Szentírási részek:
Olvasmány: Iz 55,10-11 – Az Isten Szava eléri, amiért küldetett
Szentlecke: Róm 8,18-23 – Ennek az életnek a szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez…
Evangélium: Mt 13,1-9 – Példabeszéd a magvetőről.
Kedves Testvérek!
Izajás próféta az olvasmányban Isten szavának (Igéjének) hatékonyságát egy természeti képpel mutatja be. Az eső és a hó az égből hull alá és termővé teszi a földet. Éppen így lesz Isten Igéjével is, küldetése nem lesz eredménytelen, végbeviszi, amiért az Atya küldte. A babiloni fogság idején vigasztalásként hangzik ez a prófétai szó előre vetítve a messiási kort.
Az evangéliumban Jézus is egy természeti képet használ saját küldetésének bemutatására. Ez a természeti kép a korabeli magvető képe, aki bőséggel szórja a magot. Jut belőle az útfélre, a köves talajba, a bogáncsok közé, de elsősorban a mag számára előkészített termőföldbe, ahol a többszörös termés kárpótolja a gazdát, a terméketlen területekre hullott magvak veszteségéért.
Amint a magvető szórja a magot, úgy küldi Jézust az Atya, mintegy „beleveti” ebbe a világba, és kiárasztja Szentlelkét, hogy Szava bőséges termést hozzon. Ennek a példabeszédnek az értelmét maga Jézus fejti ki tanítványai számára. Megtudhatjuk ebből, hogy Ő minden emberért jött, mindenkinek meghirdeti a mennyek országáról szóló tanítást, mindenkinek ki akarja nyilatkoztatni a mennyei Atya szeretetét. Minden emberért kész meghalni, mint a földbehullott búzaszem, hogy minden embert új életre keltsen. Ő a jó földbe hullott mag, aki bőséges termést hoz, aki minden emberért odaadta az életét.
Így érkezik hozzánk Isten Igéje, a mennyek országának, az örök életnek a „magja”. És azt mondja nekünk, ahogy engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket, ahogy engem bevetett a ti szívetekbe, úgy vetlek be én is titeket testvéreitek szívébe. A példabeszéd magyarázatában azt is bemutatja, hogy milyen „magokká” lehetünk.
- Ha csak hallgatjuk a mennyek országáról szóló tanítást, de fennakadunk értelmünk korlátjain, mivel eszünkkel nem értjük, szívünkbe nem tudjuk befogadni – útszélre hullott magok leszünk, nem tudunk termést hozni testvéreink számára.
- Ha meghallgatjuk a tanítást és szívesen be is fogadjuk, de az nem ver bennünk gyökeret, mert amikor hitünk miatt elmarasztalásban, üldözésben részesülünk, eltántorodunk, hűtlenné válunk. Nem kapjuk meg a „hitelesített mag” minősítést, testvéreink számára nem hoz termést az életünk, köves talajra hullott magok leszünk.
- Ha meghallgatjuk a tanítást, de a világi gondok, a pénz és a hatalomvágy elfojtja azt bennünk – gyümölcs nélkül maradunk, tövisek közé hullott magok leszünk.
- Ha meghallgatjuk, megszívleljük a mennyek országáról szóló tanítást, és engedjük, hogy annak „magja” mélyen gyökeret verjen bennünk, szárba szökkenjen és bőséges termést hozzon, azaz a tanítás életté váljon bennünk, akkor testvéreink számára „jó földbe hulló magokká” leszünk.
Testvéreim! A példabeszéd természetből vett képe csak hordozó alapja a tanításnak, nem maga a kép a tanítás. A magvető mindenhova jó magot vet, a talaj minőségén múlik, hogy milyen lesz a termés. Jézus magyarázatából az derül ki, hogy a mag „élet befogadásán múlik”, hogy milyen termést hoz ott, ahová vetik. Szent Pál apostol, aki Saulként még útszélre esett mag, hall ugyan Jézusról, de nem érti, hithű farizeus értelmével nem tudja felfogni a mennyek országáról szóló tanítást. Megtérésekor megismeri és befogadja Jézust, jó földbe hullott maggá lesz, és jó, bőséges termést hoz sokakban. A szentleckében így tanít bennünket a mennyek országáról: „Ennek az életnek a szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, melynek részesei leszünk.” Majd felhívja a figyelmünket, hogy maga a természet is sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását, hogy a bensőnkben hordozott Lélek csírái, Isten Igéjének duzzadó magjai, a természetet is felszabadítsák a mulandóság szolgai állapotából az Isten fiainak dicsőséges szabadságára.
Erre küldte az Atya az Ő Igéjét, Jézust, és Jézus erre küld bennünket, hogy végbevigyük akaratát, hogy elérjük, amiért küldettünk, hogy Isten megdicsőüljön bennünk és a ránk bízott teremtett világban.
Fodor András
nyugalmazott plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
