A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Cursillos Közösségének vezetősége a „Tőle származik minden közösség az égben és a földön” (Ef 3,15) jelmondattal hívta össze az augusztus 27-én rendezett Egyházmegyei Ultreyára a cursillósait.
Vasárnap délután három órára, több mint százan érkeztek a máriapócsi kegytemplomba szentmisére, hogy meghallgassák dr. Linczenbold Levente érseki tanácsos elmélkedését és találkozzanak cursillós testvéreikkel, lelkileg feltöltődjenek és az agapé mellett beszélgessenek.
Örömteli, vidám találkozás reményében érkeztek papok és világiak a kegytemplomba. Az egyházmegye cursillót végzett papjai közül jelen voltak Linzenbold József, Linczenbold Levente, Juhász Imre, Törő András és Kiss Tibor atyák.
A vendégeket elsőként Geréné Sárga Monika, az egyházmegyei cursillo világi elnöke köszöntötte. Háláját fejezte ki, hogy a nyár legmelegebb napján vállalták a résztvevők az utat, és minden nehézség ellenére eljöttek, hogy a Szűzanya oltalma alatt együtt imádkozzanak. Mindannyiunk nevében elhelyezett a könnyező Szűzanya tiszteletére egy cserép hófehér hortenziát az oltár előtt.
Szeretettel köszöntötte a napkori roma cursillós közösség tagjait is, akik hasonlóan az utóbbi évekhez, gitáros énekekkel kapcsolódtak be a szentmisébe.
A megjelent cursillós papokkal konccelebráló Linzenbold József atya, az egyházmegyei cursillós közösség lelkivezetője is üdvözölte a megjelenteket. Kitért arra, hogy hálásak lehetünk, hogy ennek a közösségnek a tagjai lehetünk.
A szentmisén dr. Linczenbold Levente érseki tanácsos az elmélkedését egy kérdéssel kezdte:
Hogyan tápláljuk a lelki életünk tüzét az evangélium fényében? Homíliában erre a kérdésre adott választ a hallgatóság épülésére. A kérdésekre adott válaszokat részletesen és alaposan kifejtette a résztvevők örömére.
1) Miért itt, a máriapócsi kegyhelyen találkozunk?
Azért mert szeretnénk különös módon is megtapasztalni Szűz Mária anyai pártfogását, valamint ezen a helyen több mint 300 éve csodák történtek és történnek. Szeretnénk a csodáknak is nem csak a nézői, de tevékeny résztvevő is lenni.
A múlt szombattól egészen a mai napig Magyarország, Budapest egy kiemelt sporteseménynek, az atlétikai világbajnokságnak adott helyet. A világ minden tájáról ideérkeztek a világ legtehetségesebb sportolói, hogy összemérjék az erejüket. Nekem is volt módom a testvéremmel a nyitó napon kilátogatni erre a nagy eseményre. Az óriásplakátokon a következő mottóval foglalták össze a rendezvény lényegét: „Gyere, és láss csodát!” Fantasztikus érzés volt, amikor csak egy magyar is részt vett versengett a nagyokkal. Állva tapsoltunk, és nem számított az sem, ha nagyon lemaradt, mert éreztük, hogy önmagában már az is csoda, hogy ott van a világ legjobbjai között. Örülök, hogy a zárónapot itt, ezen a helyen, a csodák helyén zárhatom. Ugyanis a csoda és csoda között van különbség.
