„Én mindig bíztam benned vándorlásomon, és te oltalom voltál.
Nincs gyenge pillanat, mely téged megtagad, bennem szép szavad szól már.
Mért volna véletlen, hogy megtaláltalak, és csak általad éltem.
Száz úton indulhatnék, mind felé vezet,
El nem tévedek, érzem.
Jó volt, hogy elkísértél, sok baj elkerült, s néha teljesült álmom.
Nézd, jöttem megköszönni boldog életem, hálaénekem szálljon.
Ave Maria, Ave Maria.”
Idén is több ezer zarándok érkezett július 30-án Máriapócsra, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye búcsújára, hogy együtt adjanak hálát az egyházmegye megalapításának 30. évfordulóján.
Szent II. János Pál pápa 1993. május 30-án, pünkösd ünnepén kelt „Hungarorum gens” kezdetű bullájával alapította meg az egyházmegyénket. Bosák Nándor, az egyházmegye első püspöke – aki püspöki beiktatási beszédében az új egyházmegyét a Szűzanyának ajánlotta – július utolsó vasárnapját jelölte ki az egyházmegye búcsújára. Ebben az évben számtalan, kisebb-nagyobb rendezvényen tekintettünk vissza az elmúlt három évtizedre, így érkeztünk hálatelt szívvel a máriapócsi búcsúra, mint záró nagy rendezvényünkre, megköszönve a Szűzanya oltalmát.
A visszatekintések, emlékezések, értékelések a jövő felé mutatják az utunkat, amelynek küszöbén állnak egyházmegyénk fiataljai. Ők az elmúlt hetet ifjúsági táborban töltötték, programjaikon a 30 éves nagy közösségünkre tekintettek, majd Palánki Ferenc egyházmegyénk megyéspüspöke kíséretében gyalogos zarándoklaton érkeztek meg a búcsúra, hozva az egyházmegye jövője felé mutató életüket, egyéniségüket, szívüket, hogy szolgálatukkal beálljanak az egyházmegye következő évtizedeibe.
A szentmise előtt dr. Törő András püspöki irodaigazgató, egyházmegyei ifjúságreferens tartott katekézist arról, hogy mit jelent ehhez az egyházmegyéhez tartozni, mi a feladatunk. Az év központi gondolata a hálaadás, amellyel fölfedezhetjük, hogy mennyi kegyelmet, kincset kaptunk a Jóistentől. A katekézist itt újra meghallgathatjuk: https://www.facebook.com/mariapocsnemzetikegyhely/videos/249923754472689
Ezután következett a búcsúi szentmise, amelynek elején dr. Mosolygó Péter, a Máriapócsi Nemzeti Kegyhely igazgatója köszöntötte az ünneplő egyházmegyét. Elmondta, hogy Jézus Krisztus is 30 évet töltött Názáret csöndességében, hogy aztán kilépjen a világ elé az evangélium örömhírével. Az elmúlt 30 esztendő egy jó alapozás lehetett az egyházmegye számára ahhoz, hogy mindazok a kegyelmek, amelyeket eddig is átéltek, minél inkább termőre forduljanak. Ehhez kívánta Isten áldását és a máriapócsi Istenszülő oltalmát.
A szentmise főcelebránsa és szónoka az egyházmegyénkből elszármazott Felföldi László pécsi megyéspüspök volt. A búcsúi szentmisén részt vett többek között Bosák Nándor, az egyházmegye első és Palánki Ferenc, az egyházmegye jelenlegi megyéspüspöke is.
Felföldi László püspök már szombaton este megérkezett Máriapócsra, és találkozott a táborozó fiatalokkal. Homíliájában visszautalt a beszélgetésükre, és megköszönte nekik az okos, elgondolkodtató, őszinte kérdéseiket. Püspök atya ezekre is alapozva építette beszédét. Szólt az emberi élet legmélyebb valóságáról: a kapcsolatról, a közösségről, a szolgálatról és a hálaadásról. A 30 éves egyházmegyéért való hálaadáson túl pedig megszólította a szülőket, az időseket és a fiatalokat.
„Ezen három nagy területen van az életünk nagy-nagy öröme és a sebzettsége, itt találjuk meg a reményünket és a jövőnket. Nem kell újat kitalálni, különlegeset álmodni, az igazi értékeket kell újra leporolni, megtisztítani, felfedezni benne az új ajándékot” – fogalmazott püspök atya, majd a családra irányította a figyelmet, rámutatva arra, hogy mindenki érzi a szívében, hol van ebben jelen, hol van otthon, hol kell azt gyógyítani, hol sebződött, sebződik.
