Több mint egy esztendőn át tartó szervező, majd a kivitelezési munkálatok eredményeként augusztus kilencedike óta ismét talapzatán áll a Réti Katolikusok Emlékfeszülete. Ez a feszület az egykori Agócs-kereszt, más néven Réti Jézuska utódja, mivel az eredeti 1965 óta romjaiban pihen ott, ahol 1906-ban, az Agócs testvérek, Mihály és Pál felállíttatták: a János-réten, 12 kilométerre Hajdúnánástól, Görbeháza és Hajdúnánás határában, a Rét kapujában.
A közadakozásból állíttatott emlékkeresztet Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök áldotta meg szeptember 3-án, és ezt követően szentmise keretében megáldotta a felújított hajdúnánási Szentháromság-templomot is.
A korábbi kereszt homokkő maradványait a római katolikus templom kertjében helyezték el, annak a kő sírjelnek a közelében, amelyen Agócs Pál sírhantja állt.
Hat évtizedes adósságot törlesztett a hajdúnánási Római Katolikus Egyházközség, amikor meghallgatva a hívek kérését, úgy döntött, közadakozásból, valamint saját forrásaiból elkészítteti és visszaadja a Rétnek a maga Jézuskáját, hogy ezzel együtt ily módon is kifejezze háláját az egykori réti lakosok előtt, akik két kezük munkájával teremtettek életet a Tisza valamikori árterén. Ezért is viseli ez az alkotás az emlékfeszület elnevezést.
Ez az új, bulgár (vracza) mészkőből készült feszület közelebb „költözött” a városhoz. A település központjától hét kilométerre áll, a Rét kapujában, a Görbeházi műút déli oldalán. Ennek a keresztnek már nem kell egy településnyi tanyai lakos élete fölött őrködnie, ám őrködni fog az előtte és a közeli autópályán elsuhanó autósok biztonsága és a Mindenható által teremtett gyönyörűséges táj szépsége fölött is.
Mivel a Réti Jézuska is valamennyi tanyai lakos feszülete volt, felekezeti hovatartozás nélkül a mostani is „közös kincs”. Minden arra járót arra emlékeztet majd, hogy ott fönn vigyázza életüket a Teremtő.
Bárhol is állítottak elődeink feszületet, szakrális feladatát csak attól a pillanattól tölthette be, amikor az egyház felszentelte. Megáldása után maga a feszület szentelte, azaz töltötte meg vallásos tartalommal a tájat. Az ilyen táj többé nem csupán a mezőgazdasági munkák színtere volt, hanem kultikus tartalommal is bírt. A most elhelyezett szakrális jel mindezeken túl azt üzeni, hogy a leszármazók emlékezetben tartják elődeiket, tisztelik vallásos életüket, amely vezérfonalként szolgált számukra egy életen át. Mert ez a hit vezette ide őket a városból és távolabbi helyekről, s ez tartotta meg valamennyiüket ezen a helyen mindaddig, amíg azt a kommunista hatalom megengedte számunkra.
Végezetül pedig hálával telt szívvel mondunk köszönetet azoknak, akik anyagiakkal, vagy más módon támogatták a feszületállítást.
***
A réti katolikusok szabadtéri temploma
A fenséges, szemet gyönyörködtető, hatalmas kiterjedésű Rét területét a19. század derekától népesítették be csaknem egymást érő tanyákkal. A dolgos napszámosok, dohánytermesztők, főként az egri érsekség területéről, leginkább Matyó-földről érkeztek, hogy ekéikkel feltörjék a háborítatlan földet, s hajlékot teremtsenek családjaik számára.
Ők voltak a réti katolikusok, a réti matyók, vagy, ahogy a helyi köznyelv illette lekicsinylő szavaival: a ríti motyók. Merthogy sok esetben hátukra akasztott motyóikkal, a magukkal hozott szegénységükkel érkeztek. A 20. század elejére aztán tanyabokrok sokasága épült ezen a határrészen, amelyek igencsak messze estek a várostól.
A legtávolabb talán a 14 kilométerre lévő tanyasor volt a János-réten. Itt éltek az Agócs testvérek Mihály és Pál, akik az egri káptalani földekből tekintélyes birtokra tettek szert. Ezért, s kezük munkájának gyümölcséért maradandó alkotással is köszönetet kívántak mondani a Teremtőnek. Mégpedig egy kőfeszület állításával.
Ennek ideje 1906-ban érkezett el, amikor az országban nagyszabású missziós, azaz hitújító mozgalom zajlott. Nos, ebben az imádságos évben született a négy és fél méter magas alkotás, amely hat évtizeden át volt az itt élők legfőbb szakrális helye, hiszen a szabadtéri templom szerepét töltötte be. Ide, az Isten háta mögé – ahogy a városbéliek jellemezték ezt a határrészt -, a nagy távolság miatt sosem jutott el a pap, így hát Isten szabad ege alatt a hívek maguk gondoskodtak az együtt imádkozásról. Mindig akadt egy jó hangú, idősebb asszony, aki élére állt a közösségnek, s vasár és ünnepnapokon közös imára hívta a népet. Jöttek kicsik és nagyok, férfiak és nők ünneplő öltözetben, hogy együtt zengjék Isten dicséretét, s meghallgassanak egy-egy Igei szakaszt a Bibliából. Ilyen alkalmakkor csak annyit mondtak: megyünk a Jézuskához imádkozni.
1965-ben azonban – a téeszesítés nyomorúságát tetézve -, mintha földrengés sújtotta volna, ledőlt a feszület. Egy kukoricacsutka kévéket szállító jármű pótkocsija ugyanis beleakadt a keresztszárba, és földre rántotta. Porba hullt a lelki támasz, hiszen abban az időben csaknem mindenki kinn élt még a tanyabirtokon. Az 1980-as évek derekára azonban felszámolták a tanyasort, s magára maradt a rommá lett feszület, melynek darabjait magába ölelte a természet, hogy átmentse az utókor számára. A Jézuskát, az öntöttvas korpuszt ifjabb Agócs Pál vette magához, s tanyájában őrizgette annak reményében, hogy ismét visszakerülhet majd a helyére, bízva abban, hogy „talpra áll” még a feszület. (Forrás: Buczkó József író, etnográfus, muzeológus: Isten háta mögött)
Juhász Imre c. kanonok, plébános,
Buczkó József, az egyházközség világi elnöke
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