A világ azt tartja csodának, ha az Isten teljesíti valakinek az akaratát, kívánságát. A keresztény ember számára az az igazi csoda, ha képes arra, hogy teljesítse a jó Isten akaratát. Ezért idevág a VB mottója is, „gyere, és láss csodát”, hiszen itt olyan valakivel találkozhatunk, aki a világon egyedülálló magaslatra jutott el a hitben. Aki az emberiség nevében igent mondott az Isten akaratára, és helyet adott a szívében a megtestesült Igének. Akit nem csak az angyal, nem csak Erzsébet, nem csak az apostolok, vagy a tömegből valaki, hanem akit minden nemzedék boldognak hirdet. Aki nem csak felajánlotta egyszülött Fiát Istennek, mint Ábrahám, hanem végignézte a Bárány leölését. Akinek az élete annyira összefonódott az isteni élettel, hogy az Úr felvette a mennybe és koronát tett a fejére. A világon nincs még egy ilyen ember, aki ilyen teljesítményre képes lett volna! Aki nem azt kérte az Úrtól, hogy teljesüljenek a kívánságai, hanem ki tudta mondani: „legyen nekem a te igéd szerint!” Úgy legyen, ahogyan Te akarod! S bár a VB-n is láttuk, hogy szinte mindenki felfelé mutatott a nagy teljesítmények után, mégis, a sportolók a saját erőfeszítéseikben bíztak. A boldogságos Szűz Anya és vele együtt mi sem csak a saját erőnkben bízunk, hanem hiszünk abban, hogy az Úrral együttműködve, minden lehetséges! Azért vagyunk itt, mert hiszünk abban is, hogy az Isten velünk és bennünk akarja véghezvinni a csodáit!
2) Tájékozódás a hitben, Jézus korában. Ki mit mond Jézusról?
Jézus korában sem volt könnyű eligazodni az élet kérdéseiben, különösen pedig vallási kérdésekben. Jézus felteszi a kérdést a tanítványainak: „Kinek tartják az Emberfiát?” Ez nem valami közvéleménykutatás Jézus részéről, mert Ő nem lett volna tisztában a kilétével, identitásával. Nem is a közvélemény ’like’-tól akarta volna függővé tenni a viselkedését…, olyan leszek, amilyennek a nép, a közvélemény, a követőim szeretnének látni…
Négy kategóriát látunk itt, akik véleményt nyilvánítanak a témában:
– Az emberek szerint Jézus nem más, mint Keresztelő János, aki a zsidó történelem nagy egyénisége volt, akinek nagysága úgy sugárzott a zsidóság lelkületében, hogy föltették a kérdést, nem ő-e a Messiás? Jézus maga is kifejti róla: „Asszonyok szülöttei között nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál”.
Illés, Mózes után a próféták legnagyobbika, aki 450 pogány Baál-pappal bánt el. Az Isten előtte tárta fel fölséges látomásban isteni mivoltát.
Jeremiásról nem is szólva, aki a megpróbáltatás előtt álló zsidó nép tragédiáját nem csak szavakban, de testén hordozta, sőt Jeruzsálem elpusztulásakor biztatásával és vigasztalásával népe mellett állt.
Láthatjuk tehát, hogy a zsidó szellemi és vallási életnek a legnagyobbjai közé sorolták Jézust.
És mégis a mi Urunk nincs megelégedve a tanítványok feleletével, és tovább kérdez: „Hát ti kinek tartotok engem?” S a tanítványok megérezték, hogy Jézus több, mint egy kiváló ember – ekkor lép elő Péter apostol és megvallja: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” De Jézus szerint ezt nem Péter mondja, hanem a Mennyei Atya nyilatkoztatta ki, azaz mondja ki Péter által!
Jézus ekkor a következőket mondja: „Boldog vagy” mert hallgattál a belső hangra (Simon=meghallgatás), az Isten szavára, az Atya szózatára! Boldog vagy, mert együtt működsz az én Atyám akaratával, teljesíted az Ő tervét velem kapcsolatban!
„Péter vagy”, ami kősziklát jelent. Lehet, hogy te magadat nem látod ilyen erősnek és szikla szilárdnak, de én annak látlak! Látjátok testvérek, nem az számít, hogy mi mit gondolunk magunkról, hanem a minket teremtő Isten minek lát bennünket, mit álmodott meg rólunk! Ez számít! Ehhez fel lehet nőni!
