Küldetés – „Bízd gondjaidat az Úrra, ő majd megerősít, nem hagyja, hogy az igaz meginogjon!” (Zsolt 55,23). Ezzel a mottóval rendezte meg a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye a Kórházlelkészi Szolgálata III. szakmai napját az egyházmegye 30. évében, 2023. 06. 03-án Debrecenben, a Megtestesülés Plébánián.
A szakmai napot Berényiné dr. Felszeghy Márta, a Kórházlekészi Szolgálat koordinátora és munkatársai szervezték.
„Mindnyájan töltekezhetünk ezen a napon, hiszen küldetésünk van a betegágyon fekvő embertársainkhoz, a szenvedőkhöz, a rászorulókhoz, ami embert próbáló hivatás. Ez a nap róluk, nekik szól, hogy töltekezzenek, találkozzanak a Jóistennel, egymással, megerősödve küldetésükben.” – Tóth László egyházmegyei kórházlelkészi referens köszöntötte a témában és tartalomban gazdag, jó hangulatú találkozóra érkező kórházlelkészi szolgálatok munkatársait, önkénteseit, egyházi munkatársakat, egyházmegyei köznevelési intézményvezetőket, szociális intézmények munkatársait, a kamilliánus nővéreket és a téma iránt érdeklődőket.
A szakmai nap kezdetén Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök szentmisét mutatott be. A főpásztor köszöntötte a 30 éves egyházmegye kórházlelkészi szolgálatának szakmai napjára érkező vendégeket, külön is üdvözölte az idén ezüstmisés Tóth László plébánost, aki ebben az évben ünnepli pappá szentelésének 25. évfordulóját. Püspök atya emlékeztetett arra, hogy ezen a napon az Anyaszentegyház az ugandai vértanúkat állítja elénk, akik tudtak meghalni Krisztusért. Kérjük az ő közbenjárásukat, hogy mi tudjunk élni Krisztusért.
Ferenc püspök elmélkedésében többek között az elhangzott olvasmányból kiindulva a figyelmet a bölcsesség keresésére irányította, amely számunkra nagy feladatot jelent: „Ifjúkoromban, mielőtt utakra indultam, nyíltan bölcsességet kértem imáimban. A templom kapujában könyörögtem érte, és mindmáig törekszem utána. Amikor kivirágzott, mint a korán érő szőlő, örömét lelte benne a szívem.” (Sir 51,17-27) – Ferenc püspök ezt a gondolatot kiegészítve a zsoltáros szavait idézte: „A bölcsesség kezdete az Úr félelme” (Zsolt 111,10).
„Ott kezdődik a bölcsesség, hogy féljük az Istent. A bérmálás során a Szentlélek ajándékait kapjuk meg, a hetedik ajándék az Úr félelme. Ez nem azt jelenti, hogy féljünk Istentől, hanem attól kell félnünk, nehogy megbántsuk Őt, aki annyira szeret bennünket. Ez valóban a bölcsesség kezdete. Minden nap így kell elindulnunk, kérve az Úr áldását, a bölcsességet, hogy egyre közelebb jussunk Istenhez, és egyre inkább teljesíteni tudjuk hivatásunkat, amit Istentől kaptunk.
Ferenc püspök arról is beszélt, hogy a bölcsességért, az Isten szeretetéért, a vele való kapcsolatunkért küzdeni kell, áldozatot kell hozni: „Elhatároztam, hogy be is gyakorlom. Buzgón törekedtem a jóra…” (Sir 51, 18)
„Törekedni kell arra, hogy betartsuk Isten törvényét. Sok törvény van, az Ószövetségben 613, amely tulajdonképpen egy, az pedig a szeretet parancsa. Minden nap a szeretet parancsa szerint éljünk!” – kérte a főpásztor.
A szakmai nap három gondolatébresztő előadással folytatódott, amelyek témáit a jelenlévők az előadók kíséretében vitatták meg és beszélték át a délutáni kiscsoportos műhelymunka során.
Törőcsik Júlia Mária SSS lelkigondozó, pszichológus, szupervízor, lelkivezető: „Olaj a lámpásban – A küldetés, mint erőforrás” címet adta előadásának.
