmeztetés gyakorlatára, akit az Atya Őrnek állított mellénk, aki folyamatosan figyelt az Atyára, aki maga mondta, hogy mindent tudtul adott, amit az Atyától hallott, aki szenvedést és kereszthalált vállalt azért, hogy közvetítse az Atya szeretet üzenetét, hogy legyőzze a halált és élete legyen azoknak, akiket az Atya rábízott.
Ez a Jézus, most az ő őr feladatában részesíti az apostolokat, az ő Egyházát. Ha vétkezik a testvéred, figyelmeztesd őt négyszemközt, majd tanúk előtt, végül a hívek közössége előtt. Itt is lényeges, hogy az Úr szavára figyelő emberként, az ő üzenetének közvetítőjeként történjen mindez. Ha eredménytelen a figyelmeztetés, el kell engedni, amint Jézus sem kényszerítette rá Júdást, hogy vele maradjon. Vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos – azaz, nem tartozik a hívő közösséghez, ettől kezdve nem őrzője vagy, hanem misszionáriusa. Meglepő, hogy ezután Jézus ismét említi az oldás és kötés hatalmát, a testvéri egyetértést és a közös imában való velünk létét. Ugyanis a testvéri figyelmeztetéssel hozzá segíthetünk valakit a bánathoz, a megtéréshez, odavezethetjük Isten elé, hogy feloldozza őt. A két vagy három tanú, meg a keresztény közösség, nemcsak az illető „bűnét tanúsíthatja”, hanem az érte való imádsággal, magát Jézust is jelenvalóvá teszi, így esélyt kínál a bűnösnek a megtérésre. Ilyen eseteket gyakran olvashatunk a Szentírásban, hogy ahol Jézus ott van a közösségben, a megszállottak és az odavitt betegek meggyógyulnak.
Jézus az ő Egyházát, bennünket, az Ő Egyházának mai tagjait, őrnek állított az emberiség mellé. Arra hív, hogy legyünk ráhangolva az ő szavára és közvetítsük az ő üzenetét,
ehhez adja a Szentlelket, hogy mint a jó meteorológus, felismerjük a közelgő, pusztító „bűnviharokat” és figyelmeztessük testvéreinket a veszélyre. Amikor pedig „lecsap a vihar”, tudjunk „összebújni”, mint a viharba került nyáj, hogy védjük egymást a hit kihűlésétől.
A szeretetkapcsolatban álló személyek (barátok, házastársak, hittestvérek) el szoktak jutni arra a szintre, hogy megkérik egymást: figyelmeztess a hibáimra, amit magam nem veszek észre. Ha ez a szeretetlégkör megvan a keresztény közösségben, akkor könnyebben megy a figyelmeztetés, és könnyebb a figyelmeztetés elfogadása is, mert sohasem vádoljuk, vagy pellengérre állítjuk a vétkest, hanem Isten irgalmas szeretetével visszaöleljük a közösségbe. Most is azért vagyunk együtt, az itthon maradottak valamelyik szentmisén, a szentkúti zarándokok a kegyhelyen, hogy imádságunkkal, Jézus megváltó áldozatába való bekapcsolódásunkkal mentsük a lelkeket. Égi Édesanyánk oltalma alatt, örömmel engedelmeskedve az ő figyelmeztetéseinek is: „Tegyétek, amit mond!” (Kána) „Tartsatok bűnbánatot!” (Lourdes) „Imádkozzatok!” (Fatima)
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