„Rád építek,” lehetőséget látok benned, rád építem Egyházamat, az engem követő közösséget rád bízom majd!”
„Neked adom a mennyország kulcsait” – a mennyország az eredeti görög szöveg szerint Isten szeretetének uralmát jelenti. Ennek a szereteturalomnak a kulcsát bízza Péterre. Isten nem töri ránk az ajtót erőszakkal. Megadja a szabadságot, hogy beengedhetjük őt az szívünk ajtaján.
A pokol kulcsa, ahogyan a mennyország kulcsa is nálunk van. A pokol azt jelenti, hogy magunkra zárjuk az ajtót, nem engedjük be az Istent az életünkbe, a mennyország pedig azt jelenti, amikor megnyitjuk szívünk ajtaját az Úrnak. Ennyi a különbség, de mindez csak tőlünk függ!
3) Tájékozódás a hitben, ma ki mit mond Jézusról?
Ma is mondják az emberek Jézust mindennek: bölcsnek, kinek gondolatai bevilágítják az élet érthetetlenségeit, égő tűznek, kitől szeretetet tanulva kiléphet az ember az önzés és az élvezetek világából, szupersztárnak, aki fellelkesíti a fiatalságot.
Mondják-e, hogy mindemellett az élő Isten Fia? Jézus ugyanis erre kíváncsi. Ez ugyanis a kereszténység lényege, ezen áll, vagy bukik az egész kereszténység mivolta. E nélkül hiába minden szimpátia az Úrral! Aki őt csak kiváló embernek, csak zseniális életfilozófusnak vagy társadalmi igazságot rendező reformernek tartja, az nem mond igazat, az még nem találkozott igazán Jézussal! Ez ugyanis Jézusnak minden tanítását elhiszi, és igazat ad neki mindenben, csak éppen a legfontosabb kijelentését nem hiszi el neki: „Én és az Atya egy vagyunk. Aki engem lát, az látja az Atyát is.” Tehát Ő nemcsak kiváló ember, de rejtett Isten is, akit imádnunk kell! Itt van közöttünk az Oltáriszentségben. Szól hozzánk, a szavára indulnunk kell.
Mit mond Jézus nekünk? Ugyanazt, amit Péter apostolnak is mondott: Boldog vagy, nem pedig azt, hogy boldog leszel! Mert meghívtalak, kiválasztottalak, enyém vagy! Emlékezzünk, hogy mennyit nyüstöltek, zaklattak, hogy elmenjünk a cursillóra, de aztán eljött annak is az ideje, amikor találkoznunk kellett Vele. A három nap alatt találkoztunk nem csak jó és vidám emberekkel, tanúságtevő krisztushívőkkel, de leginkább Jézussal! Aki azt mondta nekünk, hogy Rád akarom építeni Egyházamat a családod, közösséged, nemzeted révén. Sziklává teszlek téged, ha együtt működsz velem. Nem kell önerőből semmit sem csinálnod, csak tedd azt, amit kérek tőled! Neked adom a mennyek országának a kulcsait! Kinyithatod a földi pokol ajtaját, és megnyithatod az Isten szeretetének ajtaját és ez lesz a mennyország számodra, úgy, mint ahogyan az érezted a cursillo után, amikor hazamentél! Fel tudod oldani a szeretetlenségek kötelékeit, és újra tudod kötni a bizalom fonalait!
4) Hogyan tápláljuk a lelki életünk tüzét az evangélium fényében?
Találkoznunk kell Krisztussal! E nélkül minden más csak praktika, ami nem vezet sehová! Az evangélium eszközeit kell használnunk. Nyissunk ajtót Krisztusnak, de nem csak emberi módon, nem többet kell imádkoznunk, hanem másként! Úgy ahogyan azt megéltük a három nap alatt! Milyen értékekre kell figyelnünk a megújuláshoz? Nyitottság, bizalom, őszinteség, párbeszéd, csak a jót kell megosztani. Engedni a Lélek indításainak: templom, imádság, jócselekedet, irgalmasság, szentírásolvasás.
