Szentírási részek:
Olvasmány: Kiv 34,4b-6.8-9 Ha kegyelmet találtam a szemedben, Uram, akkor a mi Urunk vonuljon velünk
Szentlecke: 2Kor 13,11-13 Éljetek egyetértésben és békében! Akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene
Evangélium: Jn 3,16-18 Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda…
Kedves Testvérek!
A régi Katekizmus egyik kérdése így szólt: Mi végett vagyunk a világon?
A válasz pedig így: Avégett vagyunk a világon, hogy az Istent megismerjük, szeressük, neki szolgáljunk, és ezáltal üdvözüljünk, vagyis a mennyországba jussunk.
Ha visszatekintünk az egyházi év eddig eltelt részére, az adventtől pünkösdig eltelt időre, remélem, valamennyien megállapíthatjuk, hogy gyarapodtunk az Isten megismerésében, az iránta való szeretetben, és saját hivatásunkat, Istentől kapott adományainkat – testvéreink, és bennük Isten szolgálatára – kamatoztatva, előre haladtunk az üdvösség útján. Hitünk titkainak a megünneplése segített bennünket ezen az úton.
Az olvasmány felidézte számunkra az adventi és a karácsonyi időt. Mózes, a nép bálványimádó hajlamát látva így fohászkodott az irgalmas, könyörülő, hosszan tűrő, kegyelemben és hűségben gazdag Istenhez: „Ha kegyelmet találtam a szemedben, Uram, akkor a mi Urunk vonuljon velünk.” Az adventi és karácsonyi időben, annak ünnepeiben átéltük, hogy velünk az Isten. Belépett az emberiség életébe, és velünk vonul, vezet minket az üdvösség útján.
Az evangéliumban maga Jézus beszélt küldetéséről. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Tömören benne van ebben a mondatban a Megváltás misztériuma, amit a nagyböjti és húsvéti idő ünnepeiben éltünk át. Megismertük az Atya és a Fiú szeretetét, vártuk és befogadtuk az általuk nekünk ajándékozott Szentlelket.
A szentlecke nekünk is, mint az első keresztényeknek, arra irányította a figyelmünket, hogy Jézus által az Isten kinyilatkoztatta nekünk belső életét nemcsak velünk vonul, hanem bennünk lakik, megosztja velünk örömét, szeretetét és békéjét. Magával és egymással egyesít bennünket Szentlelke által és arra indít, hogy egymást buzdítva, egyetértésben és békében éljünk. Így érhetjük el célunkat, így léphetünk be a Szentháromság tökéletes egységébe. Ha úgy tetszik, a Szentháromság ünnepe a végső célunkat, az örökélet misztériumát tárja elénk.
A Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK 260.) így szól erről: „Az egész üdvrend végső célja az, hogy a teremtmények belépjenek a boldog Háromság tökéletes egységébe.” Addig pedig arra vagyunk hívatva, hogy a Szentháromság lakóhelye legyünk, és engedjük, sőt aktívan működjünk közre abban, hogy a bennünk lakó Szentháromság, magába vonja a mindenséget.
Fodor András nyugalmazott plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
