„Üdvözlégy, kegyes Szent László király, Magyarországnak édes oltalma!
Szent királyok közt drágalátos gyöngy, csillagok között fényességes csillag!”
Évadzáró szentmisén találkoztak a debreceni Szent László Plébánia 50+ csoportjának és a Szent Anna Plébánia Idősakadémiájának tagjai 2023. június 26-án, Szent László király ünnepén, a Szent József Gimnázium kápolnájában.
Az ünnepi alkalom ötlete dr. Havas Lászlónétól származik – ő szorgalmazta, hogy közösen zarándokoljunk el a Feszülethez, amely a gimnázium 3. emeleti folyosóján található, s amelyet egykor a Szent László-templom oltárterébe készített alkotója, Nagy Ferenc fafaragó. 2020-ban a templom belső terét átalakították, ekkor került a feszület az iskola épületébe. („Nem akartuk, hogy a Nagy Ferenc fafaragó emlékét őrző, és a tabi múzeumot fenntartó Béres-család elvigye Debrecenből, így került a feszület a gimnázium kápolnájának folyosójára.”)
Havas Lászlóné Gyöngyi így ír a Szent László templom történetéről:
A jelenlegi templomot 1983. június 26-án szentelte fel Udvardy József püspök. A templom stációit 1986-ban, a feszületet 1988-ban állították fel a templomban. Alkotójuk Nagy Ferenc (1920-1998), a Somogy megyei Tab község szülötte, egyéb kitüntetései mellett posztumusz Magyar Örökség díjas (2005) fafaragó.
A kezdetben csontfaragásai, majd fafaragási révén ismertté vált művészről Vitray Tamás portréfilmet készített 1983-ban. Ezt a filmet látta akkori segédlelkészünk, későbbi plébánosi jogkörrel megbízott adminisztrátor, Marosi János, aki úgy találta, hogy az egyszerű vonalú szobrok illenek az új kis templomhoz. Ő vette fel a kapcsolatot a művésszel, és 1986-ban, a templombúcsúkor kerültek ide a stációk, a Nagyboldogasszony szobor, József a gyermek Jézussal és Szent Antal szobra. A szobrokat a templombúcsún, a „Feszület”-et pedig – mely szintén Nagy Ferenc alkotása – a templom szentelésének 5 éves évfordulóján, 1988-ban áldotta meg Udvardy József püspök.
Nagy Ferenc munkáin „magyar vésővel faragott magyar arcokat” lehet látni, ahogy Czine Mihály író fogalmazott. Kovács Gergelyné így ír a stációkról: „A körtefába faragott stációkat, Krisztus szenvedéstörténetét, Nagy Ferenc nemes egyszerűséggel ábrázolta. Krisztus alakja valami belső erőt sugároz, amely még akkor is feszíti izmait, amikor elesik a kereszttel. Végtelen szelíd arcára a fájdalom apró redőkben rajzolódik ki, amelyek stációról stációra mélyülnek. Testtartása megadást, odaadást fejez ki, amikor övéivel találkozik, kiszolgáltatottságot, megaláztatást a római katonákkal szemben. Érezzük, hogy félig vagy egészen lecsukott szemével mindent lát. Nagy Ferenc fába faragta Krisztus fájdalmát. Megélte ő is, és megéli mindenki, aki nemcsak kenyérrel élő ember.” (in: Nagy Ferenc. Szerk. Béres Klára és Steiner Ágota. Béres Alapítvány, 2005. 69. o.).
A kereszt a kínszenvedés és a győzelem jelképe. „Nagy Ferenc feszülete Krisztus meggyötört testét jeleníti meg, amely majdnem párhuzamos tartásban ábrázolt kezével, robusztus testével a Mennyek országának ítélő Krisztusát is jelképezi. A megformálás a legrégebbi, 5. századi ábrázolásokhoz kapcsolódik, azaz az élő Krisztust láthatjuk a kereszten, ezzel utalva isteni és emberi természetére és feltámadására.” (Uo. 77. o.)
„A Nagyboldogasszony kecses megformálású palástos alakja, karján a kis Jézussal nélkülöz minden archaizálást. Mária arcán és a ránk néző gyermekarcon figyelem és szeretet tükröződik.” (Uo. 79. o.)
