Keresztmegáldással kezdődött a 25 éves ebesi Szent Lőrinc-templom hálaadó búcsúi ünnepe augusztus 13-án. Az Ebes határában felállított feszületet a szintén 25 éves Ebesi Katolikus Templomért Alapítvány állíttatta közadakozásból és a 70 éves Ebes község támogatásával.
A debreceni Szent Család plébániához tartozó egyházközséggel együtt ünnepelt Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Kálmán József, az egyházközség plébánosa; Orosz Lőrinc nyugalmazott plébános, a templom építtetője; Fodor András nyugalmazott püspöki helynök, plébános, Fekete András görögkatolikus parókus, debreceni hívek, valamint az ebesi egyházközség tagjai. Az Ebes határában felállított keresztet püspök atya áldotta meg, majd szentmisét mutatott be a templomban.
Az Árpád-kori települést – amely a történelem viharaiban teljesen elpusztult – 70 évvel ezelőtt a kommunista diktatúra alatt építették újjá, s új nagyszabású tervekkel szocialista mintafalut hoztak létre, amelyet tudatosan templom nélkül építettek fel, nehogy a lakosok kétségbe vonják az uralkodó ideológiát. Ennek vetettek végett 25 évvel ezelőtt, amikor Ebesen két templomot is felépítettek: először a reformátusoknak, majd a katolikusoknak, mindkettőt Ebes testvérvárosa, a svájci Meilen nagylelkű támogatásával. Ebes akkor a debreceni Szent Anna Egyházközséghez tartozott, és a Szent Lőrinc-templom építtetését Orosz Lőrinc, a székesegyház akkori plébánosa kezdeményezte.
„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó…” (Zsolt 118,1) – ezzel a gondolattal köszöntötte Kálmán József plébános az ünneplő közösséget a búcsúi szentmise kezdetén, és köszönetet mondott a Jóistennek a 25 évvel ezelőtt felépített templomért, és azért, hogy volt kinek megépíteni, hiszen az egyházközséghez évről évre újabb és újabb családok csatlakoznak.
Palánki Ferenc megyéspüspök homíliájában Szent Lőrinc közbenjárását kérte, hogy ahogyan ő tudott meghalni Krisztusért, úgy mi is tudjunk élni Krisztusért. Püspök atya arra hívta fel a figyelmet, hogy ez az ünnep egyben lehetőség is, hogy elgondolkodjunk keresztény életünkről, értékrendünkről, mi az, ami fontos.
„A mai ember azt gondolja, hogy akkor lesz boldog, ha minél több vagyona van. Szent Lőrinc pedig rámutat az Egyház kincseire, a szegényekre, a rászorulókra, a nyomorultakra, a betegekre, a bűnösökre, azért mert Isten szereti őket. De Isten mindenkit szeret. A bűnösöket sem azért szereti, mert bűnösök, hanem, hogy jók legyenek, megváltozzanak, elkezdjék értékelni azt, hogy Isten képmását hordozzák. Ez az igazi érték minden emberben. Isten képét hordozzuk, tudunk hozzá hasonlítani emberségünkkel és különösen a szeretetünkkel, nagylelkűségünkkel” – fogalmazott püspök atya, majd az elhangzott szentleckéből idézett: „Aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat” (2Kor 9,6).
„Aki szűkkeblűen él, vagyis nem segít másokon, annak nem lesz mit aratni a szeretet gyümölcseiből. Aki méricskél, és úgy viszonyul embertársaihoz, hogy mit kap majd cserébe, az a világ csapdájába esik: adok, hogy adj. Az Isten világában ez úgy működik: adok, mert kaptam.”
A főpásztor Ferenc pápának a lisszaboni Világifjúsági Találkozón elhangzott gondolatára utalt, amelyben a Szentatya arról beszélt, hogy az örömöt azért kapjuk, hogy továbbadjuk, és nem tarthatjuk meg magunknak.
