„Ha szeretjük egymást, Isten bennünk él” (Jn 4,12) – Gyalogos zarándokokként érkeztek az egyházmegyei ifjúsági tábor résztvevői Máriapócsra, az egyházmegyei búcsúra

Szent Márta, Mária és Lázár emléknapján, július 29-én volt az egyházmegye ifjúsági tábor Nyírbátorból Máriapócsra tartó gyalogos zarándoklata. Az egyhetes (július 24-30) találkozó Szilvásváradon kezdődött, majd a közel száz fiatal pénteken Nyírbátorba érkezett, ahol folytatódtak a változatos programok. Találkoztak Babály András plébánossal is, akit a 30 évvel ezelőtt megalapított Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye első papszentelésén szenteltek pappá az egyházmegye szolgálatára.

Mint arról már korábban is szóltunk, a tábor programjai az idén kerek évfordulóját ünneplő Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyére fókuszáltak. Dr. Törő András egyházmegyei ifjúságreferens atya vezetésével a szervezők: Gaga Zsuzsa, Lajmán Gréta, Papp-Doktor Andzselika és az egész héten jelen lévő Csapó Márton és Mike Ervin atyák a 30 éves egyházmegyére tekintve 30 olyan vendéget hívtak meg a táborba, akik az egyházmegyei munkájuk, szolgálatuk révén emlékeiket, élményeiket osztották meg a fiatalokkal, vagy bemutatták annak intézményeit, pasztorációs területeit, színes képet adva a nagy egyházi közösségünkről.

A tábor különlegessége volt, hogy a fiatalok a hét során három püspökkel is találkozhattak, beszélgethettek. Bosák Nándor püspök atya, az egyházmegye első püspöke a hét elején érkezett a fiatalokhoz, Palánki Ferenc, egyházmegyénk megyéspüspöke a gyalogos zarándoklat napját töltötte velük, végül az egyházmegyénkből elszármazott Felföldi László pécsi megyéspüspöknek, közösségünk első ifjúsági referensének – aki a búcsú főcelebránsa és szónoka – tettek fel kérdéseket szombaton este. A tábor korábbi napjairól szóló részletes beszámolót ITT olvashatjuk.   

Az ifjúsági tábor szorosan kötődik a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye búcsújához, amit minden évben július utolsó vasárnapján tartanak, így a búcsú a tábor zárónapját is jelenti, amelyre Palánki Ferenc püspök atya gyalogos zarándoklaton kíséri a fiatalokat égi édesanyjukhoz, a Szűzanyához.

Püspök atya ezen a reggelen szentmisét mutatott be a nyírbátori minorita templomban és útravalóval látta el a fiatalokat, a csatlakozó szülőket, családtagokat.

 „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges.” (Lk 10,41-42). Palánki Ferenc püspök atya elmélkedésében az elhangzott evangélium alapján erre az egy szükségesre fordította a fiatalok tekintetét, amely nem más, mint a Jóistennel való kapcsolat. 

Mint ahogyan Jézus szól Mártához: „sok mindenre gondod van  …, pedig csak egy a szükséges”, ugyanúgy nekünk is mondja ezt. Mi is az a sok minden, amivel törődünk, és mi az az egy szükséges?

A mai világban elfeledkezünk arról, hogy az egy szükséges az örök életet táplálja bennünk. Dolgozunk, küszködünk, és az egész életünk úgy telik el, hogy tulajdonképpen soha nem voltunk boldogok, pedig milyen jól összejött minden. Várjuk, hogy majd egyszer eljöjjön a boldogság a mi életünkben is, és közben elszalad mellettünk az élet, vagy ha el is jön a boldogság, nem úgy, ahogyan elképzeljük – hangsúlyozta püspök atya.

Mi az az egy, ami szükséges? Fogadjuk be Jézust, az Ő tanítását, jóságát, szeretetét a szívünkbe, és alakítsuk ki magunkban a hálás lelkületet!