Júlia nővér először is egy feladatra hívta a jelenlévőket. Kérte, hogy közösen énekeljenek egy dalt, és közben kérjék az Úrtól azt az ajándékot, ami emlékezteti őket egy olyan találkozásra, amikor átérezték Isten szeretetét. Ez egy személyes, kiválasztó, meghívó, életbe hívó szeretet, mert Isten szeretetből teremtett bennünket – tette hozzá az előadó, aki mélyen hiszi, hogy
csak ebből a szeretettapasztalatból tud forrásozni minden küldetésünk, bárhová is küld bennünket a Jóisten.
Júlia nővér arról is beszélt, hogy a küldetés egyben megbízatást is jelent: Istenre bízok mindent, mert Isten azt mondta nekem: megbízom benned, rád bízok valamit. Ez a bizalom az olaj a lámpásban, amitől nem nekem kell elégni, kiégni, elhasználni minden energiámat és verejtékesen, izomból tenni a dolgomat. Nem ez az irány.
„A megbízatás arra vonatkozik, hogy semmi mást ne tegyek, csak adjam oda magam, mint egy kiüresedett edényt, mert Isten képessé tud tenni arra, hogy azt tegyem, ami a dolgom.
A küldetés titka az olaj, aki a Szentlélek bennünk” – fogalmazott az előadó, majd elmondta, hogy a közösségének, a hivatásuknak nagy titka a Szentlélekkel való eljegyzettségük, mert arra vannak meghívva, hogy oda menjenek és olyan dolgokat tegyenek, ami úttörő feladat, amivel még senki nem foglalkozik…
„Abban a pillanatban, amikor odaadjuk szolgálatunkat Istennek, igent mondunk a meghívásra, elfogadjuk a bizalmat, amit kaptunk tőle, rálépünk az útra – nem a magunk erejében bízva –, és el kezd működni bennünk az Isten. Istennek nagyon fontos, amit teszünk.
Hallottuk már, amikor Isten azt mondja: „köszönöm?” Megköszöni, hogy megteszem amire kér, azt, hogy igennel válaszoltam.
Nagy boldogság küldetésben járni, tudni azt, hogy kinek a küldöttei vagyunk és mi a dolgunk” – hangsúlyozta Törőcsik Júlia Mária nővér.
Dr. Mézes Zsolt László teológus, lelkész, mentálhigiénés szakember, a Debreceni Hittudományi Egyetem Gyakorlati Tanszékének adjunktusa „A lélek rendje, a testi-lelki egészségünk természetéről” című előadását néhány gyakorlattal kezdte, indítókérdése a test és a lélek behatároltságára vonatkozott.
A jelenlévők közül sokan gondolták azt, hogy a lélek behatárolhatatlan, míg a test behatárolható. Az előadó egy gyakorlatot hozott, amely után megváltozott a jelenlévők testre vonatkozó ez irányú gondolkodása. Kérte, hogy csukott szemmel figyeljenek a jelenre úgy, mint egy újszülött – akinek semmilyen múltbeli élménye nincs –, és figyelmüket irányítsák a testükre. Majd a tapasztalatot összegezve azt mondta, belátható, hogy testtapasztalat nincs, csak tapasztalat van. Az egy gondolat, hogy van a test, de amit testként tapasztalunk, azok érzékletek, észleletek összessége. Az ébrenléti állapotban a világot és a testünket is az érzékszerveinken keresztül tapaszaljuk, de ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy ami ezt felfogja, az a testbe van korlátozva.
Ez a gyakorlat oldotta a testtel kapcsolatos szemléletet. A kérdés újra elhangzott és már sokkal többen gondolták azt, hogy a test is behatárolhatatlan.
Különleges példaként megemlítette Szent Tamást, aki csak akkor hitte el, hogy Jézus feltámadt, amikor megérinthette a sebét.