„Ha megértünk, felfogunk valamit az örömhírből, az evangéliumból, akkor azt tovább kell adni. Ne legyünk szűkkeblűek, hanem nagylelkűen szeressük embertársainkat. A nagylelkűség az Isten felé kell hogy megnyilvánuljon, abban, hogy elfogadjuk mindazt, amit ránk mér. A csíksomlyói keresztút ötödik állomásának felirata így szól: »Keresztviselő Krisztusom, segítsd meg székely népedet, hogy nagy lélekkel hordozza keresztjét.« Ez lesz az igazi evangélium, örömhír, tanúságtétel, az igazi gazdagság. »Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre.« (Jn 12.25)
Itt nem a gyűlöletről van szó, hanem arról, hogy szeretetben gyümölcsöt kell teremni. Jézus a termésről beszél, arról, hogy nem én vagyok az életem középpontja. Ahogyan Isten Fia eljött ebbe a világba, hogy fölemeljen, megváltson bennünket, hogy megtanítson bennünket szeretni.
Aki megtanul szeretni, annak belső béke van a szívében, mint Szent Lőrincnek, aki az egyház kincseiként a szegényekre mutat, akik a szenvedő Jézusra hasonlítanak. Szent Lőrinctől az Egyház kincseinek kiadását követelik, hiszen Valerianus császár és pénzügyminisztere szemet vetett az Egyház vagyonára. Ekkor mutat rá a szegényekre. Emiatt dühükben rostélyon égették meg, de Lőrinc nem veszíti el a belső békéjét, sőt megmarad a humora, mert így szólt a hóhéraihoz: ,,Ez az oldalam már megsült, fordítsatok meg!” Micsoda megdöbbentő örök-életre-valóság ez!
„Aki nekem szolgál, az kövessen engem, ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám” (ld. Jn 12,24-26). Ez a mondat ígéretet tartalmaz: ha valaki Jézusnak szolgál, el fog jutni Jézus örök országába, de ígéret arra is, hogy Jézus ott lesz, ahol a szolgája szolgál. Püspök atya az elhangzott evangéliumi szakaszból idézve örömét fejezte ki, hogy egy szimbolikus mozzanattal, keresztmegáldással kezdődött a búcsúi ünnep. „Vegyük fel a hétköznapok keresztjét, és nagy lélekkel hordozzuk, ne lázadozzunk Isten ellen! Isten odaadja saját Fiát, hogy megmentsen, és azt kéri, hogy válaszoljunk erre a nagylelkű szeretetre. Kezdjünk el mi is végre krisztusi szeretettel szeretni, úgy viszonyulni egymáshoz, irgalmazni a másiknak, fölemelni őt, megnézni, mi az, ami a javára válik, ami az életét, az életet szolgálja, és megtapasztaljuk életünk, szolgálatunk során Jézus jelenlétét.
Szent Lőrinc fődiakónus a legjelentősebb ókori vértanú. Róma hét nagy bazilikájának egyike az ő tiszteletére épült. Mindössze 28-30 évet élt. Mi fér bele egy ilyen rövid életbe? A teljesség, az isteni élet, a szeretet teljessége, amely mindannyiunk életébe belefér.
Kérjük Szent Lőrinc közbenjáró imádságát, hogy tudjuk az életünkkel megjeleníteni Jézust, az Ő szeretetét, amely másokat fölemel, másokon segít, tudjuk megmutatni az élet igazi értékét, gyümölcseit, azt, hogy az életünk központja nem mi vagyunk, nem én vagyok, hanem a másik ember és rajta keresztül maga az Isten. Ha ezt megvalósítjuk, bármi történhet velünk – úgy, mint Szent Lőrinccel –, soha nem veszítjük el a hitünket, az Istennel való kapcsolatunkat, vagyis a mennyországot – zárta gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.
A keresztmegáldás ünnepségén és a szentmise végén a világi hívek képviseletében Okváthné Kertész Anna, az Ebesi Katolikus Templomért Alapítvány elnöke köszöntötte az ünneplő közösséget. Elmondta, hogy az alapítvány kezdeményezte és szervezte meg a kereszt állítását, amely az ebesi lakosok és a helyi önkormányzat segítségével valósult meg hármas céllal: hálaadásból a Covid járvány megszűnéséért, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus emlékére, és a 4-as főútvonal mellett elhelyezett kereszt hirdeti, hogy Ebes település a keresztény világ szerves része.
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye
