Útjaink során üres tankkal, az útjelző táblákat figyelmen kívül hagyva nem érünk célba. Így van ez az életünkben is, ahol Isten benzinkútjai – az Egyház, a szentségek, az ima, a csend, az irgalmasság cselekedetei – felfrissülésre, útmutatásra, további energiapótlásra várnak bennünket.
Az alábbi elmélkedésben Babály András nyírbátori plébános P. Anton Gots Kamilliánus szerzetes: Utunk jelei – Hozzád szóló meditációk című könyve alapján megfogalmazott gondolatait olvashatjuk.
(Az elmélkedés az Öröm-hír különszámában jelent meg – 2023)
A keresztény ember számára Jézus az Út, az Igazság és az Élet!
„Uram, életem egyetlen nagy utazás. Úton vagyok, mióta megszülettem.
Te magad bocsátottál utamra.
Nem szabad megállnom, minden nap újra el kell indulnom.
Utat adtál lábam alá,… Köszönöm, hogy hordozol engem.
Uram, ha Te kísérsz az utamon, akkor biztosan célhoz érek…”
Életünket sok-sok jel, utasítás és tábla irányítja. A könyv szerzője a közlekedésirányító táblákat veszi alapul, amelyek mellett Te is Én is nap mint nap elhaladunk, és amelyeket most „belső lényegünk” és mélyebb üzenetük szempontjából vizsgálunk saját életutunkon haladva.
A teljesség igénye nélkül felsorolva, ezek a táblák a következők: terelőút, stoptábla, zsákutca, zebra, benzinkút, oldalszél, útkereszteződés stb.
A könyvben található meditációkat nem elég csupán elolvasni vagy az imádságokat elmondani. El kell indulni saját tempónkkal a cél felé haladva, megvizsgálva azokat az élethelyzeteket, amikor ezeket a táblákat figyelmen kívül hagytuk. A könyv alapján vezetett lelkigyakorlatok során az volt a tapasztalatom, hogy belső igényünk az is, hogy keressük saját válaszunkat a bennünk lévő kérdésekre, és ezt másokkal is megosszuk. A kiscsoportban szívesen beszélgetünk arról, hogy amikor egy-egy táblát figyelmen kívül hagytunk, az milyen következményekkel járt az életünk során.
Az is világossá válik, hogy a jövőben érdemes odafigyelni ezekre a táblákra. Sajnos, korunk emberével gyakran előfordul, hogy nincs kellő üzemanyaga, vagy üres tankkal akar célba érni, vagy zsákutcába hajtott, vagy az útkereszteződésnél nem jó irányba haladt tovább. Az utunk során szükségünk van energiára és azok pótlására. „ Benzinkút!”
„Isten benzinkútja”, ahol Isten erőt ad az élethez
A benzinkutak tehát jelzések útjainkon: gondolkodásunkat és akaratunkat megszólító jelek, melyek arra figyelmeztetnek, hogy azt a bizonyos „dolgot”, ami életünkben az energia forrása, komolyan vegyük. Életünk útján, az örökkévalóság felé tartva, hasonlóképpen szükségünk van erőnk felfrissítésére, energiapótlásra.
Isten benzinkútját mindig nyitva találjuk, és az üzemanyag-ellátással sincs gond. A kutak a következők: az Egyház, a szentségek, az ima, a csend, az irgalmasság cselekedetei, és minden olyan találkozás az Istennel és az emberekkel, melyeket a hit és a szeretet szelleme hat át.
Az egyház, ahol Isten erőt ad az élethez, a Jézus nevében egybegyűltek közössége, azoké, akik az Ő nevét viselik. Az egyház a benne hívőknek megadja azt a biztonságot, és azt a védettséget, amire szükségünk van emberként és keresztényként. Az egyház az emberek körében Istennek nagy szentsége. Ez az a hely, ahol Isten erőt ad a megfáradtaknak, biztatást a lemaradóknak, és reménységet a roskadozóknak. Aki az egyházhoz fordul, az a kegyelemnek a kiapadhatatlan kútjához járul.
– Isten benzinkútja életünkben Jézus Krisztus értünk hozott áldozata. Ő a forrás, Ő a főütőér, Ő az, akit Isten nekünk, embereknek adott.
– Isten benzinkútja – a szentségek, melyek Krisztus hagyatékát juttatják el hozzánk.
– Isten benzinkútja – az a bűnbánat, amit felvállalunk mint az Istenhez és az emberekhez való odafordulást.
– Benzinkút minden egyes jócselekedet, mellyel Isten magát a jótett végrehajtóját jutalmazza és gazdagítja, s amellyel mi magáról az Istenről teszünk bátor tanúbizonyságot. A benzinkút tehát nagyon sok mindent jelent.
A benzinkutak jelek útjainkon, melyek arra figyelmeztetnek, hogy Istenre szükségünk van, hogy Isten mindenkor segít bennünket, ha hozzáfordulunk.
A legnagyobb csapás az ember számára az, ha az úton nincs szüksége Istenre, holott ennek az Útnak a vándorai vagyunk. Aki nem akarja elfogadni Istent, az hasonlít ahhoz az emberhez, aki nem tud létezni jármű nélkül, ugyanakkor visszautasít mindenfajta energiaforrást. Ez az ember minden bizonnyal elakad útközben.
„Köszönöm Uram, hogy Te építetted be életembe azokat a helyeket, melyek energiaforrásként szolgálnak. Ne engedd, hogy figyelmen kívül hagyjam a Te benzinkútjaidat! Add, hogy ne legyek olyan rövidlátó, aki azt hiszi, hogy saját erejéből harcolja meg az életet, és saját maga tudja önmagát előrevinni.
Ne engedd, hogy magányos utas legyek az örökkévalóság felé tartva! Add, hogy sokakat vigyek magammal, hiszen akkor ott, Nálad még szebb lesz a megérkezés és a Veled való találkozás.” Ámen.
Babály András
plébános, Nyírbátor – Angyalos Boldogasszony Plébánia
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
