Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Urunk mennybemenetelének ünnepén, május 21-én megáldotta a felújított mándoki templomot.
Az egyházközség búcsúi ünnepén Bodnár Imre plébános köszönetet mondott a főpásztornak a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye támogatásáért, Tilki Attila parlamenti képviselőnek, Kiss Andrásnak, a megyei közgyűlés tagjának a Magyar Kormány támogatásáért és az egyházközség híveinek, akik a nehéz gazdasági helyzetben pénzadománnyal is segítették a felújítást.
A munkálatok során korszerűsítették a hangosítást, megtörtént a régi falikarok teljes felújítása, biztonságossá tétele, a szentélyben kicserélték a szőnyegeket, felújították a bejárati ajtókat és kiépült a templom külső megvilágítása.
Ferenc püspök atya is köszönetet mondott a híveknek, hogy szebbé tették a templomukat, de hangsúlyozta, hogy a templom igazi ékessége az, ha tele van hívő lélekkel.
Püspök atya elmélkedését a szentmisén elhangzott Szent Lukács által írt Apostolok Cselekedeteire utalva (ld. ApCsel 1,1-11) kezdte, amelyben az evangélista Teofilt így szólítja meg: „Első könyvemben, kedves Teofil…”, vagyis kedves Istenszerető (a Teofil jelentése : istenszerető).
Szent Lukács az Lk 1,3-4 evangéliumi szakaszt is így kezdi: „jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek szorgalmasan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletreméltó Teofil, hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanok, amelyekre tanítottak”.
„Mindannyian szeretnénk istenszeretők lenni, arra törekszünk, hogy megismerjük Őt, mert minél jobban megismerjük, annál jobban fogjuk szeretni. Szent Pál apostol az Efezusiakhoz írt levelének részletét egy imádsággal kezdte: »Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és kinyilatkoztatás lelkét, hogy megismerjétek őt!« (Ef 1,17). Ezt lehet közösségben értelmezni, vagy úgy is, hogy ezek a szavak nekem szólnak. Mint ahogyan Jézus imádkozott az utolsó vacsorán az apostolok szavára hallgatókért, úgy Szent Pál értünk/értem is imádkozik, hogy egyre jobban megismerjem Jézust, egyre nagyobb világosság gyúljon a lelkemben, hogy megértsem, milyen nagy reménységre hívott meg Isten.” A főpásztor arra kérte a híveket, hogy Szent Pál imáját mindenki mondja el magában, egyes szám első személyben, hogy – közeledve pünkösd, a Szentlélek kiáradásának ünnepéhez – belekerüljünk pünkösd erőterébe.
Ezután Ferenc püspök az elmúlt vasárnap elhangzott szentírási szakaszt idézte: „Urunkat, Krisztust szentül tiszteljétek szívetekben, legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek. De ezt szelíden, tiszteletet tanúsítva és jó lelkiismerettel tegyétek, hogy akik Krisztusban való szép életetekért elhíresztelnek benneteket, a rágalmaikkal szégyenben maradjanak” (1Pét 3,15-16).
„A mi reménységünk alapja az, hogy meghívást kaptunk a mennyországba, ahogyan a szentmise könyörgésében imádkozzuk: »ahová ugyanis a Fő eljutott dicsőségben, oda kapott meghívást az egész test, az Egyház, reménységben«. Jézus előrement az isteni lét állapotába. Nem fizikai irányokról van szó – hogy fölfelé, vagy lefelé –, hanem arról, hogy most már az apostolok nem kereshetik Őt fizikai szemmel, mert egy egészen más létmódban van.
Milyen jó, hogy Jézus fölment a mennybe, vagyis az isteni lét állapotában van! Mi lenne, ha még mindig itt lenne?”
Püspök atya visszatekintett a két héttel ezelőtt történt pápalátogatásra, ahol több alkalommal is kezet fogott a Szentatyával. De ki tudja, mikor jön újra pápa hazánkba! A Szentatyának 10 év alatt 41 útja volt a világon.
„Milyen jó, hogy Jézusra nem így kell várni! Most bármikor szólhatunk hozzá. Ez azt jelenti, hogy a mennyben az isteni lét állapotában van, mert Ő maga Isten. Az emberségünket fölvitte ebbe az állapotba, mert neki valóságos emberi teste volt, akit megöltek, de föltámadt. Ez a feltámadás nem azt jelenti, hogy visszajött erre a földi létre, hanem, hogy megdicsőült teste van. Ez az ember végső sorsa, a keresztény ember reménye.
Ha valaki bekerül pünkösd erőterébe, akkor a Szentlélek: a bölcsesség, a kinyilatkoztatás Lelke elvezeti őt a teljes igazságra, vagyis tudjuk, hogy már a győztes oldalán állunk, nem pedig a jó és a rossz küzdelmének ütközőpontján telik az életünk.
Az a kérdés, hogy ott akarunk-e maradni, járjuk-e a szeretet útját. Azt tudjuk, hogy mi lesz, de hogy milyen módon jutunk el oda, azt nem. Ha tudunk szeretni, megbocsátani, akkor a szeretet útján járunk. Ha mindig a saját sérelmeinkről beszélünk, bosszút állunk az nem a szeretet útja.
Mennybemenetel az életünk, erre kaptunk meghívást, utasítást, feladatot: »Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet!«
Miért van az, hogy egyre kevesebben járnak templomba, hogy a fiatalok hiányoznak? Mert nem élnek pünkösd erőterében. Azt gondolják, az a fontos, hogy ebben a földi létben érezzék jól magukat, a többi nem számít, és ez leszűkíti az ember látókörét, pedig Jézus éppen a feltámadásával, mennybemenetelével nyitott örök távlatot előttünk. Ennek az örök távlatnak a jele a templom, az Isten háza, lakóhelye köztünk.
Amikor a templomban szépen énekelünk, imádkozunk, meghallgatjuk Isten igéjét és részesülünk a szentségekben, akkor fölemeli a lelkünket a mennybe, arra a szintre, ahová Ő már elment és meghívott mindannyiunkat.
Legyen mindig ilyen szép ez a templom mindannyiunk, a 30 éves Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye örömére, legyen tele élő hitű emberekkel, akik úgy járják életútjukat, hogy tudják, meghívást kaptak az örök reményre, a mennyországba. Ehhez segítsen bennünket a Jóisten, ezzel a mai ünneppel is, hogy életünk minden napján érezzük: „veletek vagyok minden nap a világ végezetéig” – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.
A szentmise után beszédek hangzottak el: Tilki Attila országgyűlési képviselő, Kiss András a megyei közgyűlés tagja, Szirmai Máté parókus, Kozma Zsolt református lelkipásztor osztották meg ünnepi gondolataikat a jelenlévőkkel, majd a búcsúi ünnep kötetlen beszélgetéssel, agapéval zárult.
Fotó: Malmos Krisztina
Kovács Ágnes – Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
