A debreceni Szent Anna-székesegyház búcsúi ünnepét tartották július 26-án, amely napon az Egyház Szent Annára és Szent Joachimra, a Boldogságos Szűz Mária szüleire emlékezik. A templombúcsúra a hívek a Szent Anna-kilenced imádkozásával, a betegek szentségének felvételével is készültek.
Az ünnepi szentmisét P. Zarándy Gergely Kleofás esztergomi ferences szerzetes mutatta be.
A búcsúi ünnepen részt vett Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök atya, dr. Krakomperger Zoltán általános helynök, plébános és debreceni egyházközségeket is képviselő lelkipásztorok, valamint az egyházközség hívei.
P. Zarándy Kleofás OFM a szentmisét az egyházközségért ajánlotta fel. Homíliájában a kettős ünnepről: a templombúcsúról és Szent Anna ünnepéről, az egyház egyik legtitokzatosabb szentjéről fejtette ki gondolatait.
„A templombúcsú egy templomnak, egy szent egyház köré összegyűlt közösségnek az ünnepe. Egyazon hit és az a közös hely köti őket össze, ahol hitüket nap mint nap, vagy vasárnapról vasárnapra megvallják. Minden közösségnek megvannak a maga ünnepi alkalmai” – fogalmazott a szónok, és hozzátette, hogy a templombúcsú a közösség saját ünnepe, amely alkalommal magunkat is ünnepeljük. De szabad-e saját magunkat ünnepelni? Való-e ez? – tette fel a kérdést és megerősítette: igen, sőt szükséges, hogy ráébredjünk Istentől kapott méltóságunkra, aki a saját képére teremtett minket, és saját titokzatos testének, az Egyháznak a tagjává akarta ezt az egyházközséget, mert mindnyájunknak egyenként és együtt is fontos, pótolhatatlan szerepe van Isten üdvtervében. Nem szürke porszemek vagyunk egy gépezetben, hanem egyéniségek, kinek-kinek a sajátos küldetésével és feladatával.
Szent Annának az volt az élethivatása, feladata, hogy megszülje és fölnevelje Máriát, Szűz Máriának pedig, hogy ugyanezt tegye Jézussal. A ferences szerzetes a feladat kiemelt jelentőségét hangsúlyozta, amely, mint mondta, küldetésnek és hivatásnak is nevezhető.
„Küldetésnek, mert minden munkában találkozom a másik emberrel, megnyitom az életemet mások számára.
Isten minden feladatban a másik emberhez küld engem, így a feladat, a küldetés, vagyis a találkozás a másik emberrel egyben hivatás.
Mert bármilyen feladatot, célt ad az Isten, legyen az egy apró szívesség, vagy egy élethivatás mellett való döntés és az abban való kitartás, ezáltal mindig magához akar közelebb hívni engem. Hivatás tehát, ami által Istenhez kerülhetek közelebb nap mint nap.”
Kleofás atya arról is beszélt, hogy Szent Annáról, az Egyház egyik legkülönlegesebb szentjéről gyakorlatilag semmit sem tudunk. „Még a nevére sem mondható, hogy történelmileg hiteles. Az apokrif Jakab evangéliumában maradt fenn, vagyis a kegyes hagyomány találta ki, őrizte meg és adta tovább. Ráadásul beszédes névvel van dolgunk, amely az jelenti, hogy Isten kegyelme. Nem tudjuk, hogy ki volt ő, egyáltalán találkozott-e Jézussal. Semmit nem tudunk róla, egy valami egészen biztos, mégpedig az, hogy létezett, mert nagyanyja, anyai nagyanyja mindenkinek van.
Ha Jézus létét elfogadjuk, aki valóságos Isten és valóságos ember is volt, akkor el kell fogadnunk azt is, hogy neki is volt nagymamája. Ahogyan mi is sok mindent kaptunk a nagyszüleinktől a genetikai állományunktól kezdve a családi történeteken át a legfinomabb receptekig, úgy Jézus is sok mindent örökölhetett tőle.
Nem tudjuk ki volt Szent Anna, de az biztos, hogy nélküle Jézus nem lett volna olyan ember, mint akivé vált élete első 30 évének elrejtettségében.”
A ferences szerzetes ezt megerősítve a szentmisén elhangzott olvasmány szavait idézte, amely így ír az ősökről: „Javaik gyermekeiknél fennmaradnak, szent örökségük unokáiknál sem vész el, mert ivadékai és még fiaiknak fiai is az isteni szövetség részesei maradnak.”
„Minden jó, amit az életünkben teszünk, továbbadódik és tovább él az utódainkban. Nemcsak a genetika miatt van az, hogy a gyermekek óhatatlanul is hasonlóképpen döntenek és cselekszenek bizonyos szituációkban, mint a szüleik.
Minden jó, a tehetség, a gondolat, a viselkedésmód vagy gesztus továbbszáll apáról fiúra, anyáról leányra, mesterről tanítványra és vezetőről közösségre.
A közösségben élés, ami az emberi lét, keresztényi lét alapvető emberi motívuma, azt is jelenti, hogy hatással vagyok a körülöttem lévőkre is, és azok is hatással vannak rám. Minden tettemmel felelős vagyok nemcsak saját magamért, hanem mindenért és mindenkiért. Hiszen
bármit teszek, jót vagy rosszat, akarva vagy akaratlanul, azzal másmilyenné alakítom a világot, mert a jó és a rossz is továbbadódik.
Mindezt akkor teszem jól, ha Isten akarata szerint élek” – fogalmazott a szónok, majd Szent Annára mutatva megerősítette azt, hogy bár semmi bizonyos információnk nincs róla, de a lányáról, Máriáról és az unokájáról, Jézusról több is van.
„Ennek a két személynek az élete mesél a láthatatlan ősről is, mert
bogáncsról soha nem szednek fügét, sem tövisbokorról nem szüretelnek szőlőt. Mária és Jézus történelmi valóságából következik az, hogy kellett lennie egy nagymamának is. Az életükből pedig az következik, hogy annak a személynek szentnek kellett lennie.
Bár történelmileg semmit nem tudunk Szent Annáról, a hitben mégis állíthatjuk, hogy istenfélő, dolgos ember és gyermekszerető asszony lehetett. Az ő jósága élt tovább Máriában és Jézus Krisztusban.
Szent Annával a jó áthagyományozásának lehetőségét is ünnepeljük. Ez az egyik legnagyobb életfeladatunk is, nemcsak szülőként, nevelőként vagy éppen vezetőként, hanem emberként is ez a keresztény hivatásunk.
„Nemcsak az a feladatunk, hogy magunkban tegyük tökéletessé a jót, hanem, hogy ebben segítsünk másokat is, hiszen
a jó áthagyományozása csak közösségben lehetséges.
Isten szeretete nagymamáról unokára és mesterről tanítványra száll. Szent Anna az Úr Jézus nagymamája volt, ezért ma különös szeretettel gondolunk a nagymamákra és imádkozunk értük, mert egy jó nagymama nagy kincs. De valami mást is jelent ez. Ha ő nincs, akkor nincs Jézus, és nincs megváltás sem. Vagyis a megváltás kezdete már egy kicsit ott volt őbenne. Ha belegondolunk, ez velünk is így van. Amikor az életünkben jelen lévő jót továbbadjuk, akár arról is lemondva, hogy ennek a hosszú távú eredményét földi szemeinkkel meglássuk, akkor azzal már a megváltás kezdődik el az életünkben. Tegyük a jót, és jobb lesz a világ!” – zárta gondolatait Zarándy Kleofás atya.
A szentmise végén dr. Krakomperger Zoltán atya mondott köszönetet Kleofás atyának a szolgálatáért, püspök atyának, paptestvéreinek és a híveknek az együtt ünneplésért, majd a teljes búcsú elnyeréséhez együtt imádkoztak a Szentatya szándékára.
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