Majd ismét egy gyakorlat következett, ahol a test ellenállását tapasztalhatták meg, ezzel erősítve a behatároltságát. A teológus kifejtette, ez eredhet a szocializálódásunkból is, amikor ellenállunk pl. a következő mondatoknak: „Viselkedj! Szedd össze magad!” De a szavainkkal is ellen tudunk állni: Ha valaki pl. kap egy rossz zárójelentést, mekkora súly nehezedik rá. Keleten a betegség szó helyett az egyensúlyzavar kifejezést használják.
Nem beteg vagyok, hanem kibillentem az egyensúlyomból, ami azt jelenti, hogy azt vissza lehet állítani. Mekkora különbség ez!
A nyugati gyógyítás a betegség, a kór-ház kifejezéssel azt mondja ki, hogy nem vagy rendben.
Az a kérdés, hogy mire fókuszálunk, a rendre vagy a rendetlenségre. Adott esetben egy valóságos rendre, vagy egy tünetre. Mikor van nagyobb esély az egyensúly helyreállítására?
A bölcs embert megkérdezték: „Hogy vagy mostanában? Minden rendben van?” A bölcs azt válaszolta: „Nincs minden rendben, de minden rendben van.”
A teológus, mentálhigiénés szakember záró gondolatában arra bátorította a jelenlévőket, hogy higgyenek annak, amit tapasztalnak. „Akkor tudod odaadni a jelenléted teljességét, ha ezek a lépések belül tapasztalva vannak. Ez egy imádságot is jelent. A szüntelen imádság felé vezető tapasztalat az is, hogy: „Csendesedjetek el és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten” (Zsolt 46,11). Ahhoz a csendhez, amit a betegágy mellett ülve oda tudunk adni, ahhoz mindig hozzá tudunk férni. Ezzel való kapcsolódás tud ahhoz a behatárolhatatlansághoz hozzásegíteni bennünket a segítő szakmában, amikor azt tapasztaljuk meg, hogy Jézus szíve kiárad a teljes csenden keresztül a szenvedőre is és a segítőre is” – bátorította a segítőszolgálatban résztvevőket Mézes Zsolt teológus.
Dr. Fodor Réka – Afréka missziós orvos, háziorvos, a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének akkreditált oktatója: „Egy missziós orvos kalandjai Afrikában” címmel tartott előadást a szakmai napon.
„Az afrikai misszióban semmi sem biztos Jézuson kívül. Minden kiszámíthatatlan, semmit nem lehet előre tudni a körülmények miatt – kezdte lendületes, dinamikus előadását Fodor Réka „Afréka”, és bátorított, buzdított mindenkit, hogy
adjunk hálát azért, amit minden nap legalább tíz dologért meg tudunk tenni a legkiszolgáltatottabb körülmények között is.
Példaként említette az afrikai népet, akiket éhhalál, betegség, terrortámadás fenyeget nap mint nap, mégis boldogok.
AFRÉKA Nemzetközi Humanitárius Alapítvány
(AFRÉKA International Humanitarian Foundation)
Az alapítvány célja, hogy elmaradott országokba, térségekbe és katasztrófa sújtotta területekre egészségügyi missziókat szervezzen, támogasson és egészségügyi ismeretterjesztést végezzen.
Számlaszám: Afréka Alapítvány 10101346-27099400-01004002
IBAN:HU66
SWIFT kód: BUDAHUHB
Fodor Réka Nigériában végzi orvosmissziós szolgálatát. Mivel az ország nagyon életveszélyessé vált, sok a terrortámadás, az emberrablás, ezért az újabb orvosmissziós csapatokat Ghánába viszi. A doktornő két nap múlva ismét Nigériában gyógyítja a betegeket.
Gyakori, hogy papokat is elrabolnak, összevernek, az elmúlt hónapokban három pap barátját megölték. Mindezek ellenére nem üresek a templomok, hanem 5000 fős szentmisék vannak.
Nyolc év alatt a 13. orvosmissziót vezeti Afrikában, Csókay Andrással 150 agytumor, és számtalan gerincsérv műtétet végeztek már el szinte őserdei körülmények között, de ezt csak Jézussal tudják megtenni.
