A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fenntartása alatt működő köznevelési és szociális intézmények vezetői, vezető helyettesei, gazdasági vezetői, óvodavezetői, iskolalelkészei, AMI vezetői vettek részt az augusztus 16-án megtartott intézményvezetői értekezleten Debrecenben, az Egyházmegyei Kateketikai Központban.
A találkozó kezdetén Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatott be szentmisét a Szent Anna-székesegyházban.
„A mennyek országa hasonlít a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, s az egész megkelt tőle.” (Mt 13,33) A főpásztor a szentmise elején a bevezető éneket idézve rámutatott arra, hogy minden vezető munkatárs egy-egy ilyen kovász, az evangélium hirdetője, továbbadója kell hogy legyen, akiket a Jóisten meghívott erre a szolgálatra.
Majd a beszédében az elhangzott szentírási részek jeleneteire tekintve egy szemlélődésre hívta meg a résztvevőket. (MTörv 34,1-12) – Amikor a választott nép megérkezik az ígéret földjéhez, Mózes fölmegy a hegyre – és mivel egyszer elkövette azt a hibát, hogy bizalmatlan volt Istennel –, az Úr azt mondta neki, hogy bár láthatja az ígéret földjét, de nem mehet oda be. A tanítványa fogja bevezetni a népet, és veszi birtokba, ő lesz az, aki a honfoglalást végrehajtja. Mi játszódhatott le Mózesben?
Mindenki követ el hibákat. Mózes 40 évig vezette az engedetlen, nyakas népet. Miért kellett Istennek ilyen szigorúnak lennie? Minden embernek van bűne, de az ember folyamatosan változik, alakul. Mózes pont ezért nem mehetett be, mert Isten még ezzel is tanította őt. Azt mutatta meg neki, hogy az ígéret földje nem ehhez a földhöz tartozik, hanem az az Isten Országa, amelynek alapja az Istennel való barátság, mely megadatott Mózesnek, hiszen szemtől szembe beszélhetett Istennel.
Az ígéret földje ahová Mózes eljutott, sokkal több, mint Izrael területe. Az az Isten országa, és Mózes ezt megtanulta, majd az élettel betelve, épp ésszel, ép szemekkel lépett át a mennyországba. Alakja az evangéliumban is megjelenik, amikor a színeváltozás hegyén Mózes és Illés beszélgetnek Jézussal, vagyis ott vannak a mennyországban.
Mit tanulhatunk meg ebből? Legyünk nyitva Isten üzenetei előtt, Ő szól hozzánk, azt akarja, hogy minden mozzanatból tanuljunk. Az igazi otthonunk nem ebben a világban, hanem az Isten országában van. „A mi hazánk azonban a mennyben van” (Fil 3,20).
Az emberi kapcsolataink intézésében az evangélium arra tanít bennünket, hogy vegyük figyelembe az ott elhangzott lépcsőket: „Ha testvéred megbántott, menj, és figyelmeztesd négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyered testvéredet. Ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másik embert, hogy két vagy három tanú bizonyítsa a dolgot. Ha ezekre sem hallgat, jelentsd az egyháznak. Ha az egyházra sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos” (Mt 18,15-17).
Hogyan szoktuk kezelni ezeket a helyzeteket embertársi kapcsolatainkban? Gyakran úgy, hogy a másik fejére olvassuk a hibáit, majd úgy teszünk, mintha nem is létezne, és nem szólunk egymáshoz. Nincsenek meg ezek a fokozatok, úgy tekintünk rájuk, mint a vámosra, vagy a bűnösre. De ha meg is vannak a fokozatok, és eljutunk addig, hogy mint bűnösre tekintünk rájuk, nézzük meg, hogy ez Jézusnál mit jelent? Nem azt, hogy nem is létezik.
A bűnös van a legmesszebb Isten országától, ezért a legnagyobb energiát abba kell fektetni, hogy közelebb jöjjenek Istenhez. Ez általánosságban is igaz, és intézményeinkben is vannak, akik nem érdemlik meg a szeretetünket. Velük hogyan bánunk? Mintha nem is léteznének, vagy rájuk fordítjuk a legtöbb szeretetünket, szeretetenergiánkat?
Végezzük tovább szolgálatunkat és ragaszkodjunk a legnagyobb értékhez, Isten barátságához, és ha vele járjuk az életutunkat, megtapasztaljuk, hogy Ő mindig velünk van. Így most is, és akkor is, ha ketten, vagy hárman, vagy még többen összejövünk a nevében. Ez az öröm legyen a mi szívünkben is – zárta gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök atya.
