Szentírási részek:
Olvasmány: ApCsel 2,1-11 Az első pünkösd.
Szentlecke: 1Kor 12,3b-7. 12-13 A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.
Evangélium: Jn 20,19-23 Vegyétek a Szentlelket!
Kedves Testvérek!
A mai szentmise olvasmánya felidézte számunkra az első pünkösdöt. Szinte helyszíni riportként tárta elénk, hogyan teljesült Jézus ígérete, hogyan teljesült be a húsvét-misztérium a Szentlélek kiáradásával. A Jeruzsálemben összegyűlt, különböző népcsoportokból érkező zarándokok azon csodálkoztak, hogy mindenki a saját nyelvén hallja az apostolok szavát. Ma ezt az üdvtörténeti eseményt ünnepeljük. Hívjuk meg mi is a Szentlelket, hogy minden jelenlévő a „saját nyelvén”, a saját gondolatvilágához, a saját szívéhez szólóan hallja Isten üzenetét.
Először gondoljuk át, mi is történik, mit is teszünk, amikor egy üdvtörténeti eseményt ünneplünk? A Katolikus Egyház Katekizmusának 1104. pontjában ezt találjuk: „A keresztény liturgia nemcsak pusztán emlékezik a bennünket megszabadító eseményekre, hanem azokat aktuálissá, jelenvalóvá teszi. Krisztus húsvét-misztériumát ünnepeljük, nem ismételjük; csak az egyes ünnepléseket ismételjük. Minden ünneplésben megtörténik a Szentlélek kiáradása, aki az egyetlen misztériumot jelenvalóvá teszi.” Tehát évente ismételjük a pünkösd megünneplését, de nem ismételjük, hanem megjelenítjük a Szentlélek kiáradása által teljessé vált húsvét-misztériumot.
Hogyan lehetséges ez számunkra? A Szentlélek által, aki az Atya és a Fiú ajándéka. Jézus teljesítette küldetését földi életével, tanításával, tetteivel, kereszthalálával és feltámadásával. Mennybemenetele előtt felkészítette tanítványait a Szentlélek befogadására, aki által az Atyával együtt, most már megdicsőülten, örökre velünk marad, a Szentháromság bennünk vesz lakást. Bennünk, megkeresztelt emberekben és a megkereszteltek közösségében, az Egyházban, Krisztus titokzatos testében.
A Szentlélek az első pünkösd óta az egyház Lelke, mintegy az Atya szőlőtőjének a nedve, mely a szőlővesszőkben (minden „Jézusba beoltott” megkereszteltben) hozza meg a termést. Ünneplésünkben, liturgiánkban a Szentlélek és az Egyház bensőséges együttműködése valósul meg. A Lélek gyümölcse a liturgiában a Szentháromsággal való közösség és a tőle elválaszthatatlan testvéri közösség. (Vö. KEK 1108) Ez már nem az első pünkösd eseménye, hanem az itt és most, a jelen Egyház élete.
Engedjük hát, hogy a saját szívünkhöz, a saját nyelvünkön szóljon a bennünk lakó, örökre velünk maradó Lélek! Töltsön el bennünket kitörő örömmel, hogy ajándékaival elhalmoz minket, és tegyen készségessé, hogy ajándékaival készen álljunk családjaink, Egyházunk, társadalmunk és az egész teremtett világ szolgálatára.
Fodor András nyugalmazott plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