Először is a kapcsolatról beszélt, amely meghatározza az emberi élet minőségét. Milyenek az emberi kapcsolataim, az istenkapcsolatom, mennyire minőségi, ki vagyok, ki a másik, ki jelenti nekem az életet? – tette fel a kapcsolatainkra irányuló kérdéseket, és figyelmeztetett, hogy
a kapcsolatainkat nem a körülmények határozzák meg, mert azok csak elsodornak. Az az én személyes felelősségem, ügyem, és van, amikor újra kell építeni, tervezni, álmodni.
László püspök József Attila: Levegőt! című versét idézte, aki így ír a belülről születő kapcsolatról:
„Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk! Szívünk, míg vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!”
„Mi vezérel? »Az én vezérem bensőmből vezérel.« Ma a világ vezérelni akar mindenkit, különösképpen az ifjúságot, de vajon van-e időm, figyelmem arra, aki igazán a javamat akarja?
Legbelül, a szívünk mélyén hogyan van jelen az istenvezérlőm?
XVI. Benedek pápa a fiatalok világában elénk tárja: »Az az életszakasz, amelyben most vagytok, a felfedezések ideje: az Istentől kapott adományok és felelősségeitek felfedezéséé. Ezen kívül pedig meghatározó a választások ideje, hogy kiépíthessétek életetek útját. Most van itt az ideje, hogy felvessétek a lét valódi értelmének kérdését…«
Felföldi püspök óva intette a fiatalokat a középszerűségtől, és felhívta a felnőttek figyelmét, az ő dolguk, hogy ebben a keresésben, felfedezésben, választásban segítsék őket odahallgatni az életre, hogy megtalálják helyüket az egyházban.
László püspök azután Ferenc pápát idézte, aki súlyos szavakat mond: „Így kell megtalálnotok helyeteket abban az egyházban, amellyel nem vagytok megelégedve, amelyben nem találjátok a helyeteket, de amelyet nektek kell krisztusi arculatában alakítani és megújítani. Csak annak szabad, és annak van joga kritikát mondani, aki hozzá tud adni, aki segíteni tud.”
Püspök atya bátorította a fiatalokat, hogy
mondjanak óriási kritikákat, vessenek fel súlyos kérdéseket, amibe nekünk, felnőtteknek is kapaszkodnunk kell a válaszainkkal.
„De utána álljatok bele, álljatok mellénk, üljetek le együtt és gondolkozzatok együtt Krisztussal az Egyházért, az életért, a családért! Nem szabad, hogy ebben magatokra maradjatok! Ez nemcsak a fiatalok ügye, nekünk felnőtteknek velük kell lennünk, segíteni őket, és ebben össze kell kapaszkodni, mert ez nem megy egyedül. Nem lehet egyedül álmodni, mert az mindig csak álom marad. Együtt, családban, egyházmegyei közösségben, egyházközségben kell azt megtenni, hogy abból élet, valóság és biztonság legyen a jövőre tekintve” – fogalmazott László püspök, majd a nagyszülőkhöz, idősekhez szólva az ember életének titkát egy gyönyörű gyümölcshöz hasonlította, amely, amikor megérik, táplál és jóízű lesz.
„Kell, hogy az ember élete megérjen a szeretetre. Ha egy idős ember szíve nem jóízű, nem tápláló, nem éltető, akkor mivel töltötte az életét, mi lett a sorsából, abból a sok-sok szeretetből, amit kapott, és amit be kellett volna érlelnie?
Ferenc pápa így ír erről: »… ha az idősek ellenállnak a Léleknek, és a múltba temetik álmaikat, akkor a fiatalok nem fogják meglátni, hogy mit kellene tenniük a jövőben. Ha azonban az öregek elmondják álmaikat az ifjaknak, akkor irányt mutatnak nekik.«
Velük, értük kell ezt megtennünk, azokért, akik itt vannak, és akik soha nem jönnek el, nem járnak templomba, de ugyanolyan rendes, jó gyerekek, mint akik itt vannak. A különbség csak az, hogy a templomba járók mellé odaálltak a felnőttek, azokat pedig akik nem járnak templomba, nem támogatták, nem segítették. A felelősség nem az övék.
Nem ilyenek a fiatalok, mi vagyunk ilyenek.
