Szentírási részek:
Olvasmány: MTörv 8,2-3. 14b-16a … mannával táplált, amelyet nem ismertél…
Szentlecke: 1Kor 10,16-17 Sokan egy kenyér, egy test vagyunk…
Evangélium: Jn 6,51-58 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van…
Kedves Testvérek!
Mózes a pusztai vándorlás végén, az Ígéret Földjének határában arra szólítja fel a népet, hogy tekintsen vissza, gondoljon az egész útra, amelyen az Úr vezette. Úgy tekintsen a pusztai eseményekre, mint próbatételekre, amelyekkel az Úr megvizsgálta szívüket, hogy megtartják-e parancsait. Hagyta őket éhezni, majd mannával táplálta őket, hogy megtudják: nemcsak kenyérrel él az ember.
Most, hogy üdvösségtörténetünk főbb eseményeit megünnepeltük mi is visszatekintünk. Az előző vasárnapon dicsőítettük a Szentháromságot, akinek benső életébe beavatott minket Jézus. Hálát adtunk azért, hogy lakást vett nálunk, hogy a Szentháromság temploma lehetünk. Ma pedig hálát adunk az Eucharisztiáért, Jézusnak azért az ajándékáért, amelyben szeretetének legnagyobb jelét adta, nekünk adta önmagát. Nem csupán a Megtestesülésben felvett testét és vérét, hanem a megdicsőült önmagát. Így az Eucharisztia, valójában az eljövendő Ország jelenléte (KEK 1405). Nem a múlt emléke, hanem az örök jövőnk jelenléte. Benne az a Jézus van velünk, akivel örökre együtt leszünk. Ezért mondjuk, hogy az Oltáriszentség, a keresztény élet forrása és csúcsa.
Az evangéliumban Jézus, élő kenyérnek mondja magát. A kenyér, amelyet ő ad, az ő teste a világ életéért. A zsidók értetlensége láttán meg is magyarázza: „Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él.” Mi magyarok életnek is hívjuk a búzát. A búzából készült kenyér az élet táplálója. Az Atya a lét–, az élet forrása, nemcsak táplálja, hanem adja is az életet. Azért küldte Jézust, hogy életünk legyen. Ezért joggal mondhatja magát élő kenyérnek, aki életet ad és táplálja is azt. A kenyér úgy táplálja az életünket, ha megesszük. Ezért mondja Jézus: „Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!” – Jézusnak ezek a szavai, az Élet Kenyeréről szóló tanítása, csak kereszthalála és feltámadása után lesz érthető.
Pál apostol tömören így fejti ezt ki a korintusiaknak: „Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde Krisztus vérében való részesedés? És a kenyér, amelyet megtörünk, nemde Krisztus testében való részesedés?” A Megtestesült Ige, hús és vér, azaz valóságos élő ember, akit az élő Atya küldött hozzánk. Valóságos Isten és valóságos ember lévén tudta megismertetni velünk az élő Atyát. És valóságos testének-vérének odaadásával tudta kifejezni irántuk való szeretetét. Ő maga mondta: „nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja barátaiért.” Aki életét adja barátaiért, az a saját életével „táplálja” élteti barátait, azaz kenyér lesz számukra. A kereszthalála előtti estén – a kenyérben és a borban – az értünk áldozatul adott testét és értünk kiontott vérét adja övéinek az új és örök szövetség pecsétjeként. Ezt is csak Jézus feltámadása és a Szentlélek kiáradása után értették meg a tanítványok. Az Eucharisztiában az ő megdicsőült testét és vérét esszük és isszuk, amely a menyből alászállva test-vér emberré testesült, majd a kereszten értünk feláldozva önmagát, megdicsőült. Ez a Szentlélek által kenyérbe és borba „testesült”, megdicsőült Krisztus, az emberi érzékek számára ugyanúgy érzékelhetetlen, mint a feltámadott test. Emberi érzékekkel csak akkor elérhető, ha Jézus akarja, ezeket nevezzük eucharisztikus csodáknak.
Miért tartunk úrnapi körmenetet? Mert hitünk forrása és csúcsa, az Eucharisztiában velünk maradt, önmagát az örök élet táplálékául nekünk adó Krisztus. A szentek ereklyéivel is, mint első szent királyunk jobbjával, szoktunk körmenetet tartani. Pedig ezek az ereklyék csak a földi maradványai a szenteknek. Az Eucharisztiában pedig, az értünk kereszthalált szenvedett és feltámadott, megdicsőült, élő Krisztust hordozzuk, vele áldjuk meg a világot és mi magunk is hittel kérjük, fogadjuk áldását.
Fodor András nyugalmazott plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