„A József a gyermek Jézussal eredeti ábrázolás. Az egyházművészeti ábrázolásokkal ellentétben Nagy Ferenc nem helyezi a kezébe attribútumait: a liliomot, a pálmaágat, az ácseszközöket. Nem a karjára vett kis Jézussal ábrázolja, hanem a felnőtt ember előtt áll a nagyobbacska fiú. József, kezét nevelt fia vállára téve, szeretettel neveli és okítja őt. Alakja igazi pátriárka.” (Uo. 79. o.)
„A Szent Antal szobor jellegzetes öltözékében egy ferences szerzetest ábrázol. Határozott, nagyon is földönjáró alakja arra utal, hogy a szegények rendszeres istápolója volt.” (Uo. 79. o.)
Templomuk oltárképét Bánszki Tamás (1892–1971) festőművész, a debreceni piarista gimnázium tanára készítette 1939-ben. A festmény 1943-tól a régi kápolna, majd 1983-tól az újonnan épített templom oltárképe lett.
***
A szentmisét megelőzően közösen imádkoztunk a Feszület előtt, majd Papp László atya, iskolalelkész köszöntötte a megjelenteket. Szent László király emléknapjára való tekintettel felhívta figyelmünket a szent királyról szóló népénekekre, melyeket vezetésével el is énekeltünk. A közös imádságos éneklés olyan jól sikerült, hogy László atya javasolta az 50+ SCHOLA megalapítását.
Érdekesség, hogy 2013-ban Énekek Szent László királyról címmel, egyedülálló gyűjteményt jelentetett meg Medgyesy S. Norbert művelődéstörténész, a PPKE BTK egyetemi adjunktusa. A kötet a király szentté avatásától, 1192-től kezdve gyűjti össze a róla szóló énekeket, és templomi énekeskönyvként is használható.
Papp László atya szeretettel ajánlotta figyelmünkbe a Szent László Imaszövetséget, melyet Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök 2019-ben, advent első vasárnapján alapított meg, és amelyhez több mint ezren csatlakoztak az eltelt években. Ők naponta imádkoznak egy-egy tized rózsafüzért, elsőcsütörtökönként pedig szentségimádáson vesznek részt. A jelenlevőkkel mi is elimádkoztunk egy tized rózsafüzért a papi hivatásokért.
„Imádkozzunk továbbra is lelkesen, buzgón, szeretettel a papokért, a szerzetesekért, újabb hivatásokért és egymásért is, hogy legyenek olyan családok, ahonnan származhatnak ezek a hivatások! Legyen közel a szívünk a sziklához, az alaphoz, Jézushoz, építsük rá életünket, hitünket, és legyünk a reménység emberei, másoknak is reményt nyújtva, hogy ez a földi élet mindannyiunk számára mennybemenetel lehessen!” (Palánki Ferenc megyéspüspök)
Köszönjük Papp László atyának a lehetőséget, hogy a Gimnázium kápolnájában szentmisére gyűlhettünk össze!
Ezt követően érkezett meg Tokodi László atya, a Szent László Plébánia plébániai kormányzója.
Az általa bemutatott szentmisében hálát adtunk közösségeink tagjaiért, a 30 éves egyházmegyéért és a 40 éve felszentelt Szent László-templomért, imádkoztunk az iskola diákjaiért és tanáraiért, valamint köszöntöttük a névnapját ünneplő Papp László atyát és Tokodi László atyát.
Homíliájában Tokodi László atya az aznapi zsolozsma egyik olvasmányát vette alapul: Prohászka püspök beszédét Szent Lászlóról. (Prohászka Ottokár püspök beszédeiből – Összegyűjtött munkái, XII. 112-114)
A nemzet akkor válik kereszténnyé, amikor eszményeit keresztelik meg. A magyar kereszténység eszménye Szent László. Benne virágzott ki jellemző típussá a magyar kereszténység; benne forrt össze a keresztény szentség a nemzeti szellemmel. Addig a kereszténység idegen földbe ültetett fa volt: öntözte azt István könnyeivel, a hithirdetők keresztvízzel, a vértanúk vérükkel, meg is fogamzott, de még nem gyökeresedett meg úgy, hogy magába tudta volna szívni a föld sajátos elemeit, s az elemek szerint színt, alakot, életet ölteni.
A kereszténység még nem volt magyar.