Mi engedtük, mi formáltuk a családot, az egyházat ilyenné, és ebben kell segítenünk őket, hogy az álmainkat, az életünk valóságát megmutassuk, odaajándékozzuk nekik.
Ebben ott van a kockázat. A keresztény élet a kockázatvállalásnak a titka. Jézus nem a komfortnak az üzeneteit hordozza, hanem az aldózátvállalásét, hogy merjetek kockáztatni. Az új, a régi, a ma egy egységet alkot, de ebben föl kell fedezni a szabad akarattal azt, amit nekem kell megtalálnom, megélnem.
Ennek az erőnek a háttere az a keresztény közösség, tanítványság, amelyben élünk. Ezt kell megvalósítani a felnőtteknek, a gyerekeknek a családban, egyházközségben, baráti közösségben.
Szent II. János Pál pápa szavai megerősítik ezt: „Kételyek árasztják el az embert, és kétségbe is tud esni. Engedjétek tehát – kérlek benneteket, alázattal és bizalommal kérlek –, hagyjátok, hogy Krisztus beszéljen az emberekhez. Egyedül nála vannak az élet, az örök élet igéi!”
Azt Engedjük, hogy a világ beszéljen hozzánk, de attól félünk, sokszor felnőttek is, hogy Krisztus szóljon hozzánk.
A telefonon keresztül a világ beszél. A szülő nem tudja, kikkel van a gyermeke, kivel beszélget, ki hat az életére, szívére, ki formája a sorsát.
A közösség ereje kell hogy hasson az életünkre, és ebben az oltár és a családi asztal egységet alkot. Ahogy elcsendesedett az oltár közössége, úgy csendesedett el a családi asztal. Nem az oltár, a templom ürült ki először, hanem a családi asztalok biblikus, hitbeli, közösségi élete.
Üres asztaltól már nem lehet menni az oltárhoz.
Újra ott kell kezdeni, a családi asztalnál lehet rátalálni az életünkre, a sorsunkra.
László püspök elmondta, hogy a tékozló fiú története a családi asztalról szól. Az apának csak ez a szíve vágya, a szülőnek ez az egyetlen igazi küldetése, hogy leültesse a családot az asztal köré, hogy együtt legyenek, kizárva az idegent, a telefont, mert ott nincs arra szükség. Ez az, ami meg fogja erősíteni és gazdagítani az életünket.
Ez a családi, egyházi erő a jövő, amely a holnap felé vihet, megerősíthet a személyes küldetésben, amit a fiataloknak még meg kell keresni és találni.
A főpásztor ismét Ferenc pápát idézte, aki ebben a kérdésben mindannyiunk felelősségéről beszél: „Egy olyan társadalomban, ahol az idősek nem beszélgetnek a fiatalokkal, a fiatalok nem beszélgetnek az idősekkel, a felnőttek nem beszélgetnek sem az idősekkel, sem a fiatalokkal, az egy meddő, jövő nélküli társadalom, amely nem előretekint, hanem önmagát nézi és magányossá válik.”
„Ezért kell leülni – a magunk és fiataljaink érdekében – egy szentírási résszel, egy komoly gondolattal otthon a családban és a plébániákon, hogy újra lássuk hitünket, küldetésünket, szeretetünket.
Ez a világ háborúban áll. Nemcsak Oroszországban, Ukrajnában, hanem itt is a családokban. Fogadjuk el, hogy sokkal nehezebb, mint bármikor volt. Újra kell értelmezni az életünket, de ezt a harcot nekünk kell megvívni, ez most rajtunk múlik, hogy jövőt biztosítunk nekik, vagy engedjük, hogy a gonosz elrabolja őket és semmivé tegye a sorsukat, az életüket.
„Mária felkelt és sietve elindult” (Lk 1,39). Felföldi László megyéspüspök elmélkedése záró gondolatában a lisszaboni ifjúsági találkozó mottóját a keresztény életünk mélységének titkaként magyarázta.
A feladatom, hogy fölkelek, elindulok és leülök azokkal, akikkel meg tudom beszélni az életem.
Mária azért megy Erzsébethez, hogy lássa az ő életének is a csodáját, és így erősítsék egymást. „…fölkelt és sietve elindult.” Ki kell mozdulni lelkileg, szellemileg abból, amiben sokszor vagyunk, hogy többet, szebbet találjunk.