Nagy gond, hogy az örök 4. napot nem tudjuk megélni! Miért? Azt szoktuk mondani, hogy a világ más, az nem a cursillo, ott nem lehet ugyanazt megélni. Amikor részt vettünk a cursillón, a világ nem változott semmit! Valójában mi változtunk, nem pedig a körülmények! Azért nem megy a 4. nap, mert nem magunkat, hanem a világot akarjuk mindenáron megváltoztatni! Ez pedig tényleg nem sikerül. Sokan mesélték, hogy amikor hazamentek a cursillo után, mindent ugyanúgy csináltak, csak másként! Ezt pedig a férjek és feleségek látták, és nem értették a dolgot, hogy mi történt valójában, mert a csoda nem abban állt, hogy Isten teljesítette a mi akaratunkat, hanem abban, hogy mit teljesítettük az Isten akaratát!
5) Miért itt, a máriapócsi kegyhelyen találkozunk?
Azért mert szeretnénk különös módon is megtapasztalni Szűz Mária anyai pártfogását, valamint ezen a helyen több mint 300 éve csodák történtek és történnek. Szeretnénk a csodáknak is nem csak a nézői, de tevékeny résztvevő is lenni! Egy középkori városban halálra ítéltek egy fiatalembert, kivezették a főtérre, elsorolták a bűneit, majd a hóhér várta a harangszót, mely jelezte, hogy végrehajthatja az ítéletet. Megadták a jelet, a gondnok intett a harangozónak, aki meghúzta a kötelet, de a harang nem szólalt meg. Nem értették a dolgot, felmentek a toronyba, s ott találtak egy asszonyt, aki már szinte összeroncsolódott kezeivel a harang nyelvébe kapaszkodott, hogy az ne tudjon megszólalni. Odavitték a bíró elé, aki előtt az asszony megvallotta, hogy ő az elítélt fiú anyja és könyörgött azért, hogy nem büntessék halállal. A bíró annyira meghatódott az édesanya közbenjárásán, hogy az anyja érdemeire való tekintettel megkegyelmezett a fiúnak.
Levente atya elmélkedése után az egyetemes könyörgésben a munkatársak könyörögtek az országos cursillóért, az országos vezetőségért, az egyházmegyei mozgalomért, az egyházmegyei cursillós papokért, a vezetőségért, a munkatársakért, a plébániai közösségekért, a kiscsoportokért, az apostolkodásért, a végzett cursillósokért, az elhunyt cursillósokért.
A szertartás zárásaként József atya megköszönte Levente atyának, hogy együtt szolgálhattak a szentmise keretében a mennyei Atyának. Dr. Linczenbold Levente érseki tanácsos édesanyjával és testvéreivel érkezett Máriapócsra. Édesanyja, Eta néni, aki szintén cursillót végzett, 81. születésnapját ünnepelte ezen a napon. A közösség virággal és énekkel köszöntötte őt.
Linzenbold József atya a templomkertbe invitálta a jelenlévőket, hogy alkossanak kiscsoportokat, és terített asztaloknál agapé keretében az általa feltett kérdést beszéljék meg.
Te mit szeretnél tenni, hogy lelkesebb cursillista legyél? – kérdésről 12 kiscsoportban beszélgetettek és osztották meg gondolataikat az egyházmegyéből érkező cursillosok.
József atya áldásával, közös imádsággal, Geréné Monika tolmácsolásában Szent Margit, a magyar cursillósok védőszentjének imájával és közös énekkel zárult a tartalmas délután. A résztvevőkről emlékként közös fénykép is készült.
Fotó: Gere Béla
Zsirosné Seres Judit
országos cursillós munkatárs, egyházmegyei sajtómunkatárs
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