Több ezer beteget vizsgálnak, gyógyítanak, mégis hatalmas hiányérzet van bennük, mert Ghánában 30 millió embernek lenne szüksége segítségre, Nigériában 250 milliónak, akiknek 60 %-a olyan nyomorban él, amelyről nekünk elképzelésünk sincsen. Fodor Réka nem azt a kétezer beteget látja, akit megmentettek, hanem azt a sok-sok milliót, akiknek nem tudtak segíteni.
Ott megtapasztalható a földi pokol, de a földi mennyország is, mert mindenki hálás mindenért. Az emberek mosolyognak és folyamatosan Isten áldását kérve köszönik meg a gyógyítást, pedig sokan ott alszanak a kórház kertjében a földön fekve – akár 40 fokos lázzal is –, hogy másnap sorra kerüljenek.
„Ami miatt az ember mindig vissza akar menni Afrikába, az nem más, mint az emberek mérhetetlen nagy hálaadásának a megtapasztalása, amely hitből fakad. Miért hálásak? Hiszen ha nincs pénzük, meghalnak egy olyan betegségben, ami néhány dollárba kerülő gyógyszerrel meggyógyítható lenne, és sokan éhen halnak, megölik őket.
A sok nyomorúság ellenére az örömük, hálaadásuk a hitükből fakad.
Mindenért hálásak, azért is, hogy felébredtek, amely nem természetes dolog számukra.
Itthon gyakran részt veszünk méregdrága, háromnapos személyiségfejlesztő tréningen és két nap múlva már nyoma sincs bennünk. Ha felülről nem kapunk mély hitet, akkor annak eredménye nem fenntartható. Azért kell minden nap gyakorolni a hálát, mert akkor rá tudunk csodálkozni az apró örömökre is.
A rossz dolgok így is úgy is megtörténnek. Ha elkezdünk sopánkodni – amiben a magyarok élen járnak –, akkor se lesz kevesebb a rossz, viszont ha elkezdünk mosolyogni, akkor a többiek is mosolyogni fognak, és hátha elindul egy kicsi változás.
Magyarországon mindenki folyamatosan szomorú. Én egy olyan országból jöttem, ahol szifilisz, malária, tifusz, éhhalál tombol és mosolyognak az emberek. Egy boldogságból jövök haza egy ezerszer szegényebb helyre, Magyarországra, ahol az emberek depressziósak, boldogtalanok.
Amikor hazajövök, utána mindenki velem akar jönni Afrikába, misszióba. De nem olyan egyszerű ez. Istennek mindenkiről van egy egyéni, megismételhetetlen terve, talán ott, ahol éppen él.”
Réka 12 évesen határozta el, hogy missziós orvos lesz és 44 éves korában sikerült ezt megvalósítania. Egy idő után már fel is adta az álmait, mert már nem gondolta, hogy sikerülni fog, és egyszer csak jött egy felhívás, amire jelentkezett.
Hogy miért teszi? Jézusért, és onnantól kezdve a dolgok maguktól működnek. Amikor az ember elkezdi élni az álmait – ami Jézussal összhangban van –, már komfortzónán kívül van.
„Ne adjátok fel az álmaitokat! Ha boldog vagy a munkádban, legyen az bármi, az fantasztikus, de ha nem vagy a helyeden, vagy kiégtél, merj lépni!
Nekem 44 évesen kezdődött el az életem. Soha sem késő elkezdeni azt az életet, amire hivatva vagy.
Háziorvosként nagyon sok haldoklóval találkozom. Hosszú éveken át végigkövetjük a családok életét, és tudjuk, hogy a legtöbb haldokló mindig azt bánta meg, amit nem tett meg, vagy valamit kihagyott. Istennel minden lehetséges. Ha elfelejtjük az álmainkat, beszűkülünk, és nem leszünk mosolygósak” – buzdította a jelenlévőket Fodor Réka missziós orvos egy boldogabb életre.
A szakmai napon a szervezők a távolabbról érkező résztvevőknek a délutáni kiscsoportos szekció után alternatív szabadidős programot is ajánlottak, megtekintették a város nevezetességeit, köztük a Szent Anna-székesegyházat, az Őseink hite kiállítást.
Kovács Ágnes – Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