A főpásztor elmélkedésében egy különös egybeesésre is utalt. A tábor vezérgondolata különös módon éppen a tábor utolsó napján hangzott el a Szentleckében: „Ha szeretjük egymást, Isten bennünk él” (Jn 4,12). Ez egyben az ő papi jelmondata, és ez a felirat került a 30 éves egyházmegye emléklapjára is.

Ne feledkezzünk el tehát arról, ami igazán szükséges, hogy mindig odafigyeljünk Isten üzenetére. Ha szeretjük egymást, akkor Isten bennünk marad, akkor ez a szeretet tesz igazán boldoggá bennünket.

A gyalogos zarándoklaton Ferenc püspök kíséretében rózsafüzért imádkoztak, csöndes és énekes percek váltották egymást, az útszéli kereszteknél pedig néhány mondattal Csapó Márton atya egészítette ki az úton velünk tartó gondolatainkat.

Máriapócsra érkezve a 92. éves Pásztor Károly atya fogadott bennünket nemcsak pihentető perceket ajándékozva a középkori templom hűvösében, hanem lelki táplálékot is adva.

Délután Lengyel József atya érkezett a fiatalokhoz és 30 lufit engedtek fel együtt a kegytemplom előtt, megköszönve a Jóistennek a 30 éves egyházmegyét. A fiatalok hálatelt szavaikat papírra vetve, rákötötték a lufikra, és így engedték fel Istennek a magasba a köszönetüket és szeretetüket.

Késő délután a cserkészek is megérkeztek, majd a COR-hétvége mozgalommal is megismerkedtek a táborlakók, végül Felföldi László pécsi megyéspüspökkel töltöttek el egy interaktív órát. László püspök a diákok kérdéseire válaszolva többek között azt hangsúlyozta, hogy speciális helyzetben vannak most. Szerinte több ezer éve nem voltak ekkora krízisben a családok, mint most, ezekben az évtizedekben. Ez az igazi háború – mondta, mert a világ a gyermekek biztonságát, békéjét veszélyezteti és veszi el, és mindent megad, ami az embereket eltávolítja egymástól.

A pécsi megyéspüspök azt is elmondta, hogy a világ folyamatosan változik, nekünk ebben a változásban kell megtalálni az utunkat, de ragaszkodnunk kell az alapértékekhez, alapigazságokhoz még akkor is, ha kevesen állnak ki mellette.

Változik a világ, de jó, vagy rossz irányba? – tette fel a kérdést az egyik diák. A válasz így hangzott: válságban van az egyház, a család intézménye, de a válság egyben mindig a megújulás lehetőségét tárja elénk, és ezt fel kell ismernünk. Hogy hogyan, erre egy példát is említett. Diákkorában kedvelt tornagyakorlata volt a tigrisbukfenc, amelynek sikeres elvégzését segítette a nagy zsámoly előtt elhelyezett dobbantó. Ilyen az élet is. Aki nem dobbant, az nem tudja legyőzni a nehézségeket, akadályokat.

Erre a napra a zenés szentségimádás tette fel a koronát a kegytemplomban. Gyönyörű estre, elcsöndesedésre, megtisztulásra várta az Úr Jézus a közel 100 fiatalt és a közben megérkező felnőtteket. A szentségimádáson közreműködött Csapó Márton atya, valamint Nagy Éva tanárnő vezetésével a Szent Imre egyházközség kórusa.

Másnap, július 30-a, a 30 éves Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye búcsúja az ifjúsági tábor utolsó napját is jelenti. A fiatalok az ünnepi szentmisén való szolgálatukkal és a pólójukon álló felirattal hirdetik az egyházmegye egész népének: „Ha szeretjük egymást, Isten bennünk él” (Jn 4,12).

Fotó: Csapó Márton atya, Kovács Ágnes

Kovács Ágnes
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye