Püspöki szentmisékkel ünnepelték az egyházi év egyik legnagyobb ünnepét, az Úrnapját, az Eucharisztiában valóságosan jelen lévő Krisztust június 11-én, vasárnap a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye székesegyházában és társszékesegyházában.
Debrecenben, a Szent Anna-székesegyházban Palánki Ferenc, a 30 éves egyházmegyének a megyéspüspöke mutatott be szentmisét, Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban pedig a gyémántmisés Bosák Nándor püspök atya adott hálát pappá szentelésének 60. és püspökké szentelésének 30. évfordulójáért. Püspök atya előző nap, június 10-én, az egyházmegye 30. születésnapján a székesegyházban mutatta be hálaadó gyémántmiséjét.
Jézus mondja: „Én vagyok az égből szállott élő kenyér. Aki eszik ebből a kenyérből, örökké élni fog.” Az úrnapi evangéliumot (Jn 6,51-58) Csapó Márton, egyházmegyénk diakónusa énekelte el:
„Ünnepségsorozat részesei vagyunk” – fogalmazott Palánki Ferenc megyéspüspök az úrnapi szentmisén Debrecenben, és emlékeztetett az előző napi egyházmegyei születésnapra, a gyémántmisére és arra, hogy a Szent Anna-templom is 30 évvel ezelőtt lett székesegyház, a püspöknek a tanító széke.
Az ünnepségen – amelyről beszámolót ITT olvashatunk – püspök és érsek atyák is részt vettek, többek között Tamás József gyulafehérvári nyugalmazott segédpüspök, aki az elmúlt évben ünnepelte püspökké szentelésének 25. évfordulóját, és erre az alkalomra gondolatainak gyűjteményéből kiadott egy könyvet.
Ferenc püspök az úrnapi szentmise homíliájában Tamás József püspök e kötetének egyik gondolatmenetét vette alapul, amely arról elmélkedik, hogy Jézus milyen utakat járt be. Az elmélkedés meghallgatható:
Ebben a gondolatmenetben először is arról olvashatunk, hogy miért van ez az ünnep, miért fontos nekünk hitünk szent titka, az Eucharisztia. A 13. században sokan kételkedtek az Oltáriszentségben, de abban is, hogy Jézus valóságos ember volt. Sokan úgy tartották, hogy látszatteste volt – hiszen hogyan lehetne Isten emberré –, és ezért aztán nem is lehet valóságosan jelen az Oltáriszentségben.
Lüttich-i Szent Julianna látomássorozata segítette az akkori egyházat és IV. Orbán pápát abban, hogy ezt az ünnepet elrendelje, középpontba helyezze, ráirányítsa a figyelmet. Éppen ezért ez az ünnep hitvallás. Megvalljuk a hitünket, hogy Jézus Krisztus itt van közöttünk, Ő valóságos Isten és valóságosan ember volt, aki valóságosan jelen van az Oltáriszentségben. Ezt ünnepeljük Úrnapján.
A bevezető után Ferenc püspök Jézus körmeneteiről, körútjairól elmélkedett: Első útján, amerre csak járt, jót tett, tanított, gyógyított, halottat támasztott fel, szomorút vígasztalt, éhezőt jóllakatott (ld. ApCsel 10,38). Ehhez az úthoz mi is csatlakozunk a kéréseinkkel: Uram, mi is sokszor éhezzük a jót, bukdácsolunk, szükségünk van az irgalomra, gyógyulásra, sebeink vannak, olyan jó lenne, ha Te lennél a mi irgalmas szamaritánusunk!
Jézus második útja a virágvasárnapi út, a dicsőséges bevonulás, amikor megünnepelték Őt. Jézus soha nem engedte, hogy ünnepeljék. Amikor csodát tett, azt kérte, hogy ne mondják el senkinek. Ezt a teológusok titokszerkezetnek hívják, a biblikusok részéről ennek sokféle magyarázata van. Valószínűleg Jézus azért kérte ezt, hogy ne a csoda miatt higgyenek benne, hanem személyes meggyőződésből, szeretetkapcsolatból.
Virágvasárnap Jézus mégis megengedi, hogy ünnepeljék Őt, mert tudja, hogy az egy másik útra fogja elvezetni, a keresztútra, de ezen az úton is, a szeretet útját járva tudja megérinteni az embereket: Cirenei Simont, Veronikát, a jeruzsálemi asszonyokat, a jobb latort, a századost és ki tudja még mennyi embert, akikről nem ír a Szentírás. Ez Jézus harmadik útja.
Jézus negyedik útja a mai körmenet, amikor megvalljuk a hitünket, kivisszük az Oltáriszentséget az utcára, hogy áldást kérjünk, mert nekünk is nagy szükségünk van arra, hogy Jézus meggyógyítson bennünket, megerősítsen a hitünkben, hogy itt legyen közöttünk, velünk járja az élet útját” – fogalmazott Ferenc püspök atya, és elmélkedésében a Jézus útjairól szóló gondolatmenetet még egy úttal kiegészítette:
„Amikor megáldozunk, akkor is van egy körmenet. Elindulunk, visszamegyünk életünk hétköznapjaiba, és Jézus akkor is körbejár. Azt akarja, hogy mi legyünk az úrmutatók, a monstranciák, mi mutassuk meg, hogy Isten itt van közöttünk, rajtunk keresztül mutatkozzék meg Isten szeretete. Ez a legfontosabb körmenet, ezt kell bejárnunk, hogy Jézussal egyesülve, az Ő szeretetét életre váltva járjuk végig életutunkat, akár a dicsőséges, akár a keresztutat, de mindenképpen az életünk végcélja az üdvösség, a megdicsőülés lesz.
Jézus itt van közöttünk, tanít, azt mondja: „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek” (Jn 6,53). Nem azt mondja, hogy nem lehettek jó emberek, hanem, hogy az örök életnek nem lesz tápláléka bennetek. Sajnos ma is sokan kételkednek Jézus valóságos jelenlétében az Oltáriszentségben. Ha ebben nem kételkednénk, akkor nem lenne olyan szentmise, amelyen ne áldoznánk. Nagyon fontos, hogy Jézusból és Jézussal éljük az életünket. Kérjük, hogy áldjon meg bennünket, hogy hordozzuk az Ő áldását, erősítse meg hitünket, gyógyítsa meg sebeinket és tegyen igazán élővé, örökké élővé” – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök atya.
A szentmise úrnapi körmenettel és szentségi áldással zárul. A körmenetre a hívek már előző nap lelkesen készülnek, szombaton elkészítik a négy sátrat és másnap kora reggel virággal díszítik az Oltáriszentség méltó fogadására. A sátrakat egy-egy közösség készítette el: az egyházközség családcsoportja, a fiatalok közössége, a Szent József köznevelési intézmény pedagógusai és a Boldogasszony Iskolanővérek közössége.
Külön öröm az idén elsőáldozó gyermekek és testvéreik részvétele az úrnapi körmeneten, akik virágszirmot szórtak az Oltáriszentség előtt.
A körmenet szokott útvonalon – a Szent Anna utcán, Sumen utcán, Tímár utcán, Varga utcán a Bocskai István Lövészdandár Debreceni Helyőrségi Zenekara kísérte.
Kovács Ágnes – Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