„Hálaadásra jöttünk a 30 évért, szívünk mélyén ott van gyermekkorunk titka, őrizzük a tükrös szív, a mézes rózsafüzér titkának mélyét, de ma már egészen mást kell keresnünk és mást kell találnunk. Adjunk hálát, mert az élet igazi mélysége az, hogy a szívünk megerősödjön a több, a szebb, az Istentől ránk bízott jövő felé.
László püspök az elmélkedését Sass Sylvia által énekelt Ave Mária dalszövegével zárta:
„Én mindig bíztam benned vándorlásomon, és te oltalom voltál.
Nincs gyenge pillanat, mely téged megtagad, bennem szép szavad szól már.
Mért volna véletlen, hogy megtaláltalak, és csak általad éltem.
Száz úton indulhatnék, mind felé vezet,
El nem tévedek, érzem.
Jó volt, hogy elkísértél, sok baj elkerült, s néha teljesült álmom.
Nézd, jöttem megköszönni boldog életem, hálaénekem szálljon.
Ave Maria, Ave Maria”
Felföldi László pécsi megyéspüspök elmélkedése az alábbi YouTube felületen meghallgatható:
„A nagy ajándék, amelyet kimondhatatlan nagy szeretetében Ő maga adott nekünk, saját maga, az Isten. Ő az egyetlen, aki szükséges, és ha a jobbik részt választjuk, az Istennel való kapcsolatot, akkor azt nem is veszítjük el soha.” – Palánki Ferenc, egyházmegyénk megyéspüspöke a szentmise végén köszönetet mondott elsősorban a Jóistennek az egyházmegyénkért, az elmúlt 30 évért, Bosák Nándor püspöknek, hogy lerakta az egyházmegye alapjait, amelyet tovább építünk, de mint mondta, ezt nem a püspök, vagy a papok építik.
„A szinodális útnak éppen az a lényege, hogy ne beszéljünk az egyházról kívülállóként. Mindannyian, megkereszteltek az Egyházhoz tartozunk, mindannyiunknak felelőssége, feladata van” – fogalmazott, majd megköszönte Törő András atyának, hogy megtartotta a katekézist, és mint ifjúságreferens, a munkatársaival, fiatalokkal megszervezték, lebonyolították az ifjúsági tábort. Köszönetet mondott a fiataloknak a jelenlétükért, és megemlítette, hogy közöttük vannak olyanok, akik a Nyírbátorból Máriapócsra érkező gyalogos zarándoklat után még hazamentek Újfehértóra, hogy az ottani közösségükhöz csatlakozva ismét gyalogosan érkezzenek a kegyhelyre. „Ha valakik ilyen teljesítményre képesek az Istenért fáradva, akkor van jövő” – fogalmazott a főpásztor.
Püspök atya köszönetét fejezte ki a lelkipásztoroknak és a híveknek is, hogy együtt ünnepeltek, és hálát adott a Jóistennek a szervezőkért, szolgálattevőkért, a vendéglátókért.
Végül, de nem utolsó sorban köszönetét fejezte ki Felföldi László pécsi megyéspüspöknek, hogy hazajött, velünk ünnepelt, bemutatta a szentmisét. Kérte a híveket, imádkozzanak érte, segítse a Jóisten, hogy az Ő szándéka, a Szentlélek kegyelme által vezesse az egyházmegyéjét.
A szentmise befejező áldása előtt a hagyományhoz híven a keresztény közösségért elnevezésű díjak átadására került sor. Ebben a köszönetnyilvánításban azok a díjazottak részesülnek, akik különös figyelmet érdemlő és példát adó egyházépítő tevékenységgel, életművükkel gazdagították és gazdagítják egyházmegyénk hívő közösségét.
2023 díjazottjai: Molnár Józsefné Anna, Tolnai Tímea, Tündik Ildikó, Joó Ferenc és Kéninger András.
A díjakat Palánki Ferenc megyéspüspök adta át.
Gratulálunk a díjazottaknak, életükre és további szolgálatukra kérjük Isten áldását!
A díjazottakról ITT olvashatunk.
Végül Palánki Ferenc püspök meghívta az egyházmegye híveit és papjait Mátraverebély-Szentkútra a szeptember 10-én a Kisboldogasszony ünnep búcsúi szentmiséjére, amelynek ő maga lesz a főcelebránsa és szónoka. Ezen a szentmisén is hálát ad majd a 30 éves egyházmegyénkért.
Kovács Ágnes – Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
