Babály András nyírbátori plébános fogadta a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának munkatársait a hagyományos nyári lelkigyakorlatukon, augusztus 24-27 között a nyírbátori Kelemen Didák Lelkigyakorlatos házban.
A lelkigyakorlat mottójául András atya Jeremiás könyvének 29. fejezetéből választott egy gondolatot:
„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Megtaláltok engem, ha kerestek, és teljes szívvel folyamodtok hozzám.” (Jer 29,11-13)
Megérkezésünket követően elfoglaltuk szobáinkat a zarándokszálláson. A minorita templom és kolostor a város ékköve és egyik legjelentősebb műemléke. A kutatások szerint ennek a templomnak Báthori István erdélyi vajda volt az építtetője, és mivel 1493-ban oda is temetkezett, a templom akkor már készen lehetett. A minorita templom egyhajós, hosszú szentélyű és a szentélyhez észak felől csatlakozó toronnyal ellátott teremtemplom. Az egyszerű templombelsőben remekül érvényesülnek a rendkívül változatos, gazdag díszítéssel ellátott oltárok, valamint a szószék.
A ferencesek 1480 körül emelt késő gótikus kolostortemploma 1717-1725 között nyerte el ma ismert gótikus-barokk alakját. A remek barokk oltárok és szószék a hazai barokk fafaragás legszebb darabjai. A XVI. század végén súlyosan megsérült, a templomot a XVIII. században visszatérő minoriták állították helyre Kelemen Didák tartományfőnök irányításával.
Oltárai közül a Passió – másnéven Krucsay-oltár – a legismertebb, alakos faragványaiban még a késő gótika hagyományai fedezhetők fel. Az oltár második szintjén a Krucsay-címer látható, Krucsay János Szabolcs megyei alispán és felesége, Pogány Borbála nevével és a címer elhelyezésének évszámával. Eperjesi mester készítette, és felirata ellenére 1731-ben már a templomban állt.
Nagyon szép barokk munka az 1751-ben készült Szent Anna és Pieta-oltár is. Itt található Károlyi József fa epitáfiuma (sírfelirata) 1803-ból.
A templom teljes felújítása 2010-2011-ben történt, mely során a templom visszakapta a korábbi évszázadban leégett, égbe nyúló tetőszerkezetét és kecses tornyát. Restaurálták az oltárokat, amelyek az impozánsan felújított templombelsőben gyönyörű látványt nyújtanak a látogatóknak. A templom északi oldalán békét sugárzó zárt díszudvar jött létre. Megépült a műemlékhez tartozó rendház negyedik szárnya, ahol a sajátos hangulatú környezetben kényelmes szálláshelyek is készültek.
(https://nyirbator.hu/romai-katolikus-minorita-templom)
Az ünnepi szentmisét Szent Bertalan ünnepén Papp Sándor atya mutatta be, aki nagy szeretettel üdvözölte a Kórházlelkészi Szolgálat munkatársait, és felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy egyházunk minden korban nagyon komolyan látogatta, vigasztalta, erősítette a betegeket, és egyik legszentebb feladata napjainkban is a betegekkel való törődés. Úgy végezzük ezt, mintha magának Krisztusnak szolgálnánk, az ő kérésének engedelmeskednénk.
Lelkigyakorlatunkon a közös imádság és a szentmisén való részvétel mellett számos, a hivatásunkban, munkánkban hasznos, alkalmazható témáról beszélgettünk. Szó esett az időről: hogyan tudjuk megtalálni a helyes arányt a magánidő, intim idő, zajló idő hármas felosztásában. Beszéltünk arról, hogyan jelenik meg munkánk során a hit, a remény és a szeretet, mint isteni erények.
Anselm Grün: Képek Jézusról című műve, illetve Anton Gots: Utunk jelei című könyve adták lelkigyakorlatunk vezérfonalát.
Istenhez sokféle úton juthatunk el, mindenkinek személyes életútján jelzi, hogy melyik irányt javasolja, csak nyitott szívvel és lélekkel kell ezt fogadjuk. Rajtunk áll, hogy az Isten részéről felajánlott utat, az esetleges kerülőutakat elfogadjuk-e. Figyelnünk kell a jelzőtáblákra, mert nagy a veszélye annak, hogy elveszítjük a jelzések iránti érzékenységünket! Lényeges, hogy legyen bennünk hűség az Istenhez, önmagunkhoz, utunk jeleihez, hisz tudhatjuk, hogy meg vagyunk váltva!
Sokszor a mellékutak, a terelő utak felbosszantanak minket. Tudunk-e ezekre úgy nézni, mint a számunka kijelölt új feladatra, melynek megoldását Isten tőlünk várja?
Az életünket körülölelő jelenségek üzenetek hordozóivá válnak, ha figyelő szemmel és füllel, értő aggyal és érző szívvel halljuk és látjuk meg szavukat.
Anton Gots atya az országutak jeleire és üzeneteire figyelve emeli át a minket körülvevő világ tárgyait egy másik síkra. Anton Gots könyve segítségével András atya együttgondolkodásra hívott meg minket:
– szólt életünk ködös napjairól, amikor lassítani kell a tempónkat;
– beszélt parkolókról és pihenőkről, amelyek pihenést és erőgyűjtést kínálnak;
– felfigyelmeztetett a benzinkutakra, amik az Istentől kapott energiára irányítják a figyelmet;
– utalt a defektekre és az üzemzavarokra, melyek felebaráti tettekre szólítanak.
