A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye világi hitoktatói 2023. június 16-án, pénteken hármas ünnepléssel egybekötve zárták le a 2022/23-as tanévet. A hálaadó Te Deum-ra Jézus Szent Szívének főünnepén került sor, megemlékeztünk egyházmegyénk megalapításának 30. évfordulójáról, és birtokba vehettük a Kateketikai Továbbképzési Központ épületét.
Tóth László atya, egyházmegyénk hitoktatási referensének köszöntő szavai után főpásztorunk, Palánki Ferenc püspök úr áldotta meg a püspökséggel szemben lévő felújított cívisházban kialakított új létesítményt, amely szavai szerint otthona lesz a hitoktatóknak.
Tóth László atya bevezetőjében köszönetet mondott főpásztorunknak a „gyönyörű ajándékért”, majd felidézte a gyorsan pergő tanév „zajos, hajtós, munkás, szolgáló” mindennapjait, kiemelve legjelesebb eseményeit: Ferenc pápa látogatását, valamint az katekézis új direktóriumának megjelenését. Ebben a nagyformátumú útmutatóban olvashatjuk a katekézis végső célját megfogalmazó sorokat, miszerint legfőbb feladatunk a Jézus Krisztussal való közösség formálása.
Ha Jézus lángoló szent szívére tekintünk, meglátjuk az Atya szeretetét és irgalmát.
Tóth László atya megköszönte a hitoktatóknak, hogy lelkesen és hitelesen közvetítették ezt, éltek a lelkigyakorlatok, képzések lehetőségével, bekapcsolódtak az egyházmegyei programokba, helyi programokat valósítottak meg, jó munkakapcsolatot tartottak fenn a plébános atyákkal. A köszönetek sorát a Hitoktatási Bizottság áldozatos, szeretetteljes munkájának méltatásával zárta, majd mindenkinek feltöltődést és erőgyűjtést kívánt a nyári szünetben.
Zárógondolatként ellentétbe állította a körülöttünk lévő világ békétlenségét és a Jézus lángoló szíve láttán megszülető üzenetet, amit mindenkinek át kell adnunk: „Jézus szeret minket!”
A továbbiakban rendhagyó módon nem előadást hallgathattunk meg, hanem jelenlegi főpásztorunkkal, Palánki Ferenc megyéspüspökkel és egyházmegyénk nyugalmazott püspökével, Bosák Nándor püspökkel folytatott kerekasztal-beszélgetés tanúi lehettünk, amelyet Tóth László atya moderált.
Elsőként a püspök atyák meghatározó gyermekkori élményei felől érdeklődött. Bosák Nándor püspök elmondta, hogy olyan családban nőtt fel, ahol mindenki tudta a dolgát, a közös ima, a templomlátogatás természetes dolog volt, amibe ő is belenőtt.
Palánki Ferenc püspök arról beszélt, hogy a hitátadás a családban a szülők, nagyszülők egyértelmű élete révén történik meg. Felidézte egyik nagyapja helytelenkedő unokáit intő visszatérő figyelmeztetését: „Fiam, ez nem való.”, ami kifejezte, hogy nincs köze a dolognak a valósághoz, és mivel a valóság Krisztus, tehát Krisztushoz. Ugyancsak feledhetetlen útravalóként szolgált számára másik nagyapja súlyos beteg feleségének etetése közben mondott tanúságtétele: „Az igenben ez is benne volt.”
Második körben a válaszadók 30 éves egyházmegyénk eseményeihez, különösen is a harangodi gyermeknapokhoz fűződő élményeikről beszéltek.
Palánki Ferenc püspök atya kifejezte, hogy mindig örömmel megy gyerekek közé, sőt maga is szeretne gyerek lenni: Isten bizalommal, derűvel teli gyermeke. Egy-egy „pacsizás” a gyerekekkel nem változtatta meg a világot, de mégis, körülöttünk ott csodálatos békét teremtett, hisz a gyermek nyitott könyv. „Amit mi megértettünk Istenről, az túlcsordul, és eljut a gyerekhez.”
Bosák Nándor püspök atya is sokszor megfordult az Egyházmegyei gyereknapokon Harangodon. Most azonban egy közelebbi emlékét idézte fel, amely azt példázza, hogy nekünk, hitoktatóknak családias közelséget, melegséget kell sugároznunk a gyermekek felé, annak örömét és békéjét, hogy hitünk és vallásosságunk derűre késztet minket. Nándor püspök atya egyetlen, bátorító mosolya elég volt ahhoz, egy a szentmisén láthatóan szorongó kicsi lány visszamosolyogjon, és a továbbiakban otthonosan érezze magát.
