Szentírási részek:
Olvasmány: 2Kir 4,8-11. 14-16a A prófétát befogadó súnémi asszonynak nem marad el a jutalma.
Szentlecke: Róm 6,3-4. 8-11 Úgy tekintsétek magatokat, mint akik meghaltatok a bűnnek, és most Istennek éltek, a mi Urunk Jézus Krisztusban.
Evangélium: Mt 10,37- 42 Aki titeket befogad, engem fogad be…
Kedves Testvérek!
A mai szentírási részek a befogadást, mint a lüktető élet megnyilvánulását mutatják be. Az olvasmányban a súnémi asszony, akinek házasságából eddig nem fogant új élet, férjével együtt helyet készít házában Isten szent emberének befogadására. Az Isten szent embere, Elizeus próféta, az Isten küldötte. Aki a küldöttet befogadja, az a küldőjét fogadja be – Isten pedig az Élet, minden élet forrása, az Őt befogadót élettel ajándékozza meg.
Az evangéliumban Jézus elmondja tanítványainak, hogy mit jelent az ő befogadása. Az lehet az ő tanítványa, aki mindent alárendel az ő befogadásának, aki élete „fenti termében” lakást készít a számára. Azoknak, akik így befogadták, akik az ő emberei, küldöttei lettek, ezt mondja: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Továbbá: „Aki titeket befogad, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.” Jézus így alkot közösséget, így indítja el történelmi útjára az ő élő Egyházát, amely folyamatosan befogadja a Szentháromság egy Istent, aki szeretetével arra sürgeti, hogy minden embert befogadjon, azaz minden ember számára befogadhatónak mutassa be a személyes élő Istent.
A szentleckében Pál apostol kifejtette nekünk, hogy hogyan is történt a mi befogadásunk. Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk. A keresztséget, a bérmálást és az Eucharisztiát a Katekizmus úgy mutatja be, mint a befogadás szentségeit. A közösség ezen szentségek által fogadja be új tagjait. Az új tagok pedig ezen szentségek által fogadják be a Szentháromságot, és indulnak el azon az úton, amely a Szentháromsággal és az összes szentekkel való közösségbe, az örök dicsőségbe vezet. Szent Pál rómaiaknak írt figyelmeztetése nekünk is szól: „Úgy tekintsétek tehát magatokat, mint akik meghaltatok a bűnnek és most az Istennek éltek, a mi Urunk Jézus Krisztusban.”
Testvérek! Ugye érzitek, hogy itt nagyon nagy feladatunk van! A befogadás szentségeivel nem a befogadás szentségeiként élünk. Elvárjuk, hogy megkereszteljék a gyermekeinket, unokáinkat. Elvárjuk, hogy elsőáldozáshoz és bérmáláshoz engedjék őket, de mit teszünk azért, hogy valóban befogadottak legyenek? Hogy valóban befogadják Jézust, befogadják a Szentháromság egy Istent? Ahhoz, hogy ennek az egyházközségnek „érezhető legyen a pulzusa”, Jézust befogadóvá, és Jézust befogadható, élő személyként bemutatóvá kell válnunk. Így lehetünk az ő tanítványai. Ezért a megújulásért imádkozzunk a mai szentmisében.
Fodor András
nyugalmazott plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