Közös imáinkban kértük,
– hogy az országutak jeleiben mi is lássuk meg a feltámadást és a győzelmet;
– hogy tudjuk elfogadni az újrakezdés lehetőségeit;
– hogy tudjuk meglátni a jól érthető jeleket;
– és hogy hálás szívvel tudjuk végigjárni a számunkra kijelölt utakat.
Ha Istennek nem lenne rád szüksége ott, ahova helyezett, nem rendelt volna oda. (Paul Claudel)
Beszélgetéseinkben szó esett a tisztességes tanácsadás lépéseiről, hiszen ez segítő munkánk alapja:
Legyen felkérésed! Legyen megfelelő szaktudásod és élettapasztalatod! Egyszer mondd el. Érthetően és jól fogalmazva. A döntést bízd rá a másikra! Abban a pillanatban ne várj hálát és köszönetet!
Anselm Grün: Képek Jézusról című műve volt a vezérfonal akkor, amikor a bennünk élő istenképről (JÉZUS), egyházképről, emberképről, (ÖNKÉP) beszélgettünk.
A példabeszédekben kerestük az elbeszélő Jézust, mint embert, aki rányitja szemünket az Istennek emberrel kapcsolatos terveire. Jézus, aki egyszerűen szól, a környezetéből veszi a példákat, érdekfeszítően beszél, hisz tömegeket tud lekötni a tanításával, és beszéde során a végkövetkeztetés nem felel meg az emberi logikának. A hallgatóság maga jut el Istenhez.
A világhírű bencés szerzetes, teológus, korunk egyik legolvasottabb katolikus szerzője ebben a könyvében bemutatja azokat a gyógymódokat, amelyek segíthetnek bennünket abban, hogy orvosoljuk sérült istenképeinket.
Írásában figyelmeztet: Jézus az ellentmondásainkkal együtt ölel át minket a kereszten. Hiszen mi tökéletesen jók, vallásosak, szeretetteljes emberek szeretnénk lenni, de mindig megvan bennünk az ellenkező magatartás is: rosszak, istentelenek, fegyelmezetlenek és agresszívek vagyunk. Sokan azért szenvednek maguktól, mert ragaszkodnak az önmagukról kialakított eszményképhez, és mivel annak nem tudnak megfelelni, inkább elítélik magukat, ahelyett, hogy hinnének abban: „Krisztus mindenestül elfogad engem, én is képes vagyok elfogadni magamat?”
Ha ugyanis Jézus még a gyilkosainak is megbocsátott, „akkor bízhatunk abban, hogy nincs bennünk semmi, amit Isten ne bocsátana meg. Ha fölnézünk a keresztre feszített Jézusra, aki megtestesítette az igaz ember eszményképét…, akkor mi magunk is igazzá válunk, egyre inkább hasonlóvá a bennünk lévő valódi és igaz ember képéhez”
Az utolsó kép, amelyről elmélkedtünk, a lábat ápoló Jézus képe. Jézus, aki a rabszolga feladatát látja el. Jézus, aki odahajol az emberhez, ahol az a „legpiszkosabb”. „Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek.” (Jn 15.3) A teljes fürdő az, amikor befogadjuk Jézus tanítását.
A lábmosás szertartása jelképes, megelőzi Jézus kereszthalálát a Golgotán. A kultikus megtisztulás csak a keresztfán történhetett meg. A halál az a seb, amit nem védhetünk ki, de Jézus képes meggyógyítani, megváltó cselekedetével az örök életet ajándékozza nekünk.
A lábmosás szertartása erkölcsi tanítás: példát ad nekünk, új magatartásformát vár el tőlünk!
Embertársaid számára tudsz-e lábápoló lenni akkor, amikor a világ fiai lábbal tiporják egymást?
Tudsz-e frissítő fürdőként hatni a rád bízottakra, vagy rájuk zúdítod a saját érzéseidet? Hogyan érzik magukat az emberek a közeledben? Átélted-e már Jézus felfrissítő, megelevenítő közelségét, kisugárzását? Mit üzen számodra Jézus, amikor szavain elmélkedsz, magatartását szemléled? Mi ad neked erőt, bátorságot ahhoz, hogy elviseld saját sebeidet? Segít-e a lábmosás képe abban, hogy elfogadd, amikor a szerető Jézus keze meg akar érinteni Téged?
Hitünket, istenkapcsolatunkat újragondolva, mindnyájan feltehetjük magunknak ezeket a kérdéseket.
Lelkigyakorlatunkat közös imádsággal zártuk, azzal a jóleső tudattal, hogy szeptembertől újra folytatjuk az együttgondolkodást András atya vezetésével, a havonkénti szuperviziós alkalmakon.
Köszönjük a feltöltődés lehetőségét, a közösség-élményt, a folytatás/újrakezdés reményébe vetett hitet!
„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr – békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.” (Jer29,11.13)
Berényiné dr. Felszeghy Márta
koordinátor – DNYEM Kórházlelkészi Szolgálat
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