A szentmisét követően a tanácskozás a nemrég átadott impozáns Egyházmegyei Kateketikai Központban folytatódott.
Palánki Ferenc megyéspüspök köszöntötte a résztvevőket és bemutatta az új munkatársakat: Kovács Istvánt, az új oktatásszervezési igazgatót, a nyíregyházi Szent Imre köznevelési intézmény volt intézményvezető helyettesét; Fehér Zsigmondot, az ősszel induló egyházmegyei forrásból épült hajdúböszörményi Szent István Szociális Otthon vezetőjét; Németh István atyát, az augusztus 15-i hatállyal kinevezett püspöki titkárt, és egyben megköszönte dr. Törő András atya eddigi gyümölcsöző püspöki titkári, majd irodaigazgatói szolgálatát, akit új feladattal bízott meg. András atya egyéb lelkipásztori feladatainak a megtartása mellett augusztus 15-i hatállyal a debreceni Megtestesülés-templom plébániai kormányzója.
A püspöki köszöntő után Heidelsperger István atya, oktatási ügyekért felelős helynök fordult a vezetőkhöz, gondolatának középpontja a krisztuskövetés volt, hangsúlyozva, hogy a katolikus iskolák feladata, hogy elkötelezett krisztuskövetőket neveljen, képezzen.
István atya a Nagyboldogasszony ünnep üzenetét magyarázva emelte ki, hogy gyakran elhangzott az intézményeinkben, hogy közös az út, egy a cél. Mária útra kelt és meglátogatta rokonát, Erzsébetet, hogy meggyőződjön az angyali üdvözletben elhangzott jelről: „rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen” (Lk 1,36-37).
„Ha Isten segítségével végezzük a munkánkat, akkor előbb utóbb annak áldása is lesz” – fogalmazott helynök atya, majd rámutatott arra, hogy a Boldogságos Szűz Mária az Erzsébettel való találkozásában a hit realizmusát tárja elénk, mert a hit az ígéret hitéből ered, de a jel által erősödik meg.
István atya azt is kiemelte, hogy ez a találkozás Erzsébet életében is fontos volt. Sokat várt a gyermekáldásra, és amikor a találkozáskor felujjongott méhében a gyermek, fölismeri, hogy az ő sorsa is bele van építve Isten megváltástervébe. „Az a munka, amelyet a pedagógusok végeznek, bele van építve Isten megváltástervébe. Sokszor megtapasztalhatjuk ezt. Ezért hajolt meg Erzsébet Mária előtt és mondja áldottnak az asszonyok között…
Mária támaszkeresés miatt ment Erzsébethez és ő válik rokona támaszának. Sokszor az iskola életében is előfordul ez. Aki elindult, hogy valaki a támasza legyen, egyszer csak rádöbben, hogy sokkal inkább őrá támaszkodnak. Mária akkor fogalmazza meg a Magnificat imát, amely az isteni irgalmasságról beszél. Itt van a gyökere Mária krisztuskövetésének: megbizonyosodott az ígéretről, megértette saját szerepét és lélekben megerősödve adta oda magát a nálánál nagyobb titok szolgálatára. Rendkívül fontos lenne a krisztuskövetésnek ugyanezen útja az intézmények életében.
A helynök atya egy kedves példát is hozott. A mátészalkai postán a katolikus intézmény óvónőjének hangosan odaköszönt egyik óvodása: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Ezen sokan meglepődtek.
Másik megtörtént eset szerint a templomba nem járó gyermek a közös templomlátogatáskor felkiáltott: Megérkeztünk a kastélyba! Míg egy másik megkérdezte: És hol a király?
Nekünk kell megmutatnunk, hogy hol a Király, ki a Király. Az örömhír átadása itt kezdődik…. – hangsúlyozta Heidelsperger István atya.
Az értekezleten ezt követően el az elmúlt tanévet értékelő, valamint a 2023/24-es tanév előkészítő feladatairól szóló előadások hangzottak el. Előadást tartottak: Kovács István oktatásszervezési igazgató, Némethné Székely Julianna tanfelügyeleti igazgató, Béres Nándor egyházmegyei gazdasági igazgató. Az előadásokról szóló beszámolót hamarosan közzétesszük. .
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