Tóth László atya harmadik felvetésként afelől érdeklődött, hogy milyen hatással van tevékenységünkre a mai, erősen változó világ.
Palánki püspök megszólalásában arra tanított minket, hogy „mindig mai világ van, ebből kell a legjobbat kihozni”. „De tudunk rá hatni, ha bennünk harmónia és szeretet van.” Majd így folytatta: „Azért vagy ott, mert Isten rád bízott valamit, te tudsz ott tenni valamit, téged akar küldeni, ezt kell erősíteni magadban.”
Bosák püspök atya tapasztalata szerint ki kell alakítanunk egyfajta „lelki függetlenséget”, nem szükséges azzal kiállnunk, hogy mi majd megoldjuk a dolgokat, hanem az adott helyzetben hitünk, meggyőződésünk szerint kell cselekednünk. Ha ebből a tartásból valamit megéreznek tanítványaink, hasznos dolgot adtunk át.
A továbbiakban egyházmegyénk megalapításának 30. évfordulójára meghirdetett tematikus tablópályázat eredményhirdetésére, a jutalmak átadására került sor. Kilenc darab, nyolc plébánia igen sokrétű tevékenységét bemutató pályamunka érkezett be, amelyeket a jelenlévők a szünetekben megtekinthettek.
Ezt követően Palánki Ferenc püspök mondott köszönetet a hitoktatók egész éves helytállásáért, amiért jutalomban részesülhetünk. Majd a hitoktatási team, különösen is Tóthné Bakai Berta hitoktatási koordinátor és Tóth László atya, hitoktatási referens kiváló munkáját méltatta püspök úr, és megtapsolhattuk a Pro Communitate Christianae díj ez évi kitüntetetteit is, akik a máriapócsi egyházmegyei búcsú alkalmával vehetik át a rangos díjat.
Végül figyelmünkbe ajánlotta a Bosák Nándor püspök pappá szentelésének 60. és püspökké szentelésének 30. évfordulója alkalmából megjelent, a volt főpásztor írásait, beszédeit, vele készült interjúkat tartalmazó Kenyérosztó antológia című kötetet és az egyházmegyénk megalapításának 30. évfordulójára ugyancsak dr. Krakomperger Zoltán általános helynök szerkesztésében készült Isten szavának erejében és világosságában című ünnepi Örömhír különszámot , amely egyházmegyénkben szolgáló papjaink szentbeszédeit tartalmazza.
A hálaadó szentmisét a Szent Anna Székesegyházban ünnepeltük, Palánki Ferenc megyéspüspök főcelebrálásával, a debreceni Szent Anna Főplébánia ifjúsági zenekarának szolgálatával. Homíliájában főpásztorunk egyszerre szólt az ott velünk együtt ünneplő Szent József Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium tanévet záró diákjaihoz, kérdésekkel is megszólítva őket, és hozzánk, hitoktatókhoz.
A főünnepre rendelt evangélium felszólításából kiindulva – „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek, én felüdítlek titeket!” – figyelmeztetett: az üdülés nem jelentheti a búcsút mondást az imának, szentmisének, mindig Jézushoz kell mennünk. „Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk”, olvassuk Szent János I. levelében. De ha a megtapasztalt rossz és bűn miatt arra a tévútra jutnánk, hogy kétségbe vonjuk szeretetét, fordítsuk meg a mondat két részét, először higgyünk a szelíd és alázatos szívű Jézusnak, aki megmutatta Isten szeretetét, és legyőzte a gonoszt, megtörte a bűn hatalmát. „Menjek oda hozzá, Ő legyen üdülésem.” – buzdított püspök úr. Szavaiból megérthettük, hogy nekünk, akik hisszük és megismertük ezt a szeretetet, az a hivatásunk, hogy életre váltsuk azt, példája szerint odahajolva jókhoz és rosszakhoz, közeliekhez és távoliakhoz. Ezzel a szándékkal induljunk majd az új tanévbe.
A közös ebéd után a Déry Múzeumban található Munkácsy-trilógia megtekintésével zárult ez a sok tanulsággal szolgáló, lelki gazdagodást jelentő nap, amiért hálás köszönetünket fejezzük ki püspökeinknek, elöljáróinknak.
Megyesi Mária hitoktató
Fotó: Kardos György
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