Szent István a nép apostola volt, hozzá emelte föl a nép tétovázó tekintetét, s egy szinte érthetetlen szentség sugárzott feléje. A kereszténység sorsával hullámzott a nép érzelme s bizalma is iránta, s a pogányság tényleg felütötte fejét, üstökbe kötötte haját, s vadul tombolva kísérlette meg többször összetörni István művét. A magyar életet, a magyar eszményt kellett tehát kereszténnyé tenni, hogy ez a kereszténnyé lett nemzeti eszmény nyissa meg a nép szívét a hitnek. Ez a magyar eszmény Lászlóban lett kereszténnyé és szentté.
Szent László nem tanít, ő nem apostol, de ő küzd, harcol, s győz a kereszténységért. A nép hajlamait, harci hagyományait, bátorságát, vitézségét lépteti be az eddig inkább csak tűrő, szenvedő, csöndes megadású kereszténységbe, s ezzel vezeti be az Egyházat a magyar népéletbe. A népnek ugyanis a hős, a dalia, a vitéz harcos tetszik. Az ősi dicsőség pogány egén ott ragyogtak a hősök, a magyar kar, a bátor szív, amelytől egy világ reszketett, nem szűnt meg lelkesíteni a népet, s eddig ez mind hiányzott a kereszténységben. Az emberek meg voltak ugyan keresztelve, de a nép még nem, mert a nemzet akkor válik kereszténnyé, amikor eszményeit keresztelik meg.
A régi vitézséget Szent László tüntette fel önmagán; e jellemvonása által szívén ragadta meg a nemzetet, amelynek öröme és eszménye László lett; dicshimnuszt zeng a legenda róla, alakjába beleszövődik a nemzeti lelkesülés minden nagy gondolata s meleg érzelme.
A kereszténység ezentúl már nemzeti életté, a keresztény király a nép hősévé vált.
László király vallásos, buzgó, szent, de ugyanakkor Árpádra s Bulcsúra emlékeztet. Életét harcok töltik ki, küzd német, görög, besenyő, kun ellen, s küzd úgy, ahogy a magyar szerette s a keresztény korban még meg nem érte. Vállal magasabb mindenkinél, s ahol bárdja lecsap, megriad az ellen. A csatákban ő áll elöl, megjelenése a győzelem biztosítéka s az Isten kegyelmének záloga. László szent harcos, ezért csodák körítik, bárdjában, kardjában természetfeletti erő is megnyilatkozik. Kettéhasadt a sziklabérc, hogy a tátongó örvény elválassza őt üldözőitől; arany-ezüst értéktelen kővé válik, hogy vitézeit az ellenség üldözésétől el ne vonja; ő röpíti el a nyílvesszőt, mely mikor lehullik, megmutatja a dögvész ellen a Szent László-füvét.
Íme, Szent László dicsőséges alakja rámutat a nemzeti életben érvényesülő vallásosságra. A vallás élet legyen, nemzeti élet is legyen.
Gyomláljuk, szántsuk, műveljük Szent László példájára az élet ez elhanyagolt mezejét. Építsünk templomokat, mint ő; tiszteljük a római pápában Szent Pétert, mint ő, aki az Egyház leghatalmasabb titáni harcában, amelyet függetlenségért és szabadságért vívott, a jognak s az erkölcsi hatalomnak harcában a nyers hatalom ellen, VII. Gergely pápa pártján állt. Tehát az egyház szabadságharcának egyik zászlósa Szent László volt, s így, ha az újabb történelmi tudomány tagadja is, hogy Szent Lászlót a keresztesek valamikor fővezérükké választották: azért ő a keresztért s a kereszténység atyjáért mégis mindig vitézül síkra szállt.
***
A szentmise és az időscsoportjaink évada a Himnusz, nemzeti imádságunk eléneklésével ért véget.
Fiatalos lélekkel indultunk búcsúzóul közösen fagyizni, beszélgetni az Annuskám Fagyizóba, a Piac utcára. Ez egy nagyszerű délelőtt volt, ahogy egyikőnk fogalmazott.
Köszönjük Bódis Zoltán igazgató úrnak, hogy lehetőséget adott csoportjainknak a látogatásra, és hálásak vagyunk Bécsiné Kléri Ágotának, a gimnázium könyvtárosának, a kedves fogadtatásért.
Áldott nyári időszakot kívánunk mindenkinek, szeptemberben újra találkozunk!
Berényiné dr. Felszeghy Márta
koordinátor – DNYEM Kórházlelkészi Szolgálat
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye
