Szentírási részek:
Olvasmány: ApCsel 1,1-11 Amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket, és tanúim lesztek… a föld végső határáig.
Szentlecke: Ef 1,17-23 (A Szentlélek) gyújtson világosságot lelketekben, hogy megértsétek, milyen reményre hívott meg titeket…
Evangélium: Mt 28,16-20 …menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet…
Kedves Testvérek!
A húsvéti időben arra figyeltünk, hogy a feltámadott Úr hogyan segíti övéit az ő tanításának megértésében, hogyan vonzza őket az Atyához, hogyan készíti elő őket a hit ajándékának elfogadására. Miközben erre figyeltünk, arra is rácsodálkoztunk, hogy a húsvét ünneplése nekünk is Jézus mélyebb ismeretére, az Atya vonzásának felismerésére, és hitünk mélyülésére, növekedésére szolgált. Szinte együtt éltük át a tanítványokkal a feltámadás utáni eseményeket.
Most Urunk mennybemenetelének ünnepéhez érkezve, a szentírási részek és az Egyház több mint két évezredes tapasztalata alapján szeretnénk hitünknek ebben a misztériumában is elmélyedni, hogy megértsük, milyen reményre hívott meg minket a feltámadott, és mire küld bennünket, mai tanítványait.
A Katolikus Egyház Katekizmusában azt találjuk, hogy Jézus megdicsőülése a feltámadás pillanatában megtörtént. Ezt a mennybement, megdicsőült Krisztust, érzékszerveivel az ember már nem tudja felfogni. Ha ő akarja, meg tudja magát mutatni, de az is az ő külön ajándéka, hogy felismerik őt. Mária Magdolna azt hiszi, hogy a kertész az, az emmauszi tanítványok egy idegent látnak benne.
Jézus feltámadása utáni megjelenései tehát ajándék, övéinek. Ajándék, hogy valami módon érzékeltesse velük, velünk, hogy örökre velünk marad, hogy velünk létét akkor is higgyük, amikor nem látjuk. „Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek.” Jézus különös ajándéka, hogy mennybemenetelét is érzékelhető módon megmutatja.
Feltámadása utáni megjelenéseikor azt a testet láttatja, amelyben velük volt korábban, de abban is (még sebei ellenére is) csak akkor ismerik fel, ha ő megnyitja a szemüket. Ezeket a találkozásokat tanítványai hitének ébresztésére és elmélyítésére használja. Így tudja velük „megértetni” az Atyával való egységét, és az Atyával egy Fiúnak a bennük lakását, valamint azt, hogy ez a bennük lakása, az Atyához való visszatérése után is megmarad.
Ezek voltak a feltámadott utolsó szavai: „Amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket, és tanúim lesztek… a föld végső határáig.” Ezután érzékelhetővé teszi számukra mennybemenetelét – szemük láttára fölemelkedett. Érzékelhető mennybemenetelével arra a reményre hívja meg övéit, hogy ők is követhetik őt, hogy ott legyenek, ahol ő van.
Ettől kezdve – mindenkori tanítványaiban, tanítványainak közösségében – az Egyházban – akarja megmutatni magát az őt keresőknek. Immár több mint 2000 éve jelen van Egyháza által az emberiség történelmében a megdicsőült Krisztus. Napjainkban bennünk, az Egyház mai tagjaiban akarja megmutatni magát. Bennünket küld, hogy hiteles tanúi legyünk, és ő nyitja meg az emberek szemét, hogy felismerjék őt önmagukban. De a mi szemünket is ő nyitja meg, hogy mindenkiben felismerjük és szolgáljuk, szeressük őt.
Fodor András nyugalmazott plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
