Szentírási részek:
Olvasmány: Zak 9,9-10 Íme, közeleg királyod
Szentlecke: Róm 8,9. 11-13 Halandó testeteket életre kelti a bennetek lakó Lelke által
Evangélium: Mt 11,25-30 Jöjjetek hozzám mindnyájan!
Kedves Testvérek!
Az olvasmányban Zakariás próféta ujjongó éneklésre szólította fel a választott népet mondván, hogy közeledik a királya. A királynak néhány jellemzőjét is felsorolta: igaz, győzedelmes, alázatos, békét hirdet, szamár hátán jön, szamárnak csikaján. Még maga a próféta sem tudta, hogy hogyan fog ez történni. Mi, ahogyan hallottuk ezeket a szavakat, már megjelent előttünk a Betlehemben szállást kereső Szent Család képe: Szent József vezeti a szamarat, amelynek hátán ott ül, a Jézussal áldott állapotban lévő Mária. És egy másik kép, amely teljesen egybecseng a próféta szavaival: Jézus virágvasárnapi bevonulása Jeruzsálembe.
Az evangéliumban Jézus magasztalja az Atyát, hogy az ő érkezésének titkát elrejtette a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztatta a kicsinyeknek. A „nagyok”, a bölcsek és okosak, a választott nép vezetői nem ismerték föl benne az Atya küldöttjét. A kicsinyek most Jézus hálaadó imájából is megtudják, hogy benne az Atya „mondja ki” önmagát, és Jézus éppen velük akarja megismertetni, nekik akarja kinyilatkoztatni az Atyát. Az Atyát magasztaló imából a kicsinyekhez fordul: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat (békét) talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.”
Az írástudók és farizeusok egy szigorú, büntető Istent képviseltek. Jézus figyelmeztette is őket, hogy elviselhetetlen terheket raknak az emberekre, akik az ő tanításuk szerint akarnak élni, elfáradnak és kimerülnek a törvény minden részletének teljesítésében. Ez a gyümölcse annak, ha valaki teljesítménnyel akar Isten elé állni, és nem veszi észre, hogy az Isten szelíden, szeretettel közeledik és befogadásra vár. Ezeket a törvény igájában meggörnyedt embereket hívja magához Jézus, és kínálja nekik az Ő igáját, az ő Atyával való kapcsolatát, amely nem lenyomja, hanem felszabadítja, magához emeli, ujjongó örömre deríti az embert.
Testvéreim! Ma is sokszor lehet hallani hívő emberektől, hogy milyen nehéz ma Istennek tetsző életet élni. Fel kell tenni magunknak a kérdést: milyen „igát” vettünk magunkra? Minden erőfeszítéssel meg akarunk felelni Isten, magunk által elképzelt követelményeinek, vagy elfogadjuk Jézus igáját, aki úgy szeret bennünket, ahogy vagyunk, és nekünk adta Szentlelkét, aki bennünk lakik, elvezet bennünket a teljes igazságra, megvilágosítja értelmünket, hogy az evangéliumi „parancsok” nem jogszabályok, hanem „szalagkorlátok” a szeretet útja szélén. És végül a bennünk lakó Lélek halandó testünket is életre kelti, azaz a hozzánk jött Isten, a magával való egységre, benne való örökéletre vezet minket. Ezért méltó és igazságos, hogy ujjongva várjuk az ő közeledését és a magunk hozzáérkezését.
Fodor András
nyugalmazott plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
